Kétségkívül nem hátrány, ha megálláskor egyszerre mindkét talpunkkal elérjük a nyeregből a drága anyaföldet. Persze a motorok és nyergek tervezői nem kedvezhetnek egyszerre a 160 centis hölgyeknek és a kosarasalkatú fiúknak, ezért ugyanaz a vas biztosan nem lesz kényelmes a jócskán eltérő magasságú motorosoknak. Ha túl nagyra nőttél, akkor a korábbi cikkben bemutatott kezelőszervekkel, konzolokkal teheted komfortosabbá az üléshelyzetet, akik viszont alacsonyabbak, elsősorban némi gyakorlással segíthetnek a dolgon.
Magas motor, alacsony pilóta – mi a megoldás?
Először is egy forgalommentes, üres placcra lesz szükséged, hogy biztosan ne zavarjon senki a gyakorlásban. A kiváló sport-, túra- és enduróabroncsokról híres Continental szakértői azt javasolják, hogy először álló helyzetben próbáld ki a különböző üléshelyzetek hatását arra, hogy mennyire lesz könnyű vagy nehéz a megállás. Előszös is rögzítsd a motort, majd a nyeregben oldalra elmozdulva, kissé lecsúszva figyeld meg, mennyivel kerül közelebb a csizma talpa a talajhoz! Ez persze nem megy egyik percről a másikra, azaz gyakorolj sokat, hogy a két mozdulat – oldalra elcsúszás és lábletétel – már ösztönösen menjen! – Természetesen ha nem vagy magabiztos és félsz, hogy eldőlsz, kezdetben oldaltámaszon is elkezdheted a gyakorlást – tették hozzá.
Persze azt se feledjük, hogy az alacsonyabbak nemcsak megálláskor, hanem leszállás után is nehezebb helyzetben vannak colos társaiknál. Elvégre néha muszáj tolni a motort, de erre is igaz, hogy a technikán múlik minden. A szakértők azt ajánlják, hogy osszuk meg a terhelést, tehát az egyensúlyi állapotból kissé kibillentbe részben a csípőnkkel tartsuk a súlyt, mivel így nem csak a karunk, hanem a testünk és lábunk is átvesz a teherből. Amennyiben ezt a módot választod, ügyelj rá, hogy tarts némi oldaltávolságot a motortól, mert ezáltal bármikor közelebb húzhatod magadhoz, ha az ellenkező irányba billenne.
Ha ragaszkodsz a géphez, de a fenti technikákkal sem tudod áthidalni a méretkülönbséget, akkor jöhet az átalakítás. A legegyszerűbb, ebből fakadóan népszerű megoldás az úgynevezett kutyacsont cseréje, mely a lengővillát köti össze a rugóstaggal. Ha ezt módosítod, csökken a nyeregmagasság, viszont megváltozik a futóműgeometria és kisebb lesz a szabad hasmagasság, szóval csak kompromisszumok árán megvalósítható az „ültetés.”
Ennél kevésbé drasztikus, ám legalább ilyen hatékony az alacsonyabb nyereg, ami lehet gyári vagy a vezetőre szabott, egyedi darab. Utóbbi előnye, hogy a magasság mellett az ülés szélességét is módosíthatják, ami sokszor fontosabb is, hiszen ha a nyereg kevésbé kényszeríti terpeszbe a pilótát, akkor azonos ülésmagasság mellett is könnyebben leér majd a lába. Nem véletlen, hogy például a BMW nem is ülésmagasságot, hanem terpeszívhosszt ad meg, ami sokkal beszédesebb érték.
A lényeg tehát, hogy alapvetően nem jelent biztonsági kockázatot, ha túl rövid a kezünk-lábunk, vagy úgy általában alacsonyabbaknak születtünk azoknál, akiknek motorunkat tervezték. Mielőtt önostorozásba kezdenél, nyugodj meg, hiszen motorosok százezrei küzdenek ezzel világszerte, azaz szinte minden modellre és testalkatra született már megoldás, ami neked is beválhat. Mi több, már a gyárak is azon dolgoznak, hogy minél több embert elérjenek a módosítható üléshelyzetű modellekkel, mint például a gombnyomásra „leültethető” Harley-Davidson Pan America vagy a Yamaha újdonsága, a teljes üléshelyzetet átalakító Motolatorral.