A jelenleg használt navigációs rendszert még az ötvenes években kezdték kifejleszteni, a napjainkban már természetesnek számító segédlet a hetvenes évek közepén munkára fogott Navstar műholdak, majd a kilencvenes években pályára állított, immáron civil célokat szolgáló utódaik révén vált teljessé. Röviden összefoglalva ezek úgy működnek, hogy a fentről sugározott jeleket feldolgozva a készülékek megállapítják, milyen messze is található a jel forrása. Természetesen a precíz, háromdimenziós helymeghatározáshoz több hivatkozási pont szükséges, ezért az eszközök egyszerre legalább három-négy forrásadatot elemeznek, hogy minél pontosabb értéket kapjanak.
Problémás részletek
Aki használt már bármilyen GPS-alapú navigációt, az valószínűleg tisztában van annak hátrányaival is. A domborzati viszonyok vagy a városok sűrűn beépített részei korlátozhatják a rádióhullámok terjedését, ezért az irányítás pontatlanná válhat, esetleg meg is szűnhet. További probléma, hogy a szükséges adatok vétele viszonylag hosszú időbe telik, ez egyes típusokon a bekapcsolástól számítva akár több perc is lehet, illetve viszonylag egyszerűen megzavarhatók a készülékek, azaz szinte bárki blokkolhatja azokat, esetleg hamis adatokkal manipulálhatja őket. Az ilyen problémák kiküszöbölésére vállalkozott a tengerentúli DARPA, s közleményük szerint ma már nem egyszerű utópia a műholdaktól - részben - független, nagy pontosságú navigációs rendszer elkészítése.
Korábban is használtak már giroszkópon és sebességmérésen alapuló navigációt, a Honda a nyolcvanas években már ilyen eszközökkel szerelte fel egyes modelljeit. A kilenc kiló tömegű, 6 colos képernyővel ellátott segédlet csaknem negyedével növelte az autók vételárát.
Jelenleg éppen egy alternatív megoldás kidolgozása folyik, melyben a cég mérnökei speciális órák, önmagukat kalibráló giroszkópok és gyorsulásmérők alapján azonosítják tartózkodási helyüket. Mivel a fejlesztés elején járnak még, ők maguk sem önálló eszközként tekintenek az elsősorban katonai célokra megalkotott navigációra, inkább egyfajta bombabiztos segédletként aposztrofálják, mely segítségével megszüntethetők a jelenleg alkalmazott rendszer hiányosságai.
Mivel a GPS-alapú technika is a katonai felhasználást követően terjedt el a civil lakosság körében, várható, hogy a DARPA fejlesztése is pár év alatt meghonosodhat a mindennapokban. Ez a közlekedők számára számos előnnyel járna, hiszen így a könnyen mozdítható járművek - például motorkerékpárok - védelmi rendszerei is sokat fejlődhetnének. A korábban csak műholdas adatokat használó riasztók immáron hatékonyabban védenék a kétkerekűeket, mivel nehezebb lenne zavarni vagy blokkolni őket, sőt a versenysportban is nagy hasznát vehetnék a technikának. Egy ilyen, tisztán mozgásérzékelők segítségével tájékozódó eszköz még kifinomultabbá tehetné a motorvezérlő elektronikákat, elvégre egy készülék dolgozná fel a gép pillanatnyi mozgásából nyert adatokat, illetve azt, hogy éppen a pálya melyik részén jár a versenyző.
Akárhogy is, a fejlettebb, pontosabb navigáció hasznos része lehetne a mindennapoknak, így már „csak" azt kell kivárnunk, hogy a hadsereg élesben használja a forradalmi újdonságot, hiszen onnan már csupán egy lépés a kezdetben nem éppen olcsó, de legalább elérhető szolgáltatás.