- Hogyan emlékszik az első rendezvényre, mi inspirálta annak megszervezésére?
- Annak idején a barátaimmal magunk is sok külföldi találkozóra jártunk, s mivel mindig rendkívül jól szórakoztunk, idővel motoszkálni kezdett a fejünkben a gondolat, hogy jó lenne egy saját bulit eszközölni. Az elképzelést csakhamar tett követte, kerestünk egy jónak tűnő helyszínt, s 2000-ben fedél alá hoztuk az első fesztiválunkat. Dacára annak, hogy nem volt túl sok tapasztalatunk, sőt tulajdonképpen a tudatlanok bátorságával vágtunk bele, már ekkor olyan népszerűséget és látogatottságot tapasztaltunk, ami még minket is meglepett. Ettől aztán vérszemet kaptunk, így szinte magától értetődő módon a következő esztendőben is megrendeztük a találkozót, amit újabb és újabb követett, s bizony észre sem vettük, hogy máris elröppent 19 év.
- Mennyiben festett máshogy az akkori fesztivál, mint napjainkban?
- Akkor még kifejezetten Harley-Davidsonos találkozót szerettünk volna megvalósítani, a program neve is ezt hirdette, tudniillik akkor még HOG Rallynak hívtuk, egészen pontosan First Hungarian HOG Rallyként vonult be a köztudatba. Ennek megfelelően a nemzetközi Harley Tulajdonosok Körében is reklámoztuk, milyen világraszóló banzájra készülünk, s az eredmény nem maradt el: bár nyilvánvalóan közel sem úgy nézett ki a helyzet, mint manapság, kifejezetten sokan eljöttek, még külföldről is szép számú látogató érkezett.
- Mi az oka a későbbi név- és profilváltásnak?
- Észrevettük, hogy az összejövetel specifikusnak hirdetett mivolta nem tántorított el más szórakozni vágyókat sem, már először is többen akadtak, akik nem Harley-Davidsonnal gurultak. Nagyon úgy tűnt, hogy márkától függetlenül mindenki jól érezte magát és megtalálta a számításait, s az évek során egyre csak nőtt az „idegenlégiósok” aránya. Ezért döntöttünk úgy, hogy felesleges bekategorizálni, tehát megreformáltunk néhány dolgot és egyúttal nevet váltottunk, immáron hat éve a ma már közismert Open Road Festként fut az esemény. Igazából azért is éreztük ezt indokoltnak, mert ezáltal kicsit hangsúlyoztuk a nyitottságot és kifejeztük, hogy nem csak Harleysokat várunk, illetve, hogy ez nem brandfesztivál, hanem afféle összmotoros rendezvény.
Mindegy, mivel érkezel, csak érezd jól magad!
- Maguk a résztvevők ezt hogyan fogadták? Nem voltak konfliktusok ebből?
- Nyilván, mint szinte mindenhol, itt is akadtak márkák közti cívódások, de szerencsére ez megmaradt a humor szintjén, semmilyen komoly konfliktus nem adódott a sokszínűségből. Mindig jól mulattak együtt a különböző helyekről érkező, változó korú és mentalitású emberek, hiszen ilyenkor mindez nem számít. Ahogyan mondani szoktam, mindegyikünk ugyanabban a betegségben szenved, csak másik kórteremben fekszünk - mosolyodik el.
- Miként alakult az új és a visszatérő vendégek aránya az évek során?
- Noha külön statisztikánk nincs arról, hogy mennyien járnak vissza évről évre, az azért tudható, hogy elég nagy százalékban képviseltetik magukat az „öreg rókák”. Már csak abból is látni, ahogyan jönnek ezek az arcok, s rendre ezeréves cimboraként üdvözlik egymást, „De jó, már megint itt vagy?!” felkiáltással. Vagy épp azt is említhetném, hogy akad, akinek az összes karszalagja megvan a kezdetektől - ez apróságnak tűnhet, de nekünk sokat jelent és nagyon jól esik. És ez csupán az, ami visszajutott hozzánk, ezen kívül még számtalan ilyen lehet.
- Mi a leginkább szívmelengető történet a látogatók kapcsán?
- A nagy egymásra találások tulajdonképpen mind azok, s ebből bizony jócskán akadt a két évtized során. Barátságok és szerelmek szövődtek, házasságok köttettek, gyerekek születtek, akik adott esetben ma már maguk is itt vannak a résztvevők között.
- Harley-esküvő...?
- Bizony, két esküvőt is celebráltunk már itt a fesztiválon! Úgy képzeljük el ezt, hogy a párok itt, a helyszínen ismerkedtek meg, adott volt tehát, hogy itt tartsák, tartsuk a ceremóniát. Ezek nemcsak nekik, hanem nekünk is olyan kedves emlékek, amikre valószínűleg mindig emlékezni fogunk.
- Hazánk fiain kívül honnan járnak legtöbben Alsóörsre, azaz kik a legaktívabb Harley-turisták?
- A belgák rendszerint igen nagy számban képviseltetik magukat, ezúttal is egész nagy kompánia érkezett tőlük, rajtuk kívül a svédek, németek, osztrákok és az olaszok is aktívak, vagyis elég vegyes a csapat. Külön öröm számunkra, hogy bár például az European Bike Week a Faaker See-nél lényegesen több látogatót vonz, s az Euro Festival Saint Tropez-n is jobban megszólítja a környéket, ebben a régióban a miénk a legnagyobb találkozó, s szerencsére sokak azt mondják, a legszínvonalasabb is. Erre nagyon büszkék vagyunk!
