Hollywoodi sikerfilmek, hírhedt motorosbandák és szerencsétlen balesetek egyaránt felelősek a negatív kép kialakulásáért. Ahhoz, hogy megértsük ezt a hozzáállást és változtatni tudjunk rajta, mindenképpen szükséges megismernünk a folyamatot, ami a rólunk alkotott klisé létrejöttéhez vezet.
Így működik
Agyunk különféle módszereket használ annak érdekében, hogy a mások viselkedéséről, tetteiről és egyéb megnyilvánulásairól szerzett benyomásokat értelmezze. Az információk alapján különféle következtetésekre jut, majd az adott személyről vagy csoportról kialakított megállapításokat egységes összképpé formálja úgy, hogy később ezeket fel is tudja idézni. Az úgynevezett sémás feldolgozás folyamán agyunk nem rögzíti az új esemény minden aprólékos részletét, hanem a már meglévő sémákkal hasonlítja össze, tehát az információ feldolgozása rendkívül gyorsan történik, sokszor tudatában sem vagyunk ennek a beskatulyázási folyamatnak.
Ha csak hússzal csorgunk az autók között, a szegény elütött járókelő akkor is a sebességünket firtatja? A motorosok mindig száguldanak - ez is egy közkedvelt sztereotípia…
Így alakítjuk ki önkéntelenül is a sztereotípiákat, melyek számunkra embercsoportok bizonyos sémáival azonosíthatók, vagyis tudattalanul, de megalkotjuk a kalapos skodás, BMW-s, taxis stb. kategóriákat. A sablonok tehát agyunk kéretlen szüleményei, s igen sérülékenyek, általános jellegük miatt a velük elraktározott információ könnyen torzulhat akár a végletekig is. Ráadásul szervezetünk irányító központja alkalmaz még egy úgynevezett elsőbbségi hatást is, mely alapján az először megszerzett információ gyakorolja a legnagyobb hatást a pozitív vagy negatív benyomás kialakítására. Az első benyomás tehát valóban létezik és nagyon nehéz az általa rögzített képet megváltoztatni.
Vigyázz, mit mutatsz magadból!
Látható, hogy az emberi gondolkodást, a motorosokról szerzett tapasztalatokat mi magunk irányítjuk. A bukósisak és a motor teljesen egyedi, mással össze nem téveszthető külsőt kölcsönöz, melyet a szemlélők segítség nélkül is egyértelműen azonosítani tudnak, s agyuk már elő is hívja a leggyorsabban hozzáférhető és a legtöbb információt magába sűrítő adatcsomagot: motoros. Ezzel eldőlt, hogy mit gondolnak rólunk, hogyan viszonyulnak majd hozzánk és milyen magatartásra számítanak tőlünk. Még meg sem álltál a géppel, le sem vetted a sisakot, de a másik már tudni véli, hogy milyen is vagy. A bosszantó és kirekesztő, általánosításból táplálkozó előítéletek ellen egyetlen orvosság létezik, mindig, minden helyzetben jót kell cselekedni, és ezzel példát mutatni.
Fordítsuk meg!
A konfliktusok kezelésére nem a tükör lerúgása vagy más retorzió a megoldás, hiszen a rövid ideig tartó elégedettség érzését, majd az azt követő hosszas bűntudatot leszámítva, egyetlen dolgot érünk csak el: megerősítjük, igazoljuk a rólunk kialakított negatív képet, egyszersmind egyértelmű bizonyságát adjuk, hogy magunk sem tartozunk a megfontolt kultúrlények táborába. Nagyon fontos tehát, hogy ezekben a szituációkban is igyekezzük megőrizni a hidegvérünket, legyünk gálánsak, viselkedjünk udvariasan! Nem könnyű feladat, igen nagy önuralmat igényel, de gondold csak át, mennyivel elegánsabb így elismerést szerezni, mint egykerekezve vagy decibelrekordokat döntögetve.
Biztosra vehetjük, hogy a segítségnyújtás szándéka vezérelte a motorost, mégsem járt érte köszönet... Az agresszív terepjárós is egy sztereotípia?
Szerencsére napjainkban számos olyan kezdeményezés látott napvilágot, melyek növelik a motorosok renoméját, méghozzá azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak az önzetlen segítségnyújtásra és erősítik a közösség összetartását. A szervezőknek hála az idei évben - a teljesség igénye nélkül - részt vettünk gyermekek motoroztatásán, adtunk vért és adakoztunk a Magyar Mentőmotor Alapítvány részére. Ezek az igazán fontos dolgok, s minél nagyobb nyilvánosságot kapnak, annál hamarabb felülírják a rólunk kialakult sztereotípiákat, hogy a társadalom segítőkész, megbízható és hasznos tagját lássák bennünk. Így leszünk mi a kedves motorosok, mert házhoz szállítjuk az ebédet, a kórházakba visszük a vérkészítményeket, vagy csak azért, mert mi ilyenek vagyunk - jó érzéssel tölt el bennünket, ha segítünk másokon.
A pozitív kép kialakítása a társadalomban persze nem napok, hanem hosszú évek kérdése, de feltétlenül megéri, hiszen a jövő motoros generációja (ti. gyermekeink) egy még békésebb, toleránsabb és legfőképpen biztonságosabb környezetben róhatja a köröket. Nem mellesleg morális szempontból is elengedhetetlen egy olyan réteg kialakulása, aki nem fél motorra pattanni és kiélvezni az élet minden cseppjét, ugyanakkor kellőképpen kiegyensúlyozott, hogy mindig kenyérrel dobjon vissza.