Megszokhattuk, hogy a Brixton rendre megkérdezi a tulajdonosokat: milyen tapasztalatokat szereztek azóta, hogy elkezdtek motorozni? Legutóbb a francia és magyar szülőktől származó, de Hamburgban élő Jérémy osztotta meg velük történetét, egyben azt, hogy mennyivel teljesebb az élete, mióta kétkeréken gyűjti az élményeket.
– Először is mi vonzott a motorozásban és miért pont ezt a gépet választottad?
Természetesen a kalandvágy éltetett, mint oly sok más fiatalt, amikor belevágott a motorozásba. Jómagam 37 vagyok, szinte teljesen kezdő – csak tavaly januárban döntöttem el, hogy levizsgázom. Előtte elutaztam Fuerte Venturába, ugyanis ott B-s jogsival lehet 125-ös terepmotorokat bérelni, s gondoltam, tökéletes kikapcsolódás, egyszersmind gyakorlás lesz a vizsga előtt.
Jérémy és a Brixton
Végül El Cotillóban találtam egy céget, ahol két Brixton Felsberg 125 XC állt a kölcsönzőben. Egyből megtetszett a forma, sőt muszáj elmondanom, hogy még aznap megállított egy turista, akinek szintén bejött a Brixton, úgyhogy mikor megtudta, hogy bérelt gép, nyomban el is hozta a másikat...
Noha sokat dolgoztam azon a héten, csak egy nagyobb túrát tudtam megtenni, de így is csodálatos volt kétkeréken bejárni a szigetet. Egyben megtudtam, hogy miért figyelnek annyira a motorosok az öltözékükre:
egy tévesztés miatt két órán át motoroztam éjszaka, korántsem ehhez passzoló ruhában, és úgy átfagytam, hogy a végén már a tankra-kormányra hasalva vacogva haladtam, és alig vártam már, hogy visszaérjek a szállásra...
– Azóta vettél egy Brixtont és sokat motoroztál vele. Miként változtatta meg ez az életed?
Nos, az elmúlt 10 évben a szeretteim és a munkám körül forgott az életem, de tavaly muszáj volt váltanom:
egy nehéz, rossz párkapcsolatba ragadva rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is saját szenvedélyem, amihez visszatérhetnék, amikor minden más szétesik körülöttem...
Így hát megszereztem a motoros jogsit, vettem egy új vasat, majd hetekkel később azt vettem észre, hogy ismét van kedvem a rég elfeledett, kreatív hobbijaimhoz: újra elkezdtem írni, filmezni, fotózni. Kész áldás, hogy ezt is kihozta belőlem a motorozás!
– Végül melyik típus mellett döntöttél és miért?
Jelenleg egy Brixton Crossfire 500 X-em van. Vicces, mert ez is egy bérmotor kapcsán jött: egy hétig jártam Franciaországban egy Crossfire 500-zal, és olyan volt, mintha rám szabták volna – passzolt a magasságomhoz és az ízlésemhez is. Talán a hangja fogott meg leginkább, imádtam, ahogy alacsony fordulaton, a falvakban 30-40-nel cirkálva a megnyugtató bariton áradt a formás dobból.
– Mióta motorozol?
Nekem is gyerekkori indíttatású a dolog, már tiniként robogóztam, majd elhanyagoltam a dolgot, és végül tavaly, a harmincas éveim második felébe lépve döntöttem el, hogy újra motorozni fogok, de ezúttal már egy nagy géppel. Szinte sorsszerű, hogy éppen most ért meg bennem ez a gondolat – jobbkor nem is jöhetett volna.
– Mi volt a legőrültebb kalandod a motorral?
Egyfolytában ilyen kalandjaim vannak... – vágta rá Jérémy. Néhány hete például minden terv nélkül pakoltam össze a holmimat, hogy elmenjek egy hosszabb, többhónapos túrára. Felsorolni is sok lenne, milyen nehéz volt itt hagyni mindent, ráadásul pénzben, időben is nagy áldozatokat kíván, hogy 8-10 hétre hátat fordítsak a munkának. Eközben a barátaim is finoman kérdezgettek az elmeállapotomról:
elegendő pénz és tapasztalat nélkül mégis hogyan merek belevágni egy ekkora kalandba? Megőrültem?
Persze ez csak olaj volt a tűzre, jómagam pedig nyakamba vettem fél Európát. Utólag bátran mondhatom, hogy remek döntés volt, és útközben a többi motoros is arra biztatott, hogy folytassam – ne törődjek a károgókkal.
– Mi volt a legtávolabbi pont, ahol jártál a motorral?
Most éppen a spanyol határ környékén élek, ahová szintén a Crossfire-rel jutottam el – azt hiszem, ez a legnagyobb távolság.
– Melyik volt a legszebb hely, amit meghódítottál a Crossfire-rel?
Szerintem lehetetlen válaszolni erre, mert minden hely más és más miatt lett kedvenc, de ha egyet kell választani, akkor legyen Saint-Cirq-Lapopie. Ennél szebb települést még életemben nem láttam.
– Minden interjúalanytól megkérdezzük zárásként: mi a legideálisabb hely, ahol kifogyhat a benzined?
Ez nagyon friss és fájó emlék... A francia sztrájkok miatt néhány nappal ezelőtt üzemanyag nélkül maradtam, ott álltam a semmi közepén egy jócskán lemerült telefonnal. Négy órába telt, de édesapám a segítségemre sietett:
mivel tankolni ő sem tudott, ugyanis országszerte gondot okozott az üzemanyag-ellátás, leszívta a fűnyíróból a benzint, és azt hozta el nekem. Hiába győzködtem, hogy ne vezessen a rossz szemével, nem tudtam megállítani – édesanyámmal karöltve megmentettek tőle, hogy az út szélén éjszakázzak.
Azt hittem, ezzel megmenekültem, de csak most jött a java. Besötétedett, eleredt az eső, én pedig négy órán át (!) motoroztam a hegyekben, tök sötétben, hidegben, mire visszaértem a szállodába. Eközben vaddisznócsordák rohantak ki elém, elgémberedtek a végtagjaim a hidegtől és a víztől, az idő pedig egyre csak telt – végtelennek tűnt az az éjszaka. Hajnal háromkor futottam be a szállodába, ahol a rendkívül lelkiismeretes személyzet megvárt engem, hogy lássa, épségben odaérek-e.
Szóval hol fogyjon ki a benzin a motoromból? Ezek után csak egy kérésem van: lehetőleg ne Franciaországban! – tette hozzá nevetve Jérémy.