Állandó a feszültség a hatóságok és a motorosok között, hiszen a terepmotorosok gyakran vakon, az adott terület tulajdonosát sem ismerve tévednek be egy-egy magánterületre, ugyanakkor az ő felvetésük sem mellékes, elvégre legtöbbjük még úgy nőtt fel, hogy a földút a végtelen szabadság világa, ahová még jogosítvány sem kell. Átérzem a helyzetüket, magam is ilyen elhagyatott, poros pusztákon tettem meg első métereimet még gyerekként a kékesen pöfögő trabival, majd ugyanilyen csapásokon próbáltam az elképesztő negyvenes végsebességet kifacsarni - jogsi nélkül - a szebb napokat is látott röntgenkék Komárból...
Sok minden változott azóta, és sommásan úgy összegezhetjük, hogy minden egyes méternyi út - legyen szó aszfaltozott vagy földes, murvás szakaszról -, a közúthálózat része. Ha mégsem az lenne, azt a tulajdonosnak, csakúgy, mint az erdei átvezetők esetében táblával kell jelezni, jól láthatóan kiírva, hogy magánterület határához értünk. A probléma tehát adott, a jórészt Olaszországból behozott, sokszor papír nélküli endurók forgalmi híján nem közlekedhetnek olyan szakaszon, mely közútnak minősül, a rendőr ilyenkor ugyanúgy büntetheti a motorost, mintha a belvárosban állította volna meg őt érvényes forgalmi és biztosítás nélkül. (Arról most szerényen hallgassunk is, hogy nem ritkán tulajdonos jogosítványa sem stimmel a földúton használt 5-600 köbcentis géphez, melyet nem utánfutón vitt ki oda...)
Ezt a lehetetlen állapotot igyekszik megszüntetni a négy éve alakult 63-as Motoros Baráti Kör. Igencsak tevékeny csapatról van szó, és nem csak a motorozás területén, ugyanis a kéttucatnyi tagot számláló társaság immáron négy éve támogatja a Tengelici iskolát, illetve óvodát. Célkitűzésük, hogy az általuk találóan csak "sporteszköznek" nevezett rendszám nélküli endurók és quadok tulajdonosai legálisan hódolhassanak a hobbijuknak, s ehhez lehetőségeikhez mérten helyet is biztosítanak. Kerestek egy alkalmas területet, megegyeztek a tulajdonossal, és mivel engedéllyel rendelkező pályaépítő is található a tagjaik között, munkához láttak. Egy tízhektáros területet vettek kezelésbe, mely mindössze pár százezer forint és sok-sok munkaóra feláldozása után ma már egy közel három kilométer hosszú pályának ad otthont, ahol a motorosok és quadosok jelképes díj ellenében hódolhatnak szenvedélyüknek.
Tisztában vannak vele, hogy nem minden motoros csapat engedheti meg magának, hogy összedobjon több százezer forintot egy ilyen beruházásra, ugyanakkor az is igaz, hogy egyetlen kihágásért, ha mondjuk az védett vagy Natura 2000 területen történik, akár fejenként is járhat ilyen összegű bírság, így hosszú távon mégis csak az a kifizetődőbb, ha a társaságok összefognak, és hozzájuk hasonlóan felépítenek maguknak egy saját kis "birodalmat".
A 63-as Motoros Baráti Kör gondolt azokra is, akik utcai motorosként térnének be hozzájuk, ezért rendbe szedték a területen található betonplaccot is, ahol terveik szerint a későbbiekben a tapasztaltabb motorosok vezetéstechnikai tanácsokkal és gyakorlatokkal segíthetnék a kezdő motorosokat.
Pontosan tudják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, ezért igyekeznek felvenni a kapcsolatot az ország többi pontján verbuválódott terepmotorosokkal, és szívesen segítenek, hogy tapasztalataikkal, illetve gépparkjukkal más megyékben is kialakítsanak hasonló komplexumokat, ahol hétvégente biztonságos, ellenőrzött körülmények között, és főleg legálisan motorozhatnak a rendszámmal nem rendelkező gépek tulajdonosai.
Ha csatlakoznál hozzájuk vagy a segítségüket kérnéd hasonló nyomvonal kialakításában, Taba János, a Baráti Kör elnöke szívesen áll rendelkezésedre a +36-20-534-5842-es telefonszámon.