Sorozatunk alaptézise, hogy kedves olvasóink nagyon szeretnek motorozni, azonban erre a hobbira igen kevés szabadidő és szűkös anyagi keret áll rendelkezésre. Annak érdekében, hogy ne a benzinpénzből kelljen lecsippenteni, a megfontolt túrázók - nagyon okosan - a kaján próbálnak spórolni. Hazánktól nyugatabbra egy ebédet lehetetlen megúszni négy euro alatt, s ezért az összegért mindössze egy pár virslit kapunk némi péksüteménnyel. Kézenfekvő megoldás tehát, hogy itthonról cipeljük a hazait, de jó lenne, ha nem foglalna sok helyet a csomagokban, és néhány perc alatt elkészülne.
A jól bevált sóletkonzerv mellett érdemes kipróbálni a szárított termékeket, hiszen dehidratált készítményekről lévén szó, csekély a súlyuk és jelentősen kisebb a térfogatuk, mint a páncélos konkurenseknek, ráadásul a levestől a desszertig bármit elkészíthetünk a kepmingfőzőn, persze, csak ha nem felejtettük otthon a kislábast… Praktikusságban a konzerv a nyerő, hiszen a motorblokkon vagy a kipufogón is felmelegszik a kívánt hőfokra, nem kell vízforralással pepecselni, mindazonáltal kevesebb teret enged a kreativitásnak, és elvész az a tiszai vízitúrákat idéző hangulat, melyet az apró gázfőző mellé kuporodva érez át újra az ember.
Teljes menü egyetlen lábasban
Utazó minikonyhánk összeszerelését követően már semmi akadálya, hogy minimum kétfogásos ebédet rittyentsünk. Egyetlen edényünkben egymás után készíthetjük az ételeket, egy teljes menü megfőzése a fogások közti mosogatással együtt így sem tart tovább átlag húsz percnél. Még az otthoni készülődéskor nézzük át a megvásárolt termékek csomagolását, egyeseket ugyanis főzni szükséges, másokat elég leforrázni és picit állni hagyni. Az itthoni üzletek levespor kínálatára nem lehet panasz, mindenki talál kedvére valót, zöldségeset, húsosat, zsemlekockásat, tésztásat.
A konzervektől eltérően itt hazai alapanyagokból készülő, magyar árut sajnos csak elvétve találunk, inkább az ismert márkanevek uralják a piacot. Egyik levesüktől sem ájultunk el, de csalódást sem okoztak, nem úgy, mint a főételek, hiszen az élelmiszerlaborokban még nem sikerült a vegyészeknek csodát tenni, így instant rántott húsra hiába is pályáznánk, kevés pénzből kénytelenek vagyunk tésztát vagy rizst enni valamilyen fantáziátlan paradicsomos, sajtos vagy carbonara mártással. Szerencsére akadnak üdítő kivételek, mint a keleties ízű pirított tészta vagy a marokkói kuszkusz, mely általában nem kapható a sarki közértben, így legjobb, ha utazás előtt egy-két héttel megrendeljük őket. Már a csomagolásukban is jól néznek ki, s alig kerülnek többe, mint egy bolognai szószos tészta.
Turbózd fel!
Ne várd meg, míg ráunsz az egyforma ízekre, varázsolj különlegeset az egyszerűből! Néhány fűszer, kiegészítő hozzáadásával nemcsak a leves, hanem a második fogás is finomabb lesz. Igazán nem foglal sok helyet egy kis darab füstölt sonka vagy szalonna, egy fej fokhagyma, bors, szárított petrezselyem, s ezek remek ízesítői lesznek a tésztáknak vagy a rizottónak. Mindenképpen érdemes helyet szorítani néhány deci olívaolajnak, amit praktikusan fém laposüvegben szállíthatunk a kifolyás veszélye nélkül, valamint egy-két apró főzőtejszínt is dobjunk be a csomagba, így biztosan nem esszük majd üresen a gnocchit vagy a húsos tortellonit. Otthonunktól távol a helyi termelői piacok árusaitól vásároljunk az adott tájegységre jellemző friss fűszereket, zöldséget, például néhány fej gombát, darabka sajtot vagy húsfélét, de tényleg csak annyit, amennyi elfér a zsebünkben, több nem is kell majd egy-két adagos ebédünkhöz, melybe így becsempésszük a felfedezésünkre váró vidék zamatait.
Különleges igényekre
Nem kell lemondania a szabadban főzésről az allergiával küzdő vagy speciális étrendet követő motorosoknak sem. A boltokban már elérhetők a gluténmentes, laktózmentes, kóser vagy vegaételek is, igaz, gyérebb a felhozatal, de azért találni izgalmas dolgokat, mint a lisztérzékenyeknek készült sajtos-tonhalas tészta vagy a húsmentes, hatzöldséges paella, s alig kerül többe, mint egy átlagos menü.
Vastagabb bukszát kíván a felső árkategória szegmense, mely jellemzően másfélezer forinttól indul, de webáruházból rendelhetünk közel hat eurós AdventureMenut is, cserébe egy, a szénhidrátok, fehérjék, vitaminok ideális keverékét tartalmazó, űrhajós kajára emlékeztető alutasakot kapunk, melybe forró vizet töltünk, visszazárjuk és néhány perc múlva elkészül az almás palacsinta, hagymás tojás vagy csirke rizzsel. Ha se vizünk, se edényünk és egyébként sem szeretünk pepecselni, kicsivel több, mint kétezer forintért rendelhetünk önmelegítő birkaragut vagy zöldséges curryt, melyhez jár a fűtőpárna, ami a hozzá csomagolt vízzel érintkezve hőt termel, így melegítve fel az élelmet. Ugye, így már nem is tűnik annyira macerásnak a főzés?
Az általunk kipróbált számos termék közül egyikre sem mondhatjuk, hogy fogyasztását íze, állaga vagy minősége miatt nem ajánljuk. Kedvencünk a soktésztás leves, mert gondoskodik némi folyadékpótlásról, ellátja a szervezetet energiával, laktató egytálételként is megállja a helyét, ráadásul három perc alatt elkészül. A főzési utasításokat betartva egyszer sem tapasztaltunk csomósodást és bárhogy igyekeztünk, nem égettünk oda semmit, így a csomagoláson található javaslatokat követve a főzés végén még az antitálentumok is sikerrel abszolválják a feladatot, főleg, ha tanácsunkat megfogadva kerül majd némi extra hozzávaló is az edénybe.