Alig múlt 12 éves, mikor a minimotorosok bajnokaként elkezdett a nagyobb kategóriák felé kacsintgatni, s nem is kellett sokáig várnia, az ezredfordulón már Európa legjobbjaival mérhette össze tudását a nyolcadliteres, kétütemű gépekkel rajthoz álló mezőnyben. Már második szezonjában bajnok lett, mely után egyenes út vezetett a világbajnokságra, ahol a felemásan alakult 125-ös évadok után átnyergelt a negyedliteresek közé, s ez hozta meg az igazi áttörést - a Metis Gilera nyergében 2008-ban világbajnokként ünnepelhetett.
Agresszív vezetési stílusa miatt sokan támadták, ám pont ez a bevállalós, vagány karakter tette szerethetővé a mindig mosolygó olaszt, aki már második királykategóriás idényében dobogós helyezésekkel hálálta meg a Gresini csapat bizalmát. Úgy tűnt, hogy a rövid tanulási időszak után egyértelműen felzárkózik a GP legjobbjai közé, azonban a sors közbeszólt...
Egy tragikus versenynap története
Öt éve, 2011. október 23-án a Maláj Nagydíj második körében Simoncelli elcsúszott motorjával, s az esés következtében éppen a mögötte érkező Colin Edwards és jóbarátja, Valentino Rossi elé sodródott, akik már nem tudták kikerülni társukat. Az ütközéstől Simoncelli olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a villámgyors beavatkozás ellenére sem tudták megmenteni az életét. Minden idők egyik legtehetségesebb motorversenyzője méltatlanul korán, mindössze 24 évesen távozott közülünk.
Emléke azonban továbbra is velünk él, és nevét a következő motorosgenerációk is megismerhetik, köszönhetően szüleinek, akik fiuk elvesztése óta a Simoncelliről elnevezett alapítványnál tevékenykednek, nap mint nap hátrányos helyzetű gyermekeket segítve szerte a világon. Nem feledkeztek meg róla egykori vetélytársai sem, és a 2014-es mugellói futamon bejegyezték őt a MotoGP „Hírességek Csarnokába”, illetve tiszteletére a misanói pályát átkeresztelték Misano World Ciruit Marco Simoncellire.