A folyamat egyszerűen megállíthatatlan, hiszen a tulajdonosok láthatóan arra vágynak, hogy motorjuk egyszerre legyen mérhetetlenül erős fenevad és egy kiváló szélvédelmű, mégis pillekönnyű túragép. A mérnökök tehát egyre többször öltöztetik nagyobb idomzatba a nakedeket, és pattintanak oldaldobozokat karcsú segédvázakra. Persze ne feledjük, hogy a mai csupaszmotorok valójában a korábbi évek superbike-jainak újragondolásai, így aligha panaszkodhatnak a vásárlók - az egykori nakedekre jellemző - gyenge fékekre vagy pontatlan felfüggesztésekre, minden adott hát a sikerhez.
Erősödik hát mindkét szegmens, a piaci térnyerést és a motorok teljesítményét nézve is, ma már 160-180 lovas kihívók is akadnak mindkét osztályban, az ehhez passzoló futóművel és fékrendszerrel persze. Elsőként lássuk, mi a helyzet túrafronton, milyen új kihívók érkeznek 2016-ban!
Kalandra fel!
Reneszánszát éli a motoros túrázás, egyre gyakrabban látni fiatalokat, illetve ötvenes-hatvanas párokat is kétkeréken, érthető hát, hogy a gyárak is igyekeznek a kedvükre tenni. Ráadásul nem csak a szegmens hagyományos márkái, hanem új kihívók is megjelentek a mezőnyben. Itt van elsőként rögtön a Benelli meglepetése, a kissé fura külsejű BN 600 GT. A korábbi Versys, illetve BMW RT modelleket idéző fejidom alatt egy kereken 600 köbcentis, mindössze 84 lovas erőforrás lapul, vagyis a 243 kilós menetkész tömegű Benellitől aligha várhatnak tulajdonosaik lenyűgöző menetteljesítményeket.
Szintén a visszafogott cirkálásban partner az itthon kevéssé ismert CFMOTO újdonsága, a 650TK. A futurisztikus külsejű, mindössze 61 lovas, 650-es kéthengeresben a Ducatitól kölcsönzött rendszer biztosítja az üzemanyag-ellátást, ám ezt leszámítva aligha akad exkluzív részlet a motoron - inkább az ázsiai piacon lehet népszerű, ahol kevésbé számít a mai túragépekhez viszonyítva igencsak karcsú teljesítmény.
A 2015-ös szezon nagyágyúja, a BMW S 1000 XR természetesen tartja magát, a friss gép nem is esett át nagyobb ráncfelvarráson, csupán az elérhető színskála bővült, immáron a piros-szürke-fehér kombináció is rendelkezésre áll. Persze a nakedek között feltétlenül szót érdemel a bajorok eddigi legkisebb újkori roadstere, az általunk korábban már részletesen bemutatott, A2-es jogsival is vezethető G 310. A másik európai főszereplő, a Ducati a Hypermotard családot frissítette fel, mégpedig a nagyobb, 937 köbcentis, 113 lovas, 98 Nm-es forgatónyomatékú erőforrással. A még fürgébb Hyper természetesen elérhető a már jól ismert, oldaldobozokkal és kényelmesebb nyereggel készült változatban is, mellyel - némi kompromisszummal persze -, bevállalhatók a hosszabb etapok is.
A Hondánál egész arzenál fogadta a crossoverekre gerjedő látogatókat, a milánói motorkiállítás előtt egy nappal tartott fogadáson a CB500X, az NC750X és a VFR1200X Adventure is képviseltette magát. Mint arról már beszámoltunk, a félliteres modellcsalád új, könnyebb kipufogóval, továbbfejlesztett futóművel és LED-es lámpatestekkel száll harcba a szegmens legkelendőbb motorja címéért.
Az NC750X - mely Adventure kivitelt is kapott - még több ponton változott, hiszen áthangolták teleszkópjait, megnövelték tárolórekeszének befogadóképességét és olyan folyadékkristályos kijelzőt került rá, mely a háttérszín változásával segíti a takarékosabb vagy éppen sportosabb vezetést. Ezen túlmenően a duplakuplungos automatikus váltó (DCT) S üzemmódja három alprogrammal gazdagodott, illetve frissítették az MT és az AT üzemmód vezérlőszoftverét is, valamint mélyebb hangú, karcsúbb kipufogót terveztek a motorra. Meglepő módon a korábban végleges gyárbezárástól rettegő Horex is kibérelt egy standot, igaz, most nem volt nyoma az egykori visszatéréskor látható csinnadrattának, csupán a jól ismert VR6-os csupaszmotor és egy teljesen felkészületlen hostess várta a betérő vendégeket.
