„De jó lesz végre aludni egyet!” – szögezte le Géza a maratoni, ezerkilométeres út végén.
Főhősünk szereti a kihívásokat, legalábbis erre utal, hogy ugyan van nagy túramotorja, mégis a nemrég vásárolt, 125-ös Brixtonnal indult el az ezerkilométeres túrára. A cél Montenegró volt, ahol már járt korábban, de ezúttal kalandosabb módját választotta az utazásnak. Mivel a Rayburn egy léghűtéses, közel 12 lovas A1-es motor, autópályázás szóba sem jöhetett, ezért jobbára főutakon keresztül vezetett az útja, és a határátkelések, torlódások dacára szerette volna egy nap alatt megtenni az 1030 kilométeres távot.
Géza és a Brixton Rayburn 125
125-ös Brixtonnal Montenegróba
Már az indulás is kalandosra sikerült, ugyanis a korábban bekötött USB-töltője egy milliamper nem sok, annyit sem pumpált a telefon akksijába, márpedig a készülék elengedhetetlen volt a navigáláshoz. Végül rögtönzött, és egy benzinkúton vásárolt – majd a parkolóban átalakított – USB-aljzatot szerelt fel a motorra, ám a „boxkiállás” miatt csak 6-7 óra alatt érte el a tompai határátkelőt:
Noha a Border Watcher alkalmazás torlódást írt a szerb határra, valójában csak pár autó várakozott ott, mikor Géza odaért motorjával
Egész éjszaka nyeregben volt, végtelennek tűnő percek, órák teltek el, mire elérte Belgrádot. Innentől a síkságot felváltották a hegyek, ami egyrészt élmény volt a meglepően jól tapadó, gyári CST abroncsokkal, ugyanakkor veszélyforrás is, mert errefelé éjszaka is kimondottan nagy volt a forgalom, és a keskeny hegyi utakon nem jó ómen teherautó mellett elhaladni a szűkebb kanyarokban...
Olyan meredek emelkedők állták utamat, hogy a megfelelő sebességfokozat és fordulatszám kiválasztása gyakorlatilag létkérdés volt... A hegy túloldalán, a lejtős szerpentinen már könnyebb dolgom volt, hála a fordulékony motornak és a remekül terhelhető fékeknek
Jóllehet, a klasszikus megjelenésű Rayburn lengőnyerge nem az a kényeztető fotel, így is csak kétóránként kellett megállnia, hogy kinyújtóztassa tagjait. Tankolni még ennél is ritkábban állt ki, ugyanis a magas hágók leküzdése közben sem emelkedett a fogyasztás 2,5 liter fölé, így a 11 literes üzemanyagtartállyal legalább 400 km-t tehetett meg egyhuzamban.
A Durmitor nemzeti park Montenegróban. Gyönyörű tájak és remek utak – megéri motorral meghódítani
A reggeli órákban már Montenegró aszfaltját koptatta, és megcélozta az ország talán legszebb részét, a Tara-folyó völgyét és a Durmitor nemzeti parkot. A magas sziklák között kanyargó Tara-folyót követő aszfaltcsík egyszerűen lenyűgöző, nem véletlen, hogy ő is úgy emlékezett vissza rá: az egyik leggyönyörűbb út, amit motoros kívánhat magának.
Ostrog kolostora
Ezután feljutott a a 800 méter magasan, a függőleges sziklafalba vájt ortodox kolostoregyütteshez (Ostrog), de mivel közeledett a 24 óra vége, hamarosan tovább is indult végcélja felé.
Az út utolsó szakasza is tartogatott kihívásokat számomra. Ekkor már 20 órája voltam úton, és majdnem 30 órája ébren.
A tengerparthoz közeledve egyre nőtt a forgalom, és a Kotori-öböl mellett már egybefüggő kocsisor fogadott. Szerencsére a Rayburn kompakt mérete itt is jól jött, mert a helyi robogósokhoz hasonlóan elfértem vele az autók között, így ha lassabban is, de tudtam haladni. Végül 22 óra motorozás és 1030 kilométer megtétele után megérkeztem Herceg Noviba:
A kötelező szelfi majdnem egy teljes nap és 1030 kilométer után – sikerült!
Az első utam a szállásról a tengerpartra vitt, ahol az Adria sós-langyos hullámai okozta felülülés után már azon kezdtem el gondolkozni, milyen remek helyekre mehetünk még el közösen a Rayburnnel. Meg persze azon, hogy milyen jó lesz végre aludni egyet
– írta Géza friss túrabeszámolójában, melyben további képeket és érdekes részleteket találhattok a nem mindennapi útról.
