Aki olvasta Drapál János életrajzi könyvét, minden bizonnyal örökre emlékeibe véste Hamar Zsigmond, vagy ahogy legtöbbször olvashattuk, „Zsiga bá” nevét. Ő volt az, aki a menthetetlennek hitt gépekből is versenymotort faragott – szerteágazó tudása és elképesztő tapasztalata sokakat kihúzott a csávából.

Elhunyt Hamar Zsigmond

Komor nekrológ helyett emlékezzünk rá mi is így, a 88 évesen elhunyt zseni legérdekesebb történeteivel, amiben segítségünkre van Jancsi fia, Drapál Fecó, aki a következőket mesélte:

„Édesapám gyakorlatilag mindent a motorozásnak, a sportnak vetett alá, középiskolai tanulmányait is Közlekedésgépészeti Technikumban végezte, hogy a lehető legtöbbet tudjon a motorok működéséről. Mindent tudni akart, ami előrébb viheti a motorsportban, mert - pláne abban az időben - nagyon magas szinten kellett érteni a motorok működéséhez. Akkoriban tulajdonképpen a világon semmilyen eszközök, ismeretek nem álltak rendelkezésükre, nagyon kellett tudni használni az eszüket, ha eredményt akartak elérni. Márpedig ők akartak.

elhunyt-hamar-zsigmond-28474
Ahogy Andor bácsi (Szabó Andor) fogalmazott: rongyrázás, na az sose volt, de eredményünk annál inkább. A kép a Népligetben készült, 1972-ben, apu (jobbra) Hamar Zsiga bával vár, a sérókat elnézve valószínűleg a fodrászat előtt... - mesélte Drapál Fecó

Azért írok többes számban, mert Drapál János nem lehetett volna olyan sikeres, ha nem Hamar Zsigmond, a zseniális szerelő készíti fel a motorjait, s nem mentorálja úgy aput. Hihetetlen érzéke, finesze volt, hogy a kellő időben a legjobb döntést hozza. Egy példa a számtalan közül: tudni kell, hogy a Salzburgring az átlagosnál gyorsabb pálya, ugyanakkor nagy szintkülönbségek jellemzik, és a versenytávja is hosszabb volt a megszokottnál. Ez azt jelenti, hogy a motoroknak is több üzemanyagra volt szükségük, mint máskor. Igen ám, de az üzemanyagtank méretét nem lehetett változtatni. Na, itt jött a képbe Zsiga bácsi. Mivel a rajtrácson szigorúan tilos volt tankolni, Zsiga bá’ a szerelőkabát alá rejtette a kis benzines kannát, és „múba”, ahogy ő nevezte, kupakig tankolta a motort. Az egyik pályabíró észrevette, jól fejbe is kólintotta, de a futam végén a magyar himnuszt játszották. Sosem tudjuk már meg, hogy enélkül is sikerült volna-e, de az tény, hogy ezen a futamon és máskor is estek el jó helyezésektől versenyzőtársak, riválisok, mert elfogyott az üzemanyaguk.”