Kicsit olyan érzések keringtek bennem, mintha valóban most kezdődne a versenyszezon, bár a nyári meleg kicsit bezavart a képbe: egy vírushelyzet nélküli évben már rég túl lennénk az évad felén. Remek adottságokkal rendelkező helyszín és nyomvonal várta az ide látogatókat, amely mellé a festői környezet társult.
Jómagam és pár versenyző társaságában sikerült feltérképezni a pályát már pénteken a kora esti órákban, így a szombati versenynapon kevesebb meglepetést érhetett bennünket a porfelhő árnyékában - kezdte beszámolóját Brenner Ádám.
Folytatódott az Endurocross-bajnokság
Ahogy az várható volt a jelenlegi időjárási viszonyoknak köszönhetően nagy szárazságra lehetett számítani, ez nem is volt másképp. Kicsit hasonlóan érezhettünk magunkat, mint a magyar csapat pár évvel ezelőtt a szardíniai hatnaposon. Szárazság, por, gyökeres feljárok az erdőben és beton keményre kijárt féktávok jellemezték a pályát.
A technikás erdei rész igazán tempósra sikerült, régi és új nyomok kialakításának keverékével, amelyhez szervesen társult a már évek megszokott változatlan extrém akadálysor és a crosspálya. Sajnos a cross minősége elmaradt a várttól, az előkészítés illetve a locsolás hiánya, ami az előző évek során is problémát okozott, most is óriási porkavalkádot vonzott magával, de szerencsére nem történt baleset, ami véleményem szerint betudható a versenyzők helyes és megfontolt magatartásának.
Személy szerint nagyon jó érzéssel töltött el, hogy rengeteg néző látogatott ki a helyszínre, a pálya teljes egészében mindenhol akadtak lelkes szurkolók, akik kisebb-nagyobb mértékben biztatták a versenyzőket. Így a rekkenő meleg ellenére is, de öröm volt versenyezni, úgy gondolom szükség is volt rá és jól esett az a plusz, amit a szurkolással adtak a versenyzőknek. Az előnevezési lista alapján lehetett már látni, hogy körülbelül hány versenyzőre lehet számítani, sajnos az élmezőnyből rengetegen hiányoztak, viszont ennek dacára sok-sok új arccal és új motorossal lehetett találkozni, nem beszélve a rég nem látott, de annál jobban teljesítő pilótákról.
Itt szeretném megemlíteni Csorba Ákost (#288), akit újra láthattunk egy régebbi KTM nyergében, aki sok-sok idő elteltével mit sem vesztett a tempójából. Gyakorlatilag olyan mértékben motorozta ki a motorját, hogy a második futamból már kiállni kényszerült, ugyanis az első fogaskerékről eltűntek a fogak, így a futamot fél távtól már nem tudta folytatni.
Igazán megterhelő és nehéz versenyen vagyunk túl, a verseny végén a mosoly nem mindenkinél volt őszinte és az elfáradás nyomai is észlelhetők voltak. A verseny végét kivárva a díjátadásnál sokan maradtak, közben a büfében pihenésre térő versenyzőktől érdeklődtek a kilátogató nézők, hogy mégis milyen volt a verseny, hogy sikerült. Ezek az apró momentumok mindenkinek jól estek, így a napvégére nagyon jó szájízzel indulhattunk haza.
A verseny menetrendje az eddig megszokott kétórás futam kétszer egy órára bontását tekintve nem változott. Kora reggel felbőgtek a legkisebb kategóriában indulok motorjai, rajtrácsra felsorakozva elrajtoltak.
Az ifi 50/65-ös kategória abszolút győztese a mindkét futamot megnyerő Horváth Zsombor #199 lett, míg az első futamban 65 cm3-esek közé beférkőző Bohuslav Radek (#144) nyerte az 50-es kategóriát, viszont a második futamban jobban teljesítő ifj. Vágó Norbert (#150) jött ki győztesként.
A verseny napja nagyon pörgős volt, csak annyit lehetett érzékelni belőle, hogy a futamok gyors egymásutánban váltják egymást, miközben a nézők folyamatosan érkeztek, időközben pedig a versenyzők készülődtek, hogy rajthoz állhassanak.
