Nem mindennapi versenyen van túl a mezőny, tudniillik a pálya nyomvonala rendkívül jó kialakítású volt, amelyet igencsak élveztek a résztvevők. Legfőképpen a vaskos homokréteg jellemezte a pálya talaját, de a tempós szakaszok mellet lassú, gyökerekkel, rönkökkel telitűzdelt etapok is akadtak – mesélt a futamról Brenner Ádám.
A pálya a helyszínnek és a talajviszonyoknak köszönhetően akár egy Dakar speciálszakaszára felkészítő gyakorlat is lehetett volna, erről talán a Dakart megjáró, és itt is induló Nagy Péter #201 és Dési János #244 mesélhetne, illetve tarthatna kiselőadást, miként lehetne a legjobban elbánni a homokos pálya adta nehézségekkel.
Azonban, ahogy beért a mezőny az erdei, szűk, itt-ott kacskaringós szekcióra, ott már kibontakozhattak az endurózás hívei a megváltozott talaj körülmények és akadályok mellett. Nem utolsó sorban ott volt még a depóhoz közeli extrém utca, ahol a legkisebbektől a legidősebb rutinos pilótákig komoly feladat volt elkerülő nélkül teljesíteni az adott szakaszt és kiszolgálni a nézőket, no meg a fotós kollégákat egy-egy jó kép erejéig.
Tavalyhoz képest átírt nyomvonallal, új feljárókkal igyekeztek kialakítani a pályát, mégpedig abban bizakodva, hogy itt majd új kihívásokat találnak maguknak a versenyzők. Ez nem is történt másként, sőt a verseny végére fokozta az izgalmakat, hogy egy kisebb folyó elkezdett „lezúdulni” a hegyről és keresztezte a nyomvonalat, ahol a mély dagonya szedte áldozatait...
Itt volt az ideje a felfrissülésnek, ha már víz közelébe nehezen jut el a versenyző. Molnár Tamás #403, a rendezőstáb egyik tagja nagy elánnal mesélt a történtekről és az előkészületekről. Elmondása szerint érdekes volt látni és nézni, hogy ki miként haladt át az extrém részeken. Voltak, akik krosszos agresszivitással és volt, aki endurós higgadtsággal próbálkozott, s mindkettő nagy tapsot kapott a nézőktől.
Nem győzőm hangsúlyozni, amit csak ismételni tudok, hogy komoly utánpótlása van a motorsportnak, sőt ezen a versenyen tetőzött a fiatalok létszáma – öröm beszámolni róla, hogy lurkók tucatjai sorakoznak a rajtrácson az egyes kategóriákban.
Úgy tolták végig az ifi 50/65 köbcentis kategória pilótái az extrém akadályokat, mintha csak egy-egy göröngyös földút lett volna. Fej-fej melletti csatában Horváth Zsombor #199 és Szántó Alex #148 remekelt Földi Bence #180 előtt a 65-ösöknél. Igen ám, de őket alaposan szorongatta a kis 50 köbcentis versenygépen az ifjabbik Bohuslav Radek #144 és ifj. Vágó Norbert #150!
Elképesztő volt nézni őket, ezt pedig tetézte az ifi 85-ben induló 18 versenyző kétszer félórás meccse. Megérte hajtani, a szervezők ugyanis gálánsan díjazták az itt indulókat, szebbnél szebb kupákkal és a helyezéseknek megfelelő különböző díjakkal.
Az előző kiskunfélegyházi versenyen szerencsétlenül járt Hateier Botond #120 revansot vett magával szemben, és mindkét futamban diadalmaskodott ellenfeleivel! Volt, hogy Molnár Gábor #102 és volt, hogy Kádár Dominik # 116 loholt másodikként utána, de nem hagyta magát, és mindkét futamban közel félperces előnnyel végzett előttük.
A harmadosztályban igen érdekes abszolút végeredmény alakult ki a futam végére, tudniillik folyamatosan ment az adok-kapok, és az első négy versenyző fej-fej mellett – 20 másodpercen belül végeztek! Idén harmadosztályban debütáló Lakatos Máté #129 ügyes, látványos motorozással behúzta az első helyet Majoros Tamás #228 előtt, aki ismét kezd magára találni és szépen kilábal a tavalyi évben elszenvedett rengeteg balesetéből, ami valljuk be őszintén, az eddigi pillanatig megpecsételte a versenyzését és fizikumi állapotát.
Neki triplán nehéz dolga volt, hiszen nemcsak a pályával, hanem a nyakán loholó fiatal tehetségekkel is meg kellett küzdenie. Ugyan nem volt egyszerű, de nem adta át a megszerzett második helyet. Pár másodperccel utána haladt át a kockás zászlón Zábrádi Tamás #656 és Nikolics Boldizsár #683, akiket követve 5. helyen Buchvald János #224, hatodikként pedig Galba József #710 ért célba.
Az eltervezett napi menetrend megcsúszott, így a királykategória futama késő délutáni órákra csúszott át, pontosan a nap legmelegebb időszakára, de érdemes volt kivárni és figyelemmel kísérni, miként csatáznak a leggyorsabb pilóták.
