Egy egész hetes kirándulás során könnyen 30-40 ezer forintra rúghat az útdíjak összege, ezért korántsem mindegy, hogy tervezéskor a legegyszerűbb vagy a hasonlóan gyors, de olcsóbb megoldásokat választod. Hogy miként találhatsz alternatív megoldásokat, arra később részletesen kitérünk, de előbb nézzük, hol és milyen kedvezménnyel kedveskednek az arra járó motorosoknak.
Tárt karokkal
A népszerű célpontok közül többet is meglátogathatsz anélkül, hogy autópálya-matricát kéne vásárolnod. Szlovákia mindössze 6-700 kilométer hosszú, főként kelet-nyugati irányban futó, többsávos szakaszait ingyen használhatják a kétkerekűek, miként a Brnóba ellátogató bájkerek is matrica nélkül hajthatnak fel a régi M7-es minőségét idéző, igaz, éppen napjainkban megújuló cseh autópályára. Németország, Hollandia, illetve Belgium döntéshozói egyaránt megkegyelmeztek a motorosoknak, és az Erdélybe kirándulók is mentességet élveznek az egyébként kötelező útdíj alól.
Délnyugat felé indulva azonban már muszáj lesz csengetned, és attól függően, hogy milyen tereptárgyakon (pl. völgyhíd, alagút stb.) haladsz át, Olaszországban például 3-4000 forintot (!) is kitehet a száz kilométerre eső költség. Hogy melyik gyorsforgalmi pontosan hány euróba is kerül, azt a talján autópálya-kezelő interaktív honlapján tudod kiszámolni.
Addig azonban, míg eljutsz Olaszországba, a Dolomitok legszebb részeire, muszáj áthajtanod Ausztrián vagy Szlovénián, ahol öt, illetve alig 8 euróért válthatod meg a heti matricát. Aki egészen a Stelvióig motorozna, esetleg tenne egy nagyobb kört a gyönyörű svájci hegyekben, az kénytelen egy 11 500 forintba kerülő éves matricát vásárolni, mely érvényes az ország közel kétezer kilométer hosszú autópályáira, illetve egyes alagutakra is.
A távolabbra merészkedők Francia- és Spanyolországban, valamint Portugáliában is húzós díjszabásra számíthatnak, a jellemző költség 5-8 euró száz kilométerenként.
Ha szeretnél spórolni kicsit, de ezért nem mondanál le a tempós haladásról, muszáj lesz kicsit bogarásznod a térképen, ugyanis több helyen az autópályákkal párhuzamosan futó, többsávos, ingyenes autóutakra bukkanhatsz. Ezek általában zsúfoltabbak, mint a fizetős szakaszok, töménytelen mennyiségű telepített és mozgó traffipax található rajtuk, ezért óránként legfeljebb 80-100 kilométeres átlagsebességgel számolhatsz errefelé. Ezeket legkönnyebben az adott ország autópálya-kezelőjének útvonaltervezőjével, illetve a navigációs készülékek „fizetős utak kizárva” opciójának segítségével találhatod meg.
Nem érdemes bliccelniSokan próbáltak már trükközni az olasz autópálya-kapuknál, amire főként a kezelő nélküli, automata kasszáknál van lehetőség. A kordon mellett vagy a nyitott sorompón, a kocsik „farvizén” átslisszoló motorosok alkalmanként 30-40 eurót spórolhatnak, mégsem éri meg reszkírozni, mivel a bírság ennek többszörösét is kiteheti.
Örömmel fizetünk érte
Nemcsak autópályákon, hanem a legszebb látványutakon is szükséged lesz a pénztárcádra. Az egyik legnépszerűbb ilyen a Grossglocknerre vezető szerpentin, melyre a hagyományos motorok 25, míg az elektromos hajtásúak 18,5 euró fejében hajthatnak fel. További kedvezményt kapnak az este hat óra után belépők - ők 6,5 euróval kevesebbet fizetnek a kapuknál.
Nem olcsó mulatság az összes alpesi látványutat bejárni, de az ilyen élményekért tényleg érdemes áldozni
A szomszédos Nockalmstrasse kevésbé ismert, mégis több szempontból élvezetesebb: nyújtott kanyarjaival, szurdokokban futó, lenyűgöző útjaival újra és újra látogatásra csábít, ráadásul a belépő is sokkal szerényebb – mindössze 10,5 euró. Ha több napot is rá tudsz szánni, érdemes csokorba gyűjteni az összes, kiemelt alpesi utat, beleértve a csupán 7,5 eurós Goldeck panorámautat,
valamint a kvartett utolsó tagját, a 10 eurót kóstáló Villacher Alpine Road-ot is.