A nyári kémfotókból sejthető volt, hogy a KTM nem hagyja szó nélkül a BMW S 1000 XR előretörését, ezért válaszként piacra dobták a 173 lóerős, oldaldobozokkal és nagyméretű légterelővel felszerelt Super Duke GT-t. Persze a motor valódi túraalkalmasságáról sokat elárul, hogy maga a gyártó is a csupaszmotorok közé, és nem az ún. Travel szegmensbe sorolta a most elkészült V2-est...
Ha már a crossoverek szóba kerültek, nem mehetünk el szó nélkül a Yamaha standja mellett sem, ahol a rendkívül szokatlan, három nyomon futó MWT-9 vitte a prímet. A különleges tanulmány az elöl kettős abroncsozású robogók technikáját honosítja meg a nagymotorok között, persze kérdés, hogy milyen célközönséget is szeretnének elérni a rendhagyó újdonsággal.
Ruhátlan szépségek
A Bimota nem kényeztetett el minket az utóbbi években motorokkal, most azonban törlesztett a lemaradásból - több lenyűgöző vasat is elhozott Milánóba. A már részletesen bemutatott Impeto mellett a Tesi 3D (érthetetlen módon) RaceCafénak keresztelt változata is ott pózolt. A különleges felfüggesztéséről és kormányszerkezetéről híres modell csak úgy roskadozott a finom, szénszálas alkatrészektől, hosszú percekre magához láncolva a technikai csemegékre érzékeny vásárlókat.
A Honda a korábban már beharangozott CB500F-fel próbálta meghódítani a fiatalok szívét, s látva az elődjénél sokkal szemrevalóbb, egyben jobb kezelhetőségű és szebb hangú modellt, valószínűleg sikerrel járnak a 2016-os idényben. A zöldek tavaly lehengerlő kínálattal sokkolták a motorosokat, így idén érthetően visszafogottabb volt a felhozatal. Csupaszmotorból gyakorlatilag nem is hoztak valódi újdonságot, inkább a remekül fogyó Z800 és Z1000 Sugomi kiadásával próbáltak vevőket csalogatni.
A KTM-nél visszatértek a gyökerekhez, és elkészítették az egykor prototípusként pózoló Super Duke R speciális változatát, ami a titán Akrapovič kipufogó révén még könnyebb, mint az alapmodell, teljesítménye 173 lóerő, míg az 1301 köbcentis V2-es forgatónyomatéka 144 Nm.
Az elképesztő megjelenésű nagyágyú mellett szinte észrevétlenül húzódott meg a Duke 690 R kivitele, pedig a karcsú modell igazán megérdemli a figyelmet. A több mint két évtizede született Duke széria egyik legnépszerűbb tagja immáron 75 lóerős teljesítményű, ráadásul saját tömege csak 147,5 kilogramm, ami földöntúli csapatásokat sejtet.
A csupasz szegmens egyik ikonja, a Triumph Speed Triple is kívül-belül megújult a milánói seregszemlére. Miként azt megszokhattuk, az R verzió a pályamotorokat megszégyenítő felfüggesztést kapott, Öhlins NIX30 felfordított teleszkóppár és TTX36 RSU központi rugóstag segít kivasalni az úthibákat. Szintén az exkluzívabb kivitel sajátja a széleskörűen alkalmazott szénszálas alkatrészek tömege, illetve a minden eddiginél gazdagabb és látványosabb színválaszték.
A Suzuki egy régi sláger leporolásával, az SV650-nel rukkolt elő a nakedek között. A látszólag változatlan V2-est számos ponton átfésülték, így a 76 lóerős és 197 kilós masinában olyan érdekességek is helyet kaptak, mint például a Low RPM Assist, mely a kuplung behúzásakor megemeli az alapjáratot, ezáltal szinte lehetetlen induláskor lefullasztani a motort.
Kétségkívül a Yamaha újdonsága lepte meg a legjobban a motorosokat, már ami a ruhátlan gépek mezőnyét illeti. Az alig kétszáz kilós, 165 lóerős, temérdek elektronikai segédlettel megfűszerezett MT-10 - melyről ITT már beszámoltunk - extravagáns formájával és lenyűgöző adataival is ámulatba ejtette a közönséget.
A felsorolás szinte végtelennek tűnik, pedig a korábban már bemutatott sport- és terepgépek, valamint a most felvonultatott csupasz- és túramotorok mellett még sok, eddig nem látott kétkerekűt láthattak a Milánóba érkező vendégek. A folytatásban sorra vesszük a további kategóriákat is, bepillantva a robogók, a klasszikusok és az egyelőre csak szoborként pózoló koncepciók részleteibe. Addig is fogadjátok szeretettel a cikk alatt folytatódó megagalériát, ahol további infókat, érdekességeket is olvashattok a GSX-S1000 idei eladási számairól, a feltörekvő márkákról, illetve arról, hogy miként bojkottálták a Rossit ikonként tisztelő taljánok a Repsol GP-motorral ékesített standját.