Miután a kitartó motoros országúti rekordok sokaságát gyűjtötte be, eltökélte, hogy pályán is kipróbálja magát. Ezúttal is egy BMW-vel, a hathengeres K 1600 GT-vel vágott neki a matratoni távnak, melyre - a minél nagyobb elérhető tempó és hatótáv érdekében - Continental Road Attack 2 EVO GT abroncsokat szerelt. Ez utóbbiakból két elsőt és négy hátsót használt el a 24 óra alatt, ami a kimondottan magas utazósebességnek és a rendkívüli kanyarsebességnek is betudható.
Az első nagy dobás - Los Angeleszből New Yorkba pihenő nélkül
Végül jócskán túlszárnyalta a korábbi csúcsot, és a 13,67 kilométer hosszú oválpályán 3410 kilométert tett meg egy nap alatt. Persze nem volt éppen egy sétagalopp, hiába „csak” 140-145 km/órás átlagsebességet ért el, ehhez gyakran órákon át 240-250-nel kellett haladnia. Ráadásul éjszaka nem csak a fáradtság, hanem egyéb tényezők is hátráltatták: a pálya kerítésén átszökő vadállatok, mint például mosómedvék és nyulak kényszerítették szlalomozásra. Nem volt éppen gyerekjáték a sötétben kikerülnie a meleg aszfaltra tévedő kisállatokat, és - mint mondta - bármennyire is igyekezett, nem is mindig sikerült...
Carl szinte bármivel versenyez, aminek kereke van - itt éppen az elektromos járművek rekordkísérletében vesz részt
Emberfeletti kihívás
- Nagyjából 19 óra folyamatos száguldás után olyan pokoli fáradtság lett úrrá rajtam, hogy hallucinálni kezdtem. Minden egyes kilométeren muszáj volt koncentrálnom, s csak nehezen tudtam megkülönböztetni a valóságot és a képzelt hangokat, képeket. Hajnalban például arra lettem figyelmes, hogy kezd leszállni a köd a pálya hátsó részén, ami nem ritka errefelé, de azért kissé meglepett. Jobban megnézve kiderült: amit elmosódott, sűrű párának láttam, az valójában a kanyar utáni betonfal volt... Mesélték az endurance-versenyzők és más maratoni sportok résztvevői is, hogy amikor képzelt emberek vagy állatok jelennek meg a pálya mellett, ahol pár másodperccel korábban még senki nem állt, akkor biztosak lehetnek benne, hogy az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén járnak. Ezek már a pareidolia, azaz a képzelt, mégis valóságosnak megélt hangok, képek tünetei, melyek motoron, 250-nél elég veszélyesek tudnak lenni.
Kávé mint aljzószer
- A felkészülés során - csakúgy, mint anno, az országúti erőpróbánál - teljesen aszkéta életet éltem, egészségesen táplálkoztam, és még a teát, a kávét és a cukrot is száműztem az étrendemből. Akkor 4500 kilométert mentem másfél nap alatt, azonban most, az egy nap alatt lenyomott 3410 kilométer során muszáj volt kicsit engednem, és két kávét is bedobtam éjszaka, mert egyszerűen nem bírtam már tovább. Más kérdés, hogy ez volt az egyetlen „stimulálószer”, amit használtam.
Sokat elárul a K 1600 GT szélvédelméről, hogy Carl - a fedélzeti kamera tanúsága szerint - 160-nál felhajtott sisakkal evett, ivott menet közben, hogy ezzel is időt spóroljon
Lenyűgöző teljesítményHa valaminek kereke van és gurul, azzal Carl - előbb vagy utóbb - biztosan felállít egy rekordot. Az elmúlt években igen sok munkát adott a Guinness embereinek, hiszen olyan egyedülálló teljesítmények fűződnek a nevéhez, mint az USA két partja között legrövidebb idő alatt megtett motorostúra, majd ugyanezt megismételte egy elektromos hajtású autóval is, mely során - egyszerre gyors és takarékos vezetésének köszönhetően - az úthoz szükséges töltési idő csúcsát is megdöntötte. Emellett transzkontinentális utazások is szerepelnek a lajstromban, sőt pályarekordot is jegyez, ráadásul ezt nem megszokott BMW-jével, hanem egy nyolcadliteres robogóval állította fel. Mindehhez most begyűjtötte a 24 óra alatt, motorral megtett legnagyobb távolság elismerő címet is.
Rövid beszélgetés a kitartó motorossal a 24 órás világcsúcsdöntés után
Reese rekordja elképesztő, de mint elmondta, tulajdonképpen nem rajta múlt, hogy „csak” ennyit ért el.
- Talán furán hangzik, de nálam a teljesítmény fokozása már egyszerűen pénzkérdés. Értem ezalatt, hogy a nagyobb tempóhoz komolyabb csapat, több abroncs és igencsak több befektetés szükséges, de úgy érzem, a saját határaim valahol napi 4500-4600 (!) kilométer környékén lehetnek, ha ehhez minden technikai feltétel adott. Most olyan „apróságok” is hátráltattak, és ez megint csak a költségkereten múlt, hogy a rekorddöntés után órákkal már vártak a munkahelyemen, azaz nem koncentrálhattam csak erre a feladatra. Ezért - magam sem tudom, miként - a pályáról egyenesen visszahajtottam a szállodába, pihentem pár órát, majd a bérelt furgonnal muszáj volt hazaindulnom: újabb 17 óra vezetés várt rám, mert másnap dolgoznom kellett... Akárhogy is, ha találok megfelelő szponzor(oka)t, újra nekifutok, és nem állok meg napi 4500 kilométer alatt! - foglalta össze Reese az elmúlt napok élményeit.