A Brixton minden hónapban felkeres egy-egy tulajdonost, hogy meséljen róla: miért kezdett motorozni és miért pont ilyen gépet választott? Ezúttal Sidney mesél sportról, ósulis történetekről és a megbízható egyhengeresről.
– Sidney vagyok, Frankfurt közelében élek, Németországban. Grafikusként dolgozom, szabadidőmben gördeszkázom, focizom, és az új szerelmem a motorozás – vágott bele a 34 éves motoros a történetbe.
– Mivel a gördeszkás világból jövök, ösztönösen keresem az érdekes, látványos helyeket, és nincs ez másként most sem, amikor motorral fedezem fel a világot – tette hozzá Sidney bevezetésként, majd jött szokás szerint a tíz villámkérdés.
Sidney és a Brixton Cromwell
– Elmondanád röviden, hogy miért kezdtél motorozni?
– A motorozás kikapcsol, segít „elmenekülni” a hétköznapokból.
– Miért pont a Brixtonra voksoltál?
Szeretem, ha értéket kapok a pénzemért, és a tavaly vett Cromwell ár/érték aránya kiemelkedő volt, illetve a régies, klasszikus kinézet is sokat nyomott nálam a latban.
– Több típus is szóba került vagy egyből a Cromwell volt a kiválasztott?
Lenyűgöznek a régi scramblerök, café-racerek és chopperek, de sajnos kevés új motorban találom meg a „hőskorra” jellemző vonásokat. A Cromwell kiforrott konstrukció, soha nem volt műszaki problémám vele, formavilágát egyszerűen nekem találták ki, és remek alap az átépítéshez, ha egyszer szeretnék kicsit módosítani rajta. Mi több, ahogy láthatod, a hátulja nem gyári – azon már dolgoztam néhány órát.
– Mióta motorozol?
Tavaly augusztusban vettem meg az első motoromat, a Brixtont.
– ...és miért vágtál bele?
Meghatározta tinikoromat a gördeszkázás és a rockzene. Emellett mindig is szerettem régi kerékpárokkal molyolni, felújítani, csinosítgatni őket, aztán ahogy bedarált a sok munka, nem maradt energiám ilyen időigényes hobbikra. Végül a COVID alatt hoztam meg a döntést: ha már átalakították a német jogsirendszert (vizsga nélkül, egyszerű elméleti és gyakorlati oktatás után A1 jogosítványt kapnak a sofőrök – a szerk.), benevezek, és a tanfolyam után veszek egy gépet. Kicsit sem bántam meg!
– Mit ad neked a motorozás?
Szándékosan olyan helyeket keresek fel, amit autóval messzire elkerülnék. Tudod, a GPS-szel megtervezett, kiszámítható túrázás nem az én világom, inkább órákig csatangolok céltalanul, és közben alaposan kiszellőztetem a fejem a szebbnél szebb utakon.
– Mondanál egy-egy példát, hogy milyen helyeket találtál motorozás közben?
Talán a legérdekesebb, hogy rábukkantam egy gyönyörű tóra egy erdő közepén. Az a legdurvább, hogy alig negyedórányira volt az otthonomtól, de ha nem veszek motort, talán soha nem járok arra és nem fedezem fel ezt a csodát.
– Ha jól tudom, fotózol is, aminek szintén új lendületet adott a motorozás.
Így van, ráadásul kettős céllal készülnek a képek. Egyrészt ezeken keresztül mutatom be, milyen fantasztikus helyekre juthat el az ember egy 125-össel, másrészt így dokumentálom is a gép építését, átalakulását. Tulajdonképpen ma már ez vezérel motorozás közben: folyton az egyedi, fotón is jól mutató tájakat keresem a nyeregből, majd igyekszem megörökíteni és persze megosztani az élményt.