A hatvanas évek közepén járunk, Jancsi ez idő tájt a Fővárosi Autóbusz egyesületében focizott, hét teljes szezont húzott le a zöld gyepen. Nem érezte profi sportnak, egyszerűen csak kedvtelésből rúgta a bőrt, mivel már akkor jobban érdekelte a motorok világa. Ez aligha meglepő, hisz’ édesapja volt a Bp. Honvéd motorkerékpáros szakosztályának elnöke, így került az ifjú Drapál is az addig csak messziről csodált vasak közelébe. Eleinte kisegítőként dolgozott Királyföldi László mellett, aki Kurucz György motorját szerelte, ám egy évvel később már aktív pilótaként gyűjtögette eredményeit, moto-cross és terepversenyeken indult – ez utóbbit hivatalosan „túraversenynek” nevezték itthon akkoriban. Persze az ifjonti hév megmutatkozott az eredményein, bukásokkal és apróbb sérülésekkel tarkított év volt az első, 1966-os idény, a bakik miatt gyakran csak az ötödik-hatodik helyig jutott. Kivétel volt ez alól a moto-cross-bajnokság második futama, ahol az özönvízszerű esőzés igazán nehéz körülményeket teremtett, így kissé erőtlen Pannoniájával – mely egyébként Hamar Zsiga egykori edzőmotorja volt – sokat kockáztatva megszerezte első dobogós helyezését. A részsiker ellenére az off-road szakágat nem kívánta folytatni, mivel már ekkor a gyorsasági versenyeken képzelte el jövőjét. Ehhez beszerzett egy igencsak lestrapált 125-ös Hondát, igaz, a lyukas dugattyúval és hiányos futóművel érkező gép nem úgy nézett ki, mint ami valaha is rajthoz áll majd… Végül a hegesztett dugattyú és a házilag kijavított hibák ellenére mozgásképes kétkerekűt faragtak az egykori ikonból, és ezzel egy hatodik helyet sikerült begyűjtenie a nyolcadliteres, sorozatgyártott motorok mezőnyében. Újabb egy év telt el, mire külföldön is kipróbálhatta magát az akkor már nagyrészt gyorsasági futamokon szereplő Drapál: Csehországban, Karvinában rendezték a versenyt, ahol színvonalas nemzetközi mezőny jött össze.
Jól mutatta az erőviszonyokat, hogy a leggyorsabb magyart, Kurucz Györgyöt is csak a tizenkettedik helyen intették le, így az újonc Drapál 16. helyezése kimondottan szép bemutatkozás volt. A soron következő, 1968-as idényt keresztülhúzta egy közúti baleset, így csak augusztus végén, az országos bajnokság soproni futamán indulhatott – akkor már Kurucz korábbi Nortonjával -, itt egy második hellyel jelezte, hogy a kihagyás ellenére számolni kell vele a következő esztendőben. Egyesülete fantáziát látott a fiatal tehetségben, ezért 1969-ben egy 350-es Aermacchit bíztak rá, hogy immáron VB-futamokon is képviselje hazánkat. A gép állapotát jól jellemezte, hogy harminc-negyven kilométeres sebességkülönbség volt a gyári motorok és Jancsi „szűz” vasa között, de ennek ellenére a Sachsenringen tizenegyedikként, majd rá egy hónapra, Opatijában kilencedikként futott be, megszerezve élete első világbajnoki pontjait.
A következő évadban ismét rajthoz állt a nyolcadliteresek között is, MZ-jével újabb világbajnoki pontot bezsebelve, majd jött a sorsfordító 1971-es esztendő, amikor Yamahára váltva végre reális esélye nyílt a győzelmekre. A negyedliteres japán vas komoly fizikai felkészülést igényelt, ezért Drapál egyik barátjával, az olimpiai ezüstérmes ökölvívóval, Kajdi Jancsival töltötte a téli hónapokat, s ennek köszönhetően sokkal jobb kondícióban vághatott neki az idénynek. Az első néhány versenyen műszaki hibák sora jelezte, hogy a hangvillás gép korántsem kiforrott konstrukció, de a kudarcok nem szegték kedvét, ugyanis komoly potenciál volt a masinában – már amikor ment, ugye... Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1971-es belgiumi hétvége, ahol Jancsi új pályacsúcsot állított fel az edzésen. Ilyen előzmények után következett Brno a régi, tizennégy kilométeres körrel.
Drapál a 125-ösök között is szerencsét próbált, de alig pár métert bírt a kis MZ, így minden reménye a Yamahában és a kitartóan zuhogó esőben volt. Jól kapta el a rajtot, majd az első kör végén már ő tűnt fel először a célrarában, 34 másodperces előnnyel(!) Barry Sheen előtt. Két körrel később már két magyarnak szurkolhattak a helyszínen, hiszen Szabó II. László is beszúrt Sheennek, megszerezve ezzel az ideiglenes ezüstöt. Fél körrel a vége előtt Jancsi magabiztosan haladt a cél felé, amikor hirtelen éles hang tört fel a blokkból, és a motor azonnal veszített az erejéből. Ekkor sem esett kétségbe - felmérte bőséges előnyét, és kényelmes tempóban, a gépet kímélve gurult a célig, megszerezve első világbajnoki futamgyőzelmét! Pályafutása során még tizenkilencszer állt rajthoz VB-futamon, számos pontszerzés és emlékezetes csata mellett három további alkalommal csendült fel a magyar himnusz Drapál tiszteletére. Többször kapott lehetőséget, hogy gyári pilótaként vegyen részt a küzdelmekben, de a csapatok által szabott feltételt, miszerint ehhez el kell hagynia Magyarországot, nem volt hajlandó elfogadni, így itthon, saját erőből folytatta pályafutását.
Karrierje egészen az 1985-ös pöstyéni futamig tartott. Abban az esztendőben egy Yamaha production racerrel állt rajthoz, azaz inkább csak állt volna, ugyanis előfordult, hogy az edzést sem tudta teljesíteni a fürge, de végzetes motorhibákkal küzdő géppel. Pöstyénben már egészen jól muzsikált a vas, Jancsi éppen honfitársa, Juhász Károly előtt haladt néhány másodperccel. Nagyjából 140-es tempóval érkeztek az egyik lassítóhoz, ahol a felfestésen megcsúszott a motor, de ezt még korrigálni tudta, azonban így érintette a pálya mellé kifeszített gumírozott vászoncsíkot, mely nagyjából egy méter magas volt. Sajnos pont a „fal” miatt nem láthatta, hogy a pályamunkások kanyar kijáratánál teherautógumikat halmoztak fel. A motor megakadt a takarásban megbúvó, súlyos abroncsokban, és négy-öt méter magasra repült… Drapál súlyos sérüléseket szenvedett, és bár azonnal szakszerű ellátást kapott, nem sokkal később életét veszítette.
Munkássága etalonként áll előttünk, kitartása és tenni akarása példaértékű a mai motorosok és versenyzők számára. Emlékét őrzik, ápolják a rajongók, tiszteletére utcát neveztek el róla Pilisszentivánon, alig száz méterre korábbi lakhelyétől. Vasárnap délelőtt tizenegy órától pedig megemlékezést tartanak a Hungaroringen, ahol jelen lesz egykori versenyzőtársa, Szabó II. László és Talmácsi Gábor is. Minden motorost és szimpatizánst szeretettel várnak a szervezők, hogy együtt emlékezzenek a hazi motorsport legendás alakjára, Drapál Jánosra.