Jön a tavasz, indul a 2013-as gyorsasági versenyszezon, és bizony sokan várják, miként boldogul majd Rossi a Yamahával, vagy Talma vezérletével hogyan szerepelnek hazánk fiai a világbajnoki, nemzetközi versenyeken. Sajnos a többségnek a motorsportból csak a hírek, illetve a TV-közvetítések jutnak, maga a versenyzés elérhetetlen álom marad...
Van remény...
Bármily’ hihetetlen, van egy megoldás, nevezetesen a MAMI Kupa. Igaz, itt nem lehet ezres fenevadakkal száguldozni, de lehet jót versenyezni, élményeket szerezni, motorozási tudásunkat fejleszteni, és ami a lényeg, mindezt megfizethető áron. Példaként álljon itt saját esetem! Idén múltam 56 éves, 16 évet át versenyeztem, s ebből tízet válogatott szinten. Aztán megsérültem, megöregedtem, és úgy gondoltam ennyi volt. A motorsport igen költséges lett, miből is kezdhettem volna újra, meg minek is… Kicsit fájó szívvel néztem hát azokat a szerencséseket, akik húzhatták a gázt az egyre jobb pályákon, de tisztában voltam vele, hogy hiába volt az életem a versenyzés, számomra vége.
Persze nem szakadtam el teljesen a sporttól, volt és van egy-két igen sikeres tanítványom, összeépítettem jó pár versenygépet. Néha mentem is egy-egy kört, de bevallom férfiasan, az ezres motorokon már féltem. Álmomban még versenyeztem, indultam a vb-n, vigyorogva ébredtem, aztán szembesültem a valósággal, amitől nem voltam valami boldog. Aztán egyszer csak addig noszogattak, hogy tavaly elmentem Kakucsra megnézni egy MAMI Kupa versenyt. Nagyon jót szurkoltam a késhegyre menő küzdelmeket látva, és belém hasított a felismerés: ez talán még nekem is menne. Elragadott a sok fiatal és öreg motoros lelkesedése, akik Simsonnal, MZ-vel, Pannóniával, veterán motorokkal és még számtalan kategóriában versenyeztek. Végül az elhatározást tett követte, előkerestem a kubai versenyen ajándékba kapott machetémet, és kiszabadítottam a bozót által körbe nőtt 200-as KDX Kawát, amelyet kb. 15 éve vásároltam 90 ezer forintért.
Ez a kezes, 1982-es, léghűtéses enduró kifejezetten magas építésű, így talán sérült bal térdemmel is meg tudom ülni; sajnos hasalós géppel már csak jobbra tudok rendesen fordulni. Mivel a dugattyú el volt törve, kapott új perselyt, dugót, 18-as első kereket, a bontóból egy 300-as féktárcsát előre, „MZ” gumit és már kész is volt a retró szupermotó. Persze az asszony se maradhat ki a játékból, ő Karalyos Éva, Kispataki Viktor versenyző édesanyja. Régen versenyzett, így neki is felújítottuk egyhengeres, levegős, 125-ös, utcai Yamaháját, ezzel talpra állítva a 39 éves, nagyjából 12 lóerős gépet. Épphogy kész lettünk a kecskeméti futamra…
Tapasztalt róka
Megéri belevágni
Jó magam durván húsz éve nem motorozom, Éva pedig kb. tíz éve akasztotta szögre a sisakot, leszámítva persze azt a kétévente megtett egy-egy kört, amit kölcsöngépekkel mentünk. Egyikünk számára sem volt kicsi a kihívás: rögtön versenyen újrakezdeni! Attól tartottam, hogy az asszony majd jól eltángál… Erről a versenyről külön élménybeszámolót lehetne írni, legyen annyi elég, hogy nagy élmény volt. Mintha megittuk volna az életelixírt, mintha megfiatalodtunk volna… Ezek után senki ne merjen engem öregnek nevezni, mert simán bemegyek neki féktávon… Egyébként a középmezőnyben végeztem, de az asszonyt valahogy csak legyűrtem, még jó, hogy az én motorom gyorsabb.
A legfontosabb, hogy az élmény hatására újra felvettük a kesztyűt, és motorozunk, még ha nem is igazi versenygéppel. Persze, ha ló nincs, jó a szamár is, elvégre nekünk ez már nem presztízskérdés, csupán jól akarjuk magunkat érezni és nagyokat görbülni a Classic kategóriákban. Viszont a feltörekvő generációknak rengeteg lehetősége van. A nagy küzdőknek például ott az iszonyú gyors MZ kategória, vagy próbára tehetik magukat a negyedliteres sportmotorok mezőnyében. Még az se okoz gondot, ha egészen fiatalon állnánk rajthoz, hiszen az ötvenes géposztályba gyerkőcök is nevezhetnek, ne feledjük, a mai élmenőink is ezeken a pályákon nőttek fel! Emellett robogóban is van két kategória, aki meg szeret fúrni-faragni, az valamelyik a veteránmotoros kategóriában vagy a Simson versenyén élheti ki magát.
Az egyik legolcsóbb megoldás, ha a 125-ös Classic 1 versenyen indulunk, ugyanis itt már egy kis csúzlival (MZ 125) is jót lehet motorozni. Régi-új ötlet, hogy ha lesz elég induló, az X-kategóriában külön szupermotó versenyt is kiírnak, egyben indítva, de külön értékelve a kezdőket és a profibb pilótákat. Szerintem, ha ez is megvalósul, egy igazi, nagy, komoly játék veheti kezdetét, már csak azért is, mert a hagyományos balassagyarmati rendezvényt leszámítva izgalmas gokart pályákon zajlanak a futamok.
Gyertek!
Lévai Karcsi, a MAMI Kupa „motorja”, no meg a lelkes szervező stáb kényesen ügyel rá, hogy a költségek ne szálljanak el. E gondolat mentén állították össze a kategóriákat és a műszaki szabályzatot, maximálisan szem előtt tartva természetesen a biztonságot. Ez a versenysorozat tényleg a motorosokért van, a nézők pedig ingyen megnézhetik a viadalokat, sem a lelátókra, sem a depóba nem kell jegyet váltaniuk. Itt van tehát az alkalom, ha valaki fiatalodni akar, vagy fiatal, és jókat akar versenyezni, esetleg egy boldog közösséghez akar tartozni, netán szét szeretné szurkolni az agyát, jöjjön, mert minél többen vagyunk annál nagyobb lesz a „nagy játék”!További információkat a Magyar Motorkerékpárszerelő Szakközépiskola és Szakiskola honlapján, illetve a MAMI-fórumon találhattok, s érdemes felkeresni Mészáros Sándor weboldalát is.