Múltidéző: Fabrizio Meoni balesete

Nem hittük, hogy a 47 éves, tapasztalt motorossal ilyen megeshet. Mindenki tudta róla, hogy gyors, taktikus és nem szeleburdi. Mi történhetett? Elesett? Összeakadt valakivel? Nekiment valaminek? Az első közlemények sima bukásról szóltak, annyi adalékot adva, hogy a baleset valahol Atar közelében történt.

Azonnal eszembe jutott két nappal azelőtti nyilatkozata. Minden mondata mögött ott volt, hogy nem érezte jól magát a ralin. Nem csoda. A pihenőnapon ahelyett, hogy kifújta volna magát, a sportbírókkal veszekedett, hiszen nem háromezer méteren belül száguldott el az egyik fix műholdas pont mellett, emiatt két perces büntetést kapott. A Nemzeti Sport tudósítójának csak annyit mondott: „Ne haragudjon, kissé elvesztettem a fejem, de nem csoda, hiszen ennyi év után először nincs bennem a Dakar-érzés.”

Nekünk nyilatkozott

Fabrizio Meoni egyik utolsó interjúját pont a magyaroknak adta. Kifakadt az új szabályok miatt, régi motorosként nem tudta elfogadni, hogy nem érzésére és tudására hagyatkozva száguld, hanem kijelölnek nyolc-tíz GPS koordinátapontot, amihez képest három kilométeren belül kell maradni, mint egy rossz videojátékban.

- Pont az volt a jó, hogy oda kellett menni az ellenőrző pontokhoz, de az utat maga választotta meg az ember. A sivatagban szabad volt a döntés. Itt már rég nem a büntetésről van szó, hanem arról, hogy elveszítettem a motivációt, elveszítettem azt, amit szerettem - nyilatkozta a legenda. Hallgattam a rádiót, néztem az apró berendezésre, de Meonit láttam a földön feküdni. Az interjú mondatai úgy törtek elő belőlem, hogy a könnyeket is felrántották.

Az olasz nem titkolta, hogy két arany után a harmadikat is elvinné, de maga is tudta, hogy 47 éve soknak számít a motorosok között. Ugyan tudással és tapasztalattal lehet kompenzálni, de az erő és a belső lángolás meddig tart ki? 2004-ben már a visszavonulásról beszélt, egy évvel később mégis ott állt a rajt dobogóján KTM-jével. Volt magyarázata: „Negyvenhét éves vagyok, túl közel ahhoz a limithez, amikor az embernek be kell fejeznie a versenyzést. Rajtam már nagyobb a nyomás, mint a fiatalabb vetélytársaimon, hiszen nincs időm.”

Barátja után ment

2005-ben, azon a veszekedős pihenőnapon ismét kimondta, ez az utolsó Dakar. Richard Sainct egyiptomi versenybalesete is megviselte, amit nem rejtett véka alá. Kollégája árvái kapcsán óhatatlanul eszébe jutott két saját gyermeke. - Ők azok, akik miatt be kell fejezni - mondta. A híreket hallva az olvasott és nyugtázott interjú visszazúdult és új értelmet nyert. Mi történhetett? Mi járhatott a fejében? A fáradtság, a sikertelen veszekedés vagy a tény, hogy José Manuel Perez hétfőn belehalt csütörtökön elszenvedett sérüléseibe?

A Yamaha francia motorosa, David Fretigné talált rá. Húsz perc alatt odaért a helikopter, de hiába siettek, hiába küzdöttek az orvosok negyvenöt percen át, nem sikerült megmenteni 2001 és 2002 Dakar-bajnokát. A mauritániai szelektív szakasz 184. kilométerénél, nem sokkal az első ellenőrző pont után esett el. Nem ment neki semminek, nem hibázott. 10 óra 15 perckor megállt a szíve. Halálát nem sérülés, hanem szívelégtelenség okozta. Övé volt az összetett második helye, száguldott teljes gázzal KTM-jén, de a sors döntött helyette. Tényleg ez lett az utolsó Dakarja.

Mindenkit megrázott a hír

A motorosok szinte egyöntetűen határoztak úgy, hogy másnap nem ülnek nyeregbe, kihagyják a tizenkettedik szakaszt. A 819 kilométert jelentő szerdai napot a szervezők a botrány elkerülése végett kénytelenek voltak kihúzni a naptárból. Varga Ákos magyar dakaros kérdésünkre megerősítette: „Homokviharos, nehéz viadal volt a 2005-ös. Viszont amikor Meoni bukott, szép napos idő volt. Halála mindenkit megrázott. Másnap nem motoroztunk, a gépeket repülőgéppel vitték át Bamakóba, Mali fővárosába.”

Etienne Lavigne főszervező meghajolt a versenyzők akarata előtt. Előbb José Manuel Perez, majd Meoni. Haláluk döbbenetes erejű érzelmi hullámokat generált nem csak a rajongók, hanem az ellenfelek között is. Fabriziót mindenki szerette. Volt stílusa, humorérzéke és ereje ahhoz, hogy még fáradtan is szórakoztasson másokat. Segítette az újoncokat, így sokan máig példaképüknek tartják. Már tíz éve, hogy elhagyott minket és a sport világát. Ha elcsendesülünk és figyelünk egy picit, a konyhai rádió visszhangja még mindig hallatszik: „A 27. Dakar-ralin életét vesztette a 47 éves Fabrizio Meoni…”