Az legfiatalabb harcosokat követték a 85 köbcentis kategóriában indulók. Az első futamban üdén ébredő Demény Kristófot (#118) intették le elsőnek, míg a másodikban Kolmont Máté (#108) a Mad Boyz egyesület ifjú versenyzője diadalmaskodott. Csupán a sors fintora, hogy a két versenyző ugyanabban a felállásban 1. illetve 4. helyen ért célba a két futamon.
Az ifik futama között elrajtoló egyórás futamban nincs megállás, a szuperveteránok kirobbanó formában ismételten diadalmaskodtak a fiatalok előtt. Igaz a mostani versenyt a szuperveterán kategóriába igazoló Majoros Tamás (#228) nyerte a legkitartóbb versenyzőnk, Buchvald Jani bácsi (#224) előtt, akinek a jóból sosem elég, hisz most is minden futamon részt vett és indult, még az eddig 2 órás futam átírt, 1-1 órás versenyén is.
Azért nem volt ennyire egyszerű dolguk, hiszen tavaly még az ifi 85-ben versenyző Lakatos Máté (#629) és Zábrádi Tamás (#656) a nyakukon loholva, látványos motorozással mondhatni lőtávon belül motoroztak és zártak abszolút 3. és 4. helyen.
Végül az idei évtől kétszer 1 órásra bontott első és másodosztály, illetve a veteránkategória is ebéd után kezdte meg a versenyzést. Csalóka, de bátran kimondhatjuk, hogy közel három órát sikerült a fiúknak motorozni, a leggyorsabbak közel 17-19 kört teljesítettek a felvezetőkörrel együtt. Nem aprózták el, nagyon kemény és szoros csatát vívtak a Pro 1. és Pro 2. kategória versenyzői – nem adták ki könnyen a helyezéseket a kezükből.
Az embert próbáló versenyen sokuknak kalandosra sikerült az erdei részen lévő laza talajon, illetve a betonkemény, mégis porhanyós tetejű felületen nem mindig sikerült úgy fordulni, ahogy azt a versenyző eltervezte.
Idén az első osztályban debütáló Bezdány Béla (#55) is hasonlóan járt, az erdei részen lévő egyik tempós jobbos kanyarban túlcsúszott, és motorját a bokor alól kiráncigálva folytathatta csak a futamot. Persze nem is csoda, hogy elesett, mivel már az első futam vészesen elfogyasztotta a gumikat a motorokról, amelyek így még kevesebb tapadást biztosítottak a következő körökre.
A 2020-as idényben új motorra átnyergelő Szőke Márk (#95) óriásit motorozva megnyerte a Shercóval mindkét futamot, majd utána érkezett másodiknak és harmadiknak - a két futamban felváltva Hertlik Donoven (#94) majd Bohuslav Radek (#206) nyert.
Érdekes ez a jelenlegi felállás, hogy az eddig megszokott kétórás futam helyett, az idei szezonban kétszer kell 1-1 órát teljesíteni, amely jól mutatja, dupla rajttal, dupla izgalmakkal, a második egy órás futamra magához képest mindenki gyorsul és kiélezett versenyben lesz része a versenyzőknek, ezenfelül dupla esély a jobb illetve hátrányosabb pozíció elérésére.
Míg a harmadosztályú futamban 7 kört tudott teljesíteni a mezőny javarésze, addig a felsőbb kategóriában 8 illetve második neki futásra már 9 kört futott az első 9 versenyző. Ezek az adatok jól szemléltetik a teljesítmény- és sebességbeli differenciát. Ettől függetlenül úgy gondolom ezen a versenyen nem a stopperórával kellett megküzdeni, hanem a nagy porral és a meleg párás időjárási viszonyokkal - ez volt az igazi kihívás.
Abszolút pozitívuma versenynek, hogy a péntek esti és a szombati jó hangulatért a rendező által szervezett DJ volt a felelős, no meg a büfés, aki ezúttal is kitett magáért. Noha még csak a második futamnál járunk, ezután az Endurocross bajnokságban „nyári” szünet várható, de nem maradunk verseny nélkül, ugyanis, augusztus elsején Parádon elrajtol az Enduro-bajnokság is, majd azt követően augusztus 15-én Tamásiban versenyzünk újra. Két különböző helyszín, abszolút eltérő talajtípusok, kiszámíthatatlan időjárási viszonyok – nagy versenyek várhatóak ott is.