Kiváló reklámstratégiára utal, hogy a Brixton Motorcycles rendre megkeresi vásárlóit, hogy meséljenek róla: milyen élményeket szereztek motorjukkal az első néhányezer kilométeren? A sorozatban ezúttal Michele, a 36 éves biológus állt kamera elé, aki Észak-Olaszországban lakik, így aztán kedvére válogathat a gyönyörű célpontok közül.
Minden nap motoron...
Először is arról kérdezték a szabadidejében fotózással foglalkozó motorost, hogy segítsen a többieknek – meséljen róla, hogy miként készíthetnek igazán látványos képet a gépükről!
– Bár jómagam sem jártam fotósiskolába, biológusként rengeteg fényképet készítettem a természetben. Lépésről lépésre tanultam, autodidakta módon, magamat képezve, majd a főiskolán már természetfotósként dolgoztam. Ennyi tapasztalattal mondhatom, hogy a motornál, illetve annak beállításánál is sokkal fontosabb, hogy tökéletes fényviszonyokat és hátteret keress a képhez! Ha tudatosan vadászol a homogén, egységes háttérre és a szép, lágy fényekre, lassan a gondolkodásmódod is átalakul, és minden helyszín egy új látásmódot adhat.
Mikor és miért kezdtél motorozni?
– Mondhatjuk, hogy jómagam is a jellemző, gyakori módon kerültem kapcsolatba a kétkerekűekkel. Édesapámtól kaptam egy gyerekmotort amikor úgy ötéves lehettem, és azt hiszem, ez volt az első lépés. Néhány évvel később egy jóbarátom tanácsolta, hogy vizsgázzak le, vegyek egy nagymotort, és ahogy beszéltünk róla, fellángolt bennem a régi szenvedély, és nyomban bele is vágtam, majd megvettem a Crossfire-t.
Mit gondolsz, mitől igazán élvezetes a motorozás?
– Egyértelmű, hogy a spontán motorozások adta kalandok, meglepetések mindig emlékezetesek. Szóval nincs más dolgod, mint hagyni, hogy az ösztöneid vezessenek az ismeretlenbe ahelyett, hogy újra bejárnád az ezerszer látott utakat vagy szigorúan a térkép által diktált utat követnéd. Úgy szoktam fogalmazni, hogy „Az eltévedés a kulcs ahhoz, hogy megtaláld önmagad!”
Nagyon gyakran osztasz meg képeket a motorodról – ezek szerint gyakran is ülsz rajta?
– Gyakorlatilag minden nap. Mindig van ok, vagy ha az nem, akkor ürügy, hogy felüljek rá, és azzal intézzem a bevásárlást, esetleg elmenjek az edzőterembe.
És tudod hogy van ez: az odaút a cél felé visz, hazafelé pedig valahogy mindig hosszabb lesz a kör...
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a nyeregben?
– Hosszasan sorolhatnám, de a kedvenc azt hiszem a hegyvidéki túra volt, ahol egyszer csak megpillantottam egy szarvast az erdő szélén. Lassan, méltóságteljesen haladt, keresztül az úton, ezért leállítottam a motort, hogy ne zavarjam. Hosszan néztem utána, ahogy eltűnt az erdő sűrűjében...
Hol jártál eddig a Brixtonnal?
– Nem voltak „nagy túráim”, de például bejártam Svájc legszebb szerpentinjeit és tájait, ami egy nagyjából félezer kilométeres kör volt.
Van valami rituálé, amit semmiképpen nem hagynál ki motorozás előtt?
– Talán meglepő, de csak akkor vagyok nyugodt, ha alaposan körbejárom a Crossfire-t. Rutinszerűen megyek végig a gumiktól, a lámpákon át, a motorolaj és a hűtőfolyadék szintjéig, végül ellenőrzöm a lánc feszességét, tisztaságát, mielőtt elfordítom a kulcsot.
Egyedül vagy csapatban motorozol inkább?
– Gyakran egyedül, de ez Olaszország, ahol rengeteg a motorkerékpár. Egyszer például teljesen spontán összeverődtünk egy hatalmas motoros bandával, ahol rengeteg Harley és Indian gurult együtt, és vagy száz kilométeren át haladtunk közösen, de ki-ki a maga célja felé.
Így ősszel a hegyekben már barátságtalan lehet az időjárás. Te ilyenkor is motorozol?
– Igyekszem egész évben menni, és a szeptember egyébként is tökéletes arra, hogy nagyobb túrákra elinduljak. Rendben, ilyenkor már csípősek a reggelek, ezért tervezéskor mindig vedd figyelembe a saját határaidat, hogy tudsz-e motorozni ilyen körülmények között! Bár egyik kedvenc mondásom rácáfol erre, és szoktam is idézni: „Nincs olyan, hogy rossz időjárás, csak rossz felszerelés és puhány emberek!”