Kezdjük talán a holnappal! Nem nehéz megjósolni, hogy a Brixton standján a legtöbben a Storr nevű tanulmányt állják majd körül. A marcona megjelenésű, elpusztíthatatlanságot sugárzó modell maradéktalanul méltó névadójához, a skóciai Skye-szigeten található, a 2012-es Prometheus című filmben is szereplő, bizarr formájú Storr sziklatömbhöz. A koncepcióval a Brixton azt kívánja demonstrálni, hogy készen áll új utak felé elindulni.
Ugyanezt a célt szolgálja a még meglepőbb küllemű, elektromos meghajtású Brixton Layback beach cruiser-tanulmány is. Egyelőre nem tudni, hogy a két, meglehetősen bevállalós prototípus eljut-e a sorozatgyártásig. Egyébként komoly esély van rá, hogy igen, mert a Brixton láthatólag nem kevés energiát ölt beléjük.
Mindenesetre nem lehetünk elégedetlenek a mostani választékkal sem, amelynek koronagyémántja a Brixton Cromwell 1200. A járgánynak, amellyel a Brixton belépett a A-s nagymotorok territóriumába, messze nem csak az ízlésesen múltidéző stílusa az erénye, hanem az is, alaposan el van eresztve felső polcos komponensekkel – elég csak az állítható előfeszítésű KYB felfüggesztésre, a Nissintől származó fékrendszerre vagy a BOSCH-tól érkező ABS-re gondolni. Akinek bejön ez a stílus, de a maga részéről 83 lóerőnél és 108 Nm-nél kevesebbel is beéri, azoknak ott a negyedliteres Cromwell 250, illetve a nyolcadliteres Cromwell 125.
A motorozás egyik legromantikusabb korszakának számító, többek között a londoni mod szubkultúra és a Steve McQueen által fémjelzett ’60-as éveket idézi fel a Brixton Sunray 125 café racer, amely azonban nagyon is 21. századi a maga általános műszaki színvonalával, LED-es lámpáival, digitális kilométerórájával, korszerű blokkolásgátlójával és megbízhatóságával. A klasszikus bobberek előtt tisztelgő Brixton Rayburn 125 még merészebben nyúl vissza a sokak által sóvárgott múltba a hőskort idéző nyergével, illetve bőrből készült váztáskájával. Magától értetődően a vásárlónak ez esetben sem kell lemondania a modern biztonsági és kényelmi felszereltségekről.
A portfólión belül az egyik legszínesebb a Felsberg család: míg a 125/250 FT páros az avantgárd utcai gépek irányvonalát képviseli, addig a 125 a vidékre szívesen kiruccanó, az aszfaltról olykor-olykor letérő városi vagányokat, a 125 XC pedig a terepezés izgalmaira nyitottakat veszi célba.
Brixtonok az A2 kategóriában
A Brixton új felfogású középkategóriáját a Crossfire 500 duó képviseli. Mindkét erős és nyomatékos félliteres büszkén viseli magán a látványos „X”-motívumot, annyi különbséggel, hogy az Crossfire 500 az individualistább, az 500X pedig a kényelmesebb oldalt domborítja ki. Utóbbi már kimondottan jól mutat földutakon is. Aki aszfalton és terepen egyaránt vigéckedne, azoknak a Brixton az elöl 19 colos kerékkel, magasabb kormánnyal, valamint bukócsövekkel ellátott, a testvéreinél hosszabb rugóúttal rendelkező 500 XC-t ajánlja figyelmébe, melyet nemrég mi is kipróbáltunk.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban ott van még a két „kicsi” Crossfire, amelyek közül a 125 a café racerek jellegzetességeit viszi tovább látványosan újszerű felfogásban. Egészen más tészta a megszokott kategóriákba nehezen begyömöszölhető 125 XC, amely agresszív sziluettjével és szokványosnak semmiképpen nem nevezhető formatervével vonzza magára a tekintetet. Különbözzenek bármennyire is egymástól, mindkét motor nagyszerűen mutatja, hogy kevésből is milyen sokat ki lehet hozni.
E megállapítás amúgy a Brixton mindegyik motorkerékpárjára igaz, tekintve, hogy azoknak az ár/érték versenyben manapság kevés méltó ellenfelük akad. Márpedig ez nem afféle üres lózung, hiszen a Brixton rendkívül kedvelt Nyugat-Európában – a BX 125 például idén nyáron a harmadik legnépszerűbb A1-es volt Németországban, beelőzve például az Aprilia SX125-öt, az XSR125-öt és a nyolcadliteres Honda CB-t.