Hatalmas forgatónyomatékával és üzemanyag-takarékos működésével egyre vonzóbb ajánlat a dízelüzemű járművek vétele, s igaz ez a motorkerékpárokra is, bár a kétkerekűek között számos ellenérv szól a sokszor nehéz és gyakran lomha erőforrások ellen. Egy biztos, technikai szempontból mindenképpen említésre méltók az efféle masinák, hát össze is szedtünk párat, hogy megvizsgáljuk, mit tudnak a jelenleg forgalmazott gázolajos vasak.
Ahogy a járműipar több szegmensében, úgy a dízelüzemű motorkerékpárok esetében is a katonai célú megrendelések pörgették fel az eladásokat. Ennek közvetlen előzménye, hogy a NATO a nyolcvanas években szabványosította gépparkját, mégpedig oly' módon, hogy kizárólag gázolajjal hajtott járműveket állítottak üzembe a következő évtizedekben. Mivel a mozgékony motorokat jól tudták hasznosítani az egységek, a gyáraknak muszáj volt előrukkolniuk egy könnyű, terepképes, de benzin híján is üzemelő kétkerekűvel...
A Kawasaki KLR650 modelljét már több alkalommal használták ilyen célra, így ennek vázát és futóművét vették alapul, hogy a JP8 kódjelű, egyébként kerozinnal is működő (!) blokk szolgáljon benne a továbbiakban. Az ötfokozatú manuális, vagy automataváltóval felszerelt, alig százhetven kiló tömegű vas akár két literrel is beéri száz kilométerenként, miközben 611 köbcentiméteres, harminclovas erőforrásával közel százötven kilométeres óránkénti végsebességre képes.
A Royal Enfield gázolajos üdvöskéje, a 325 Diesel kevésbé virgonc darab, hat és fél lóerős teljesítményével nem tartozik a legfürgébb vasak közé, és 15 Nm forgatónyomatéka sem égeti le a mindössze nyolc centi széles hátsó gumit, ám a rekordgyanús, másfél literes fogyasztást alapul véve közel ezer kilométert tehetünk meg egy tankolással. Sajnos új motorként már nem juthatunk hozzá ehhez a nem mindennapi kilométerfalóhoz, de elsősorban az angol piacon még sikerrel vadászhatunk használt példányokra, melyek jellemzően három-négyezer fontért kelletik magukat a hirdetésekben.
A Sommer Diesel 462 már valamivel gyorsabb járgány, tizenegy lovat számláló blokkja - mely egyébként a Bavarian HATZ Diesel terméke - egészen 105 kilométeres sebességig repíti a meglehetősen ódivatú külsejű masinát. A gép egyébként egy német üzemben, Eppsteinben készül, de a váz, a futómű, valamint a felfüggesztés elemei a Royal Enfieldtől érkeznek az apró manufaktúrához. Érdekesség, hogy az első keréken ugyan féktárcsát találunk, de extraként (!) rendelhető dobfék is a vashoz, bár a technikai paramétereket és a több mint hárommázsás maximális összsúlyt látva indokolt lehet a gyáriak által javasolt tárcsafékkel átvenni a jelenleg is árusított Sommert.
Sokkal kifinomultabb modell a Track T-800 CDI, amiben a Mercedes-től származó háromhengeres "olajkályha" duruzsol. A fogyasztásra itt sem lehet panasz, hiszen az alig tizenhat literes üzemanyagtank tartalma ötszáz kilométer feletti hatótávot is lehetővé tesz, miközben a kereken ötvenlovas teljesítmény és az 1800-as percenkénti főtengelyfordulatnál rendelkezésre álló 100 Nm forgatónyomaték igencsak lendületesen mozgatja a valamivel kétszáz kiló feletti saját tömegű gépet. A remek menetteljesítmény ellenére a T-800 aligha lesz tömegmodell, ugyanis több mint ötmillió forintos vételárából sokkal fürgébb kétkerekűek között is válogathatunk.
Talán meglepő, de sportmotort is találunk a dízelblokkos kínálatban, ez pedig nem más, mint a Twin Thunder Star 1200 TDI. A félidomos gépet a Volkswagenekből jól ismert 1,2 literes TDI blokk tartja mozgásban, az apró erőforrás hetven lóerős teljesítménye, valamint kereken 160 Nm forgatónyomatéka a Yamaha FJ1200-ból "kölcsönzött" ötfokozatú váltón keresztül jut el a hátsó kerékre. A nem mindennapi járgány mindössze 2,5 liter gázolajat igényel száz kilométerenként, de aki nem sajnálja a pénzt némi tuningra, az a vezérlés újraprogramozásával - no meg némi többletfogyasztás bevállalásával - akár 250 Nm-t is kisajtolhat a háromhengeres erőforrásból.
Igazi különc a dízel motorok között a Neander névre keresztelt klasszikus kinézetű cruiser. A méretes cirkálóban egy 1430 köbcentiméteres, turbófeltöltővel erősített, soros, kéthengeres blokk dohog, s kereken 200 Nm forgatónyomaték katapultálja gázadáskor a közel három mázsás szörnyeteget. A cégnek egyébként nem a kétkerekűek gyártása a fő profilja, a különleges vas alkotóelemei mellett ATV-k, valamint hajómotorok készülnek a németországi Kielben zakatoló gyártósorokon.
A végére egy hazai érdekességet hagytunk, ami nem más, mint egy házilag épített, Daihatsu dízelmotorral készült chopper. A több mint egy mázsát nyomó háromhengeres blokkot saját tervezésű vázba csavarozták, s egy öreg Ural váltójával házasították, hogy a szerény teljesítményű, hosszában beépített erőforrás hatvan newtonméter forgatónyomatéka eljusson a hátsó kerékig. Mivel alacsony költségvetésű projektről van szó, sok-sok munkaórát és még több leleményt kívánt a fura öszvér megalkotása.
Hosszas tervezés - és még hosszabb szét-, illetve összeszerelés - után végre lábra állt a vas, és most már vidáman rója az utakat a DaiRal nevet viselő alkotás.