Ötven évvel ezelőtt, 1971 júliusában felcsendült a magyar Himnusz a brnói pályán, mégpedig motorversenyzőnk, Drapál János tiszteletére.
Drapál János megszerezte Magyarország első GP-győzelmét
Már az edzésen sejthető volt, hogy itt csodának lehetünk szemtanúi, hiszen Drapál új pályacsúcsot állított fel, majd jött a verseny, de nem a jelenlegi, hanem a régi, tizennégy kilométeres brnói körön.
Drapál aznap a 125-ösök között is szerencsét próbált, de alig pár métert bírt a kis MZ, így minden reménye a Yamahában és a kitartóan zuhogó esőben volt, ami – a technikai hátrány miatt – mindig kapóra jött a hazai pilótáknak. Nedves aszfalt ide vagy oda, remekül kapta el a rajtot, majd az első kör végén már ő tűnt fel először a célrarában, mégpedig 34 másodperces előnnyel (!) Barry Sheen előtt.
Két körrel később már két magyarnak szurkolhattak a helyszínen, hiszen Szabó II. László is beszúrt Sheennek, megszerezve ezzel az ideiglenes ezüstöt. Igazi örömmotorozást láthattunk, és a leintés előtt egy körrel úgy tűnt, már semmi és senki nem veheti el a győzelmet Drapáltól...
Fél körrel a vége előtt azonban éles hang tört fel a blokkból, és a motor azonnal veszített az erejéből, Jancsi pedig a lehető legjobb döntést hozta: felmérte bőséges előnyét, és kényelmes tempóban, a gépet a végletekig kímélve gurult a célig, megszerezve első világbajnoki futamgyőzelmét. Ráadásul egy másik hazai pilóta, Szabó II. László lett a második, csak hogy tényleg felejthetetlen legyen nekünk, magyaroknak a brnói hétvége.
Drapál pályafutása során még tizenkilencszer állt rajthoz VB-futamon, és tempóját látva többször is megkeresték, hogy gyári pilótaként vegyen részt a küzdelmekben, de a csapatok által szabott feltételt, miszerint ehhez el kell hagynia Magyarországot, nem volt hajlandó elfogadni, így itthon, saját erőből folytatta pályafutását. A szerényebb feltételek dacára számos alkalommal végzett pontszerző helyen és további három alkalommal csendült fel a magyar himnusz a tiszteletére.