Nem volt kérdés, hogy ki a legesélyesebb a verseny megnyerésére, hacsak nem szól közbe a technika alapon, ami most majdnem lenullázta Szőke Márk #95 versenyét. Annak ellenére, hogy a fékpedálja félbe vissza-, illetve ráhajlott a lábtartójára, nem zavartatta magát, gondmentesen végig vezette a versenyt és diadalmaskodott.
A jó rajt ezen a pályán pozíciókat és helyezéseket döntött el a különböző kategóriákban, így ennek megfelelően szoros csaták, majd időnként veszélyes helyzetek is kialakultak a két futam során. Előfordult, hogy a természettel karöltve fának ütközött a pilóta, volt, aki a versenyzőtársára ugrott rá a nagy porban, de akadt olyan is, hogy szimplán az extrém akadály tréfálta meg a pilótát...
Az első futamban nagy volt a tempó és a hajtás az élen haladók között, akiket kevésbé hátráltatott a por, nem úgy, mint a második futamban, amikor ráadásul a fák lombjai alatt beszűrődő napfény is nagyban rontotta a látási viszonyokat.
Nem mellesleg az erdőben a saras részhez érve a pálya szalagozása, alternatív nyomai okoztak némi fejtörést a versenyzőknek, még a rutinos endurocross-pilóta, Hertlik Donoven #94 is meglepődött, hogy merre az arra, aminek egy látványos talajmintavétel lett a vége a sáros nyálkás részen. Ezzel egy kis időre átadta az abszolút második helyét a rajtot elhozó Brenner Ádámnak #29.
Utánuk felzárkózva, a homokos talajon megedződött Lami Tamás #36 kitartó motorozással sikeresen feljött harmadiknak, amit a második futamban egy jól sikerült rajt következtében már csak tartani kellett és a megszokott tempóját produkálva lenyomni a futamot.
Nagyon kevés versenyzőt tudnék említeni, akinek ne akadt volna technikai hibája vagy ne hibázott volna. Ez nem is csoda, hiszen ilyen körülmények között akár külső okokból fakadóan is könnyen meg lehetett a baj. Ezért aztán most át is adom a szót zárásként, meséljenek a versenyzők helyettem: Az első személy, aki elmeséli, hogy élte meg ezt a versenyt, az eddig is remekül szereplő Bezdány Béla #55:
„Versenyeztem már itt tavaly, mégis izgalommal töltött el, milyen lesz az új pálya. Sajnos nagyon poros verseny elé néztünk az időjárás miatt, igazán könnyebbé tehették volna számunkra a szervezők a rajt utáni pár száz métert (vagy mondjuk úgy: biztonságosabbá). Az első futamban nem sikerült jól a rajtom, a kategóriám 3. helyén motoroztam végig. Próbáltam ezt megtartani, de borzasztóan elfáradtam a végére, így eléggé utolért a negyedik helyezett, de végül sikerült megtartanom a helyet.
A második futam annál jobban sikerült: rajt és az azt követő pillanatok is. Sokkal kisebb porban kellett mennem, sokkal nagyobb tempót tudtam diktálni és végig a kategóriám második helyén motorozva kisebb nyomással a vállamon tudtam befejezni azt. Második lettem a nap végén, remek futam volt!
A következő sorokat pedig Silling Balázs #401 diktálta, akiről tudni kell hogy az endurocross versenyeken kifejezetten gyorsan, közel az elejéhez szokott motorozni, viszont, ahogy olvasható lesz, vannak helyzetek, mikor a versenyzőn kívül álló okok miatt nem sikerül a saját tempójában haladni.
„Az első futamom rajtja nem sikerült jól, csak néhány másodperc után indult be a motorom, így utolsónak jöttem el a rajtegyenesből. A krosszpályán meg tudtam előzni egy-két versenytársamat, de a nagy por miatt a pálya utolsó kanyarjában elcsúsztam, így kezdhettem elölről a felzárkózást. Az erdőben beragadtam Ficsór Ádám #477 és Szabó Márkó #446 mögé egészen az első kör végéig, majd az extrém utcában tudtam három helyet előre lépni.
A por és a rossz látási viszonyok miatt ebben a futamban inkább biztonsági motorozásra mentem, nem tudtam a saját tempómat futni. A második futam rajtja jobban sikerült, kb. a 4. helyen fordultam, és a második kör végére már a 2. helyre tudtam feljönni. Innentől kezdve nem volt előttem senki, aki „feleslegesen” porolt volna, és a saját tempómban haladhattam.
A harmadik körben tudtam egy tiszta kört menni, így utolértem az akkor még első Molnár Bencét #459, majd pár száz méter után az erdőben egy másik nyom választásával meg is előztem. Az előnyömet növelni tudtam a futam végéig, így végül 1 perc 49 másodperces fórral intettek le. A második futamban már jobban éreztem magamat, mert újra versenyben voltam a dobogó felső fokáért és egy élvezhető, biztonságos motorozással nyertem. Végül összesítettben a második helyen fejeztem be a versenyt.
Sokan eredményes, mások pedig élményekkel teli napon lehettek túl a nagytarcsai helyszínen, ahol szerintem mindent megtettek a rendezők, hogy megfelelő színvonalú és hangulatú versenyt bonyolítsanak le. Legközelebb pedig már nem lesz gondunk a porral sem, ugyanis októberben, Pécsen rendezik a következő endurókrossz-futamot, ahol valószínűleg a sárdagasztás veszi át a nyári porolás helyét.