Diego Cardenas vállalkozott a feladatra, hogy észak-déli irányban átszeli az USA-t, mégpedig a kanadai határtól indulva és meg sem áll a Harley-val Mexikóig. Informatikus lévén alapos, minden részletre kiterjedő tervet készített, bejelölte a Plugshare-alkalmazásban az ideális töltőpontokat, de csak azokat, melyek közelében volt másik ilyen egység is. - Informatikus vagyok, ezért azzal számolok, hogy mi lesz ha... mi történik, ha... Így aztán csak olyan töltőpontokat választottam, mely közelében legfeljebb 7-8 mérföldre volt másik is - mesélte Diego.
Nem a motor, az ember a gyenge láncszem
Tulajdonképpen bevált a terv, leszámítva, hogy néha panziókban, szállodákban, egyszerű hálózati konnektorról kellett töltenie a Harley-t, ám a gondok dacára eltökélten haladt a mexikói határ felé. Végül nem a töltés vagy a motor, hanem az emberi tényező gátolta meg abban, hogy tervei szerint érjen célba. Diego tán olyan sokat foglalkozott az ideális útvonallal, hogy közben el is felejtette: egy túrán bármi megtörténhet...
- Egész úton a kifulladó telepektől és a meghibásodott töltőktől tartottam, ám ezzel nem volt gondom - mással viszont annál inkább. Tudniillik olyan forróság volt, hogy a velem tartó feleségem hőgutát kapott az aszfalton, és a pihenőnk közben összeesett. A baj ugye nem jár egyedül: a párom végül biztonságba került, engem pedig megkért, hogy igenis folytassam a túrát, de a felfordulásban elveszítettem a jeladós kulcsot, amit csak onnan 120-130 kilométerre vettem észre, mikor „leállítottam” a motort.
Hiába kerestük, nem találtuk meg az eredeti jeladót, ezért rögtönöztünk, és végül a lányom küldte utánam a pótkulcsot, hogy befejezhessem a túrát. - emlékezett vissza Diego. Ettől függetlenül a kaland sikeres volt, ami egyben igazolja, hogy több szervezést és kompromisszumot igényel így motorozni, de korántsem megvalósíthatatlan egy több ezer kilométeres túra a tisztán elektromos hajtású Harley-val.