Március 14-én kezdetét vette az endurós versenyszezon, az országos bajnokság első fordulóját – a tavalyi évhez hasonlóan - Dunaföldváron rendezték meg.
Mindenki örömmel fogadta a hírt, hogy végre ismét szemtől-szemben csatázhat a szokás szerint gondosan előkészített tolna megyei pályán, ám ezúttal már a verseny előtt elkezdődött a küzdelem – a szervezők harcoltak, hogy egyáltalán megrendezhessék a futamot. Le a kalappal a résztvevők előtt is, akik betartották az előírásokat, szabályokat, hogy csak a kupák, elismerések emlékeztessék őket az együtt töltött hétvégére.
A kialakult helyzet dacára már nagyon várta mindenki, hogy újult erővel nekivághasson a szezonnak, még ha egyelőre csak az első, már lezajlott hétvége a biztos – jó eséllyel hónapokat kell várnunk a következő összecsapásra. Mivel nézők nem lehettek a helyszínen, most minden sportrajongó pótolhatja az élményt – áll Brenner Ádám beszámolójában, melyet Vadas Mária nagyszerű képeivel illusztrált. Ezúton is köszönjük munkájukat!
Váratlan boxkiállás
Déjà vu érzéssel tölt el ez a futam, mivel a tavalyi évet egy nagyon emlékezetes Királyválasztóval zártuk, majd felemás érzésekkel vonultunk téli pihenőre. Nos, most is remek versenyhétvégén vagyunk túl, bár ezúttal egy „nem tervezett boxkiállás” jön – remélem, hamarosan újra visszagurulhatunk a pályára!
Visszatérve az idei év első futam helyszínére muszáj kiemelnem a rendezők áldozatos munkását - komoly előkészület után új nyomvonallal várták a motorozni vágyókat. A reggeli kapunyitás után szépen sorban érkeztek a versenyzők és - limitált létszámban beengedett - kísérőik.
Az már előre tudható és látható volt, hogy sokan a verseny lemondására kényszerültek hazai és külföldi indulók közül, hogy eleget tegyenek a sajátos helyzet előírásainak, új szabályainak. Ennek ellenére dicséretes számban jöttek össze az indulók, nagyon sok újonccal, visszatérő veteránnal és kategóriát lépett srácokkal találkoztunk földváron.
Öröm volt látni, hogy a fiatal utánpótlás létszámban folyamatos növekedést mutat, a harmadosztályban egyre többen vesznek részt azok, akik eddig csak hobbi szinten elmotoroztak és természetesen a profi futam résztvevői között is szép számmal voltak újoncok.
Minden a megszokott és hasonló rendben történt, azt leszámítva, hogy a díjátadások menete előrébb került, közvetlen a lezárt futamok után, valamint a kétórás versenyt – idén tavasztól - kétszer egy órás futamra választották szét.
A kialakult helyzet miatt újdonságnak számított az is, hogy a versenyt akár otthon élőben is tudták nézni a rajongók és az otthon maradt pilóták, közösen izgulva a többiek szerepléséért. A pálya nyomvonala és minősége sokak számára nem volt ismeretlen, de az újonnan ide látogatók részére okozott némi fejtörést, főleg azoknak, akik nem mozognak otthonosan a mély homokban.
A versenynapot a már megszokott módon az ifi 50/65 cm3 kategória kezdte, ahol Horváth Zsombor #199 főlényesen megnyerte az első futamot. Őket követte az Ifi 85 cm3 géposztály, ahol változott a felállás több szempontból is, hiszen sokan „kirepültek” a kategóriából, s a III. osztály hobbifutamában tették próbára magukat.
A tavaly is sikeresen versenyző Hateier Botond #120 jött ki győztesként a 2 x 30 perces futam során, mégpedig Kádár Dominikot #116 maga mögé utasítva.
A fiatalok után – az egész szép számmal jelenlevő - III. osztály jött, ahol a most debütáló Lakatos Máté #629 nyert, Zábrádi Tamás #656 és a fiatalokat kergető Buchvald János #224 állt dobogóra. Ezzel elérkeztünk a nap második feléhez, amikor megkezdődött az I.-II. osztály és a Veterán kategória 1. futama.