- Hozzávetőleg hány fős személyzet dolgozik azon, hogy ennyire profin levezényelhessenek egy ilyen volumenű rendezvényt?
- A biztonsági személyzettől kezdve, a karszalagosokon át, egészen a háttérmunkát végzőkig, vagyis mindenkit beleszámolva mintegy 1200 ember. Értelemszerűen év közben ez kevesebb, de akkor is akad bőven tennivaló, hiszen ilyenkor jóformán semennyi szünetet nem tartunk, ahogy véget ér egy-egy fesztivál, már kezdődnek is a következő munkálatai. Főleg idén sarkalatos ez, hiszen jövőre lesz a huszadik Open Road Fest, s bár konkrétumok még természetesen nincsenek, már most – friss élményekkel az fejünkben és lelkünkben – ötletelünk, hogy e jeles évfordulóra mit és hogyan volna érdemes csinálni.
A vis maior események a fesztivál legádázabb ellenségei, de az ég eddig még mindig a kegyeibe fogadta az Open Road Festet, 19 év alatt egyszer sem fordult elő, hogy le kellett volna fújni a produkciókat
- A szervezés már rutiszerűen megy, vagy van min izgulni?
- Mindig van, leginkább az általunk nem befolyásolható tényezők miatt. Ide tartozik az időjárás is, leginkább az eső, ami az idei fesztivál csütörtöki napján akkora volt, amilyet még nem igazán láttunk itt. (Interjúnk alatt is elég zord arcát mutatta az anyatermészet, úgy tűnt, bármely pillanatban leszakadhat az ég, így testközelből követhettük végig, mekkora fejtörést okoz az illetékeseknek ez a kérdéskör, például előre kigondolni, mi lehet az esetleges vészforgatókönyv – a szerk.) Az ilyen dolgok okán sok kihívással szembesülünk, s ezeket folyamatosan kezelni kell, ebből fakadóan a feszten sincs lazítás, gyakorlatilag folyamatosan dolgozunk. No, persze nemcsak a külső körülmények késztetnek töprengésre, hanem a programok kitalálása, a fellépők megrendelése – ez utóbbi esetében például az, hogy sikerüljön olyan zenekarokat találni, akiket úgymond megéri elhívni, vagyis ki tudjuk fizetni és lesz is rá érdeklődés.
- Apropó, programok! Tavaly számos újdonságot bevezettek, például családi betétprogramokat, bemutatókat, melyek közül nem mindegyik kapcsolódott szorosan a motorozáshoz. Milyen visszajelzések érkeztek ezek kapcsán?
- Összességében nagyon pozitív véleményeket kaptunk, úgy tűnik, szeretik az emberek. Sokan érkeznek úgy, hogy esetleg valakit elkísérnek, ám nem kötik le őket a kétkerekűek, és jó dolog, hogy ők is el tudják foglalni magukat. Nagyon népszerű például a gyerekmotorozós versenyünk, akárcsak a biciklis show, de említhetném az egyéb különleges bemutatókat is.
Jövőre húsz éves az Open Road Fest...
- Mik a terveik a jövőre vonatkozóan? Számíthatunk valamilyen nagy változásra, vagy minden folyik tovább a jól bevált módon?
- Óriási módosítások nem lesznek, egy ideig még biztosan minden marad nagyjából úgy, ahogy eddig is. Természetesen nem süppedünk bele a megszokásba, hiszen a fejlődést rendkívül fontosnak tartjuk, s különben sem elképzelhető az, hogy az emberek jönnek, és újra meg újra ugyanazt nézik majd meg mint állandó produkciót. Tehát az eddig megszerzett tapasztalatokat felhasználva próbáljuk mind színvonalasabbá és érdekesebbé tenni a fesztivált. Folyamatosan kapunk visszajelzéseket, emellett a mi fejünkből is pattannak ki ötletek, s ezeket összegyúrva próbáljuk a lehető legjobbat kihozni a lehetőségekből.
- Figyelembe veszik a látogatók véleményét?
- Természetesen igen, annak ellenére is, hogy nyilván mindet nem lehet, mert akkor hamar káosz alakulna ki, de bármi is jut a fülünkbe, azt végiggondoljuk, és ha racionálisnak találjuk, akkor megvalósítjuk. Volt már rá példa, hogy ilyen visszacsatolás nyomán jött létre valamilyen újítás.
- Zárásként egy kicsit elkanyarodva a fesztiváltól, ejtsünk egy kicsit szót magáról a Harley-Davidsonról! Nemrégiben nagy felbolydulást keltett az Egyesült Államok által bevezetni kívánt védővám, ami közvetlenül érinti a márkát is. Lehet ebből a folyamatból már bármit érzékelni?
- Egyelőre mi sem igazán tudunk semmi konkrétumot, hiszen nincs számszerűen kimondva, pontosan mennyi lesz az adó mértéke, de az már most egyértelműen látható, hogy az intézkedés a motorok drágulását hozza majd. Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni, az esetleges áremelést kénytelenek leszünk elviselni, akárcsak anno a benzinnél – ki gondolta volna a 30 forintos literenkénti árnál, hogy egyszer majd 400 forintot kérnek a naftáért. Csak bízni tudunk benne, hogy túl nagy probléma nem lesz ebből, s megfelelően tudjuk majd kezelni a helyzetet. Akárhogy is legyen, bizakodóan tekintünk a jövőbe!