Múlt hétvégén zajlott le Kiskunfélegyházán az Endorcross Magyar bajnokság következő, hatodik fordulója. A parádésan előkészített nyomvonal sík területen helyezkedett el, ezzel nagyon nem tudtak mit kezdeni a rendezők, hiszen ilyen az Alföld, de így sem lett unalmas: kidőlt, combközépig érő fatörzs, vasúti sín és megannyi igen szűk kanyar tette izgalmassá a futamot.
Ne felejtsük ki a felsorolásból az úgynevezett extrém részt se: volt itt leásott traktorgumi, fagerendák keresztbe rögzítve és kifejezetten nehéz, sziklás rész is. A motokrossz-nyomvonal viszont nem okozott gondot, talán ebből is adódott, hogy nagyon szorosan alakult a befutó.
A rajt szokásokhoz híven kettőkor zajlott, ekkor indult a mi embert próbáló, kétórás futamunk. Azt terveztem, hogy csinálok egy jó rajtot, megnyomom az első két-három kört, ezalatt elszakadok a vetélytársaimtól, hogy egy biztonságos, nyugodt tempójú motorozással teljesíthessem a futamot.
Erre jó esély is volt, hiszen a nagy por, nehéz látási viszonyok miatt nehéz előzni. Sikerült is ellépnem, elsőnek tudtam elfordulni, sőt körülbelül az első kör feléig vezettem is. Majd következett egy olyan rész, ahol lehetett nyomvonalat választani. Volt egy rövidebb, hatalmas fatörzzsel, illetve egy másik, hosszabb, ami ezt kikerülte. A pálya úgy volt kijelölve, hogy nem volt egyértelműen észrevehető a rövidebb, nehezebb útvonal. Sajnos én ezt nem vettem észre, és terveimmel ellentétben a hosszabb úton haladtam tovább. Ez elég is volt, hogy egy versenyző megelőzzön, így a nagy porban a féltávnál esedékes tankolásig csak zárkózni tudtam rá.
A tankolást követően rákapcsoltak, de valamiért elkezdtek kitörni az első kerekemből a küllők. Végül már úgy hullottak, mintha ropiból lettek volna, így kénytelen voltam újra kiállni, megjavítani, majd óvatosan, a felnit kímélve nyomába eredni a mezőnynek. Így sajnos elúszott a győzelmi esélyem, és örülhetek, hogy egyáltalán célba értem, mert óvatoskodás ide vagy oda, így is hiányzott pár küllőm a verseny végére.
A sok szerelés és a kényszerűen lassú tempó dacára összetettben ötödiknek, míg kategóriámban másodiknak értem célba. Ezzel az eredménnyel sajnos kicsit csökkent az előnyöm a tabellán második versenyzővel szemben, de egy futammal a vége előtt továbbra is vezetem a bajnokságot.
Irány a tengerentúl!
A következő egyben az utolsó állomás Piliscséven lesz, október 19-én. Egyik szemem sír, a másik pedig nevet, ugyanis ezt kénytelen leszek kihagyni. Ennek oka, hogy korábban kaptam egy meghívást az USA-ba, amit el is vállaltam, mivel szabad volt ez a hétvége. Igen ám, de időközben változott a hazai versenynaptár, és ütötte egymást a két program, jómagam pedig már elköteleztem magam a tengerentúli versenyre.
Akárhogy is, a legrosszabb esetben is második leszek az országos bajnokságban, sőt ha vetélytársam nem tud elindulni vagy nem fejezi be a piliscsévi összecsapást, akkor a kihagyott hétvége dacára is nyerhetek. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok ott lenni, de egyszerűen nem maradt más választás, miután módosították a versenynaptárt.
- Köszönöm minden támogatómnak, segítőmnek az egész éves segítséget és biztatást, nélkülük biztosan nem sikerült volna ilyen erős szezont futnom és most nem állnék a bajnokság első helyén. Számomra tehát most véget ért a hazai szereplés, pontosabban egy esemény lesz még, ahol biztosan ott leszek - ez az év végi díjátadó gála, amiről szintén jelentkezem egy rövid beszámolóval - mesélte Déczi Balu (#9) a félegyházi hétvége után.