Miként említettem kétszer egy órára bontották az eddig megszokott kétórás futamot, amely így dupla izgalmakat és komolyabb csatákat hozott. Persze nem mindenki számára kézenfekvő ez a fajta lebonyolítás, hiszen eddig sokan a verseny második feléig pont bemelegedtek és ráéreztek a pálya nyomvonalára.
Ez a stratégia a futam végére hozná meg az új lendületet, így az eddigi hosszantartó kitartás most egy kicsit a háttérbe fog szorulni ezeken a versenyeken, azaz többet ér a nyers tempó és a jó alkalmazkodóképesség.
Sajnos az élmezőny jelentős része nem volt jelen a kialakult helyzet miatt, de ettől függetlenül kemény küzdelmek folytak az élen motorozók között. A tavalyi szezont kihagyni kényszerült Firtosvári Gábor #7 idén újra visszatért és magabiztos motorozásával megnyerte mindkét futamot, Szőke Márkot #95 és Hertlik Donovent #95 megelőzve.
A történtekről személyesen Firtosvári Gábor #7 - Kacsa és egyik barátja - de a versenypályán ellenfele - Hertlik Donoven #94 mesél: az ő szemszögükből kicsit átélhetjük a verseny izgalmait, és olvashatunk a jövőbeni tervekről is.
Szeretnék adni valamit az embereknek
„A tavalyi évem az első két verseny után véget ért. Úgy éreztem, nincs elegendő időm, amit a motorsportra tudnék fordítani. Egy évig szünetelt a motorozás az életemben, nem volt motivációm és hosszú évek után most nem érdekelt, hogy mi zajlik a motorsportban.
Természetesen kikapcsolódásként, edzőként tevékenykedtem, így nem magammal foglalkoztam, hanem azokkal a fiatal, feltörekvő tehetségekkel, akik a jelenlegi és a jövő enduró- és motokrossz-bajnokai lehetnek. Sokszor kértek fel edzések során, hogy üljek motorra és mutassam, meg vagy csak menjek pár kört a pályán, de sajnos ehhez nagyon ritkán volt kedvem.
Talán a superenduro-világbajnokság körül kezdtem újra érdeklődni a sport iránt, bár itt csak nézőként voltam jelen. Ekkor sem akartam nevezni, de durván három héttel a verseny előtt eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, motorozom egyet. Itt indult el a tudatos felkészülés, mely az egész életemre kihatott.
Tudtam sportszakemberként, hogy a testem ennyi idő alatt nem lesz készen, ezért mentálisan és minden alternatív edzéstechnikát és innovatív ötletet megragadva készültem. Közel sem vagyok kész, és amit láthattak tőlem Dunaföldváron, az csak egy porszem abból, ami bennem van. Az évek során egyszer sem voltam ennyire tudatos, és ismertem a saját testemet, de most úgy érzem, megérkeztem.
Ennek dacára az első futamom rajta nem volt jó, de nem is kapkodtam, csak szépen jöttem előre. Mindjárt az első körben kisebb leszorításokkal és a versenytársam hibájából adódóan az élre törtem. Nyugodt, biztonságos motorozással megnyertem a futamot. Kisebb fizikai fájdalmakkal, mindössze 30 perc pihenőidő alatt próbáltam regenerálódni. Tudtam, hogy most következik az én játékidőm…
A második futam rajtja az enyém volt és az első kör is, de technikai probléma miatt az erdőben leállt a motorom egy olyan szűk szakaszon, ahol csak én magam fértem el. Csak indítóztam és indítóztam, majd érkezett hátulról a versenytársam, aki kicsit agresszív módon – engem odébb lökve - megelőzött. Szerencsére rögtön beindult a motorom, és már száguldhattam utána, három kanyarral odébb pedig meg is előztem. Az akció után már az első-második körben tetemes előnyre tettem szert, s kiegyensúlyozott motorozással teljesítettem a futam hátralévő részét.
Az egész napot nagyon élveztem, pont azért, mert motorozni jöttem és nem nyerni. A verseny után az első helyezésért járó kupát két kisebb fiútestvéremnek adtam. Ők büszkék rám és születésük óta követik a versenyzésemet. Természetesen én vagyok a példaképük, és nekem szurkolnak illetve fáradhatatlanul segédkeznek a versenyeken, azonban most az egészségügyi helyzet miatt nem jöhettek velem, ahogy a családom többi része és a párom sem.
Sok ember megkérdőjelezett, leírt a verseny előtt, még az is, akitől nem számítottam volna rá - ez nekem nagyon rosszul esett. Ugyanakkor nem tekintem magam élversenyzőnek, hiszen saját erőből és kisebb baráti támogatások segítségével motorozom, ezért nekem már kikapcsolódás és egy élmény a futam.
A jövőben szeretnék valamit adni az embereknek, és ezt most motorozásommal tehetem meg, ezért elhatároztam: minden versenyem után daganatos betegségben szenvedő és nehéz helyzetben élő gyerekeket, embereket fogok meglátogatni, elvinni nekik a nyert kupámat és elmesélni nekik, hogy miként álltam fel a nehéz helyzetből. Tudom, sok embernek szüksége van a segítségre, még annak is, aki nyíltan nem kéri. Megpróbálom nem csak anyagilag, hanem szellemileg is támogatni őket.
Bízom benne, hogy a jelenlegi életünket korlátozó egészségügyi megszorítások, intézkedések hamarosan véget érnek és tudjuk folytatni munkáinkat, valamint hobbinkat. Addig is jó egészséget kívánok mindenkinek!” – mesélte a verseny után Firtosvári Gábor.
„Izgatottan vártam az év első versenyét, mert itt derül ki, hogyan sikerült a téli felkészülés, és mi az, amin javítanunk kell a továbbiakban – kezdett bele ellenfele, Doni. Idén változott a futamunk – folytatta -, mégpedig 2 x 1 órára, ahol az első futamban a rajtom nem sikerült túl jól, hatodik helyen fordultam az extrém utcára, de az akadályokon sikerült előznöm, majd egy rövid kergetőzés után feljöttem a kategóriám első helyére, és az összetett harmadik pozícióba. Az előnyömet növelni tudtam a futam végére, így kicsit nyugodtabban, tartalékolva fejeztem be az első futamot.
Következett a második összecsapás, ahol már jobban sikerült a rajtom: harmadiknak fordultam az extrém utcára a kategóriám élén. A harmadik kör végén utolértem Szőke Márkot az extrém utcán és sikerült is meg előznöm, így átvettem az abszolút második helyet, aminek nagyon örültem.
Ez egy nagy löket volt számomra, és a második futam végéig erőt adott! Fantasztikusan éreztem magam, nem voltam fáradt. A külső szemlélők is ezt igazolták, sokak szerint jó volt nézni, ahogyan motorozom. Nagyon örültem az eredményeknek, a kategóriámat nyertem mindkét futamban, az abszolútban pedig egy harmadik és egy második helyet gyűjtöttem, aminek szintén nagyon örültem!
Úgy érzem, nagyon jó úton haladunk az idei évet illetően fizikailag és technikailag is! Köszönöm szépen a családomnak, mesteremnek, Firtosvári Gábornak, csapatomnak, a Korda Racingnek és a szurkolóknak, akik mindig sok erőt adnak!” – összegezte Doni.
A versenyt követően mindenképpen említésre méltó Liszka Roli #378 teljesítménye, aki az elmúlt években elért eredményei után kimondottan szépen szerepelt, 4. és 3. helyen zárt a két futamban.
Köszönettel és gratulációval tartozunk Lami Tamásnak #36 is, aki az idei év első „akadályát” mindkét oldalról kiemelkedően teljesítette.
Ő és csapata megfelelő körülményeket biztosított a verseny rendezéséhez, mindemellett a versenypályán is bebizonyította az eredményességét, hiszen a szervezés terhei dacára abszolút 5. és 4. helyen ért célba. A további részletes eredmények a Chronomoto oldalán találhatóak.