Kezdjünk a Cserhát felől! A földrajzosok most feltehetőleg felkapták fejüket, de tényleg így lesz, a Vác fölötti Naszály a Cserhát része, s ugyan lentről nem túl hívogató óriási külszíni fejtésével, de megéri a kis kanyart. Vác szívében, a buszpályaudvar mellett, az áruház oldalában indul a Naszály út. Ahogy emelkedik, egyre fogynak el a házak, a végén már csak nyaralók maradnak.
Különleges hangulat
Az egyetlen ok, amiért érdemes erre indulni, a rendkívül egyedi panoráma. Innen látni igazából a Dunakanyar végét, az utolsó ívet, majd az egyenest. Az útszakasz rövid, de nagyon kellemes szerpentinné válik, amely végig emelkedve egészen a cementgyári bányáig visz fel. Itt érdemes egy pillanatra megfékezni, s nem csak azért, mert büfé is van, hanem mert ez a látvány máshonnan nem tárul elénk. Néhány méter után balunkon feltűnik az óriás fémkígyó: a hosszú cső a mészkövet hordozó szállítószalagot takarja. Aki terepmotorral vagy túraenduróval jött, bátran induljon meg lefele, egy-két kisebb vízmosást leszámítva végig járható. Aki itt lecsap, aszfalttal legközelebb a gyár mögötti szakaszon találkozik. Itt patkó alakban meg kell kerülni a létesítményt, utána máris Vác városának végén találjuk magunkat, egy köpésnyire a körforgalomtól.
Aki nem vállalja be a kis off-road szakaszt, haladjon tovább! Nagyjából háromszáz méter kátyús büntetés után jön a lejtő, mi pedig beérünk az Isten háta mögötti bányásztelepre, Sejcére, ahonnan a rapancsos út gyümölcsösök és kaszálók között vezet tovább a Naszályringnek becézett, sok motorbalesetet látott kanyarkombinációig. Délre fordulva néhány perc a 12-es út kezdetét jelentő körforgalom, ahonnan a túra börzsönyi része elkezdődik.
Nem ez volt az utolsó bánya, amelyet látni fogunk, elvégre a kő, a vasérc és az arany miatt népesült be ez a térség. Mellékszál, de ha Verőce felé gurulunk, ne csak a bal oldalon hömpölygő Dunát fürkésszük, hanem pillantsunk fel a Fenyves-hegy felé! Ezeken a dombokon zajlott a török kor egyik legnagyobb csatája, közel hatvanezer férfi küzdött itt életre-halálra. Mielőtt beérnénk a faluba, balra római erődítmény maradványai mellett motorozunk el, ahol akár le is sétálhatunk, az ódon kőfalak szabadon látogathatók. Szemben található a párja a Kr. u. 321 és 375 között élt I. Valentianus császár idejében épült a Szentendrei-szigeten, a kettőt egykor pontonhíd kötötte össze.
Sokak szerint a Dunakanyar egyik legszebb faluja Verőce. Érdemes megállni – a falu közepén, Géza fejedelem lovasszobrával szemben kellemes cukrászda található. Mellette széles lépcsősor vezet le a partra, az Ybl-féle támfalhoz. Nézzék meg lentről is a falut: az árvíz ellen nagyon szép kőfalat emeltek, amely hatékony védi a települést. Ezt bizonyítja, hogy még a 2013-as rekord vízállásnál is apróbb károkkal megúszták az itt lakók, akiknek ez a fal tulajdonképpen a kert végét jelenti.
Tájak, emberek
Kismaros szinte összenőtt Verőcével, így figyeljünk, hisz amint beérünk a faluba, az első kanyarban jobbra fordulunk Szokolya felé! A patakparton kellemesen kanyarog az út, az aszfalton sem várnak minket jelentős csapdák, egyelőre. Szokolyát még az Árpád-korban alapították, laktak a közelében pálos szerzetesek is, de sokáig a királyi solymászok településének számított, tudni illik a Börzsöny mindig is kiemelt vadászterület volt. Emellett vasérc és kőbánya is volt erre a történelem során...
A faluból kifelé haladva vigyázzunk, romlik az aszfalt minősége, ahogy Királyrét felé gurulunk! Nem csak állatokra számíthatunk, néha elég gyorsan csapatnak az erre járó kerékpárosok is. Felérve a népszerű erdei kirándulóhelyre, érdemes leparkolni és kis sétára indulni. Sajnos a büfé és az éttermi rész fénye már megkopott, de kávé, üdítő és egyszerű ételek mindig vannak.
Emellett egy szép horgásztó, valamint egy „felső tó”is várja a kirándulókat, ha már oda elgyalogoltunk, már csak pár méter a kőbánya, okvetlenül nézzük meg! Keresztben átvágva a dombot és átugrálva a patak szikláit, kis barlanghasadékot is találhatunk – abban még kettős gyilkosság is történt a hetvenes években!
Királyrét nem csak óriási vadászatok színhelye volt, hanem munkáé is: a középkori vasérchuták maradványai a huszadik század elején még láthatóak voltak. A bányászat emléke az idáig közlekedő kisvasút, amelyet természetesen nem személy-, hanem áruszállításra építtetett ki gróf Francken-Sierstorpff 1892-ben.
Ha megvolt a séta, láttunk vizet, követ, mókusokat, induljunk vissza, de ne túl gyorsan, mert a lejtőn gurulva hamarosan jobbra fordulunk! A Kóspallagra vezető út jó minőségű, de ne kockáztassunk nagy tempóval, ugyanis egyrészt lehetnek sárfelhordások; másrészt nagyon keskeny az aszfalt, így ha szembejön valaki, mindkét félnek le kell húzódnia. Az erdei szakasz csodálatos, de figyelem, errefelé minden természetvédelmi terület.
Az erdőből kiérve szinte rögtön kereszteződéshez érünk. Jobbra fordulva a Szent Orbán fogadóhoz jutunk, nem csak étteremnek jó, szállásnak sem utolsó. Balra gurulva Kóspallag, az Árpád-kor óta lakott település terül el, amely ennek ellenére mégis aránylag fiatal falu, hiszen a török idők után teljesen elnéptelenedett a vidék, s csak az 1700-as években lakták be újra. Mindenki hajlamos csak úgy áthajtani rajta, pedig nem messze tőle állnak a Biber-vár romjai, vele szemben pedig az egykori pálos kolostor maradványai is.
Kóspallagot egy hosszú, jól belátható kanyar zárja. Nem sokkal alatta választhatunk, hogy visszamegyünk-e a Dunához Kismaros felé, vagy inkább Márianosztra felé indulunk. Jómagam az utóbbit javasolnám. Az aszfalt ugyan hagy kívánnivalót maga után, de aki a magyar vidéket járja, tisztában lehet azzal, hogy egy-két kátyúba bele lehet csattani. Amint beértünk a településre, jobb oldalról keressünk egy apró kis táblát, amely azt írja: Kálvária. Nem lehet teljesen felmotorozni, de ne legyünk lusták, a látvány és a panoráma mindenkit kárpótol.
Megunhatatlan vidék
Márianosztra neve összefonódott a pálosokkal. Évszázadokon át éltek itt azok a szerzetesek, akik remete Szent Pál követőiként szolgálták Istent és a magyar uralkodókat. Többek között Nagy Lajos lánya, Hedvig is itt nőtt föl, igaz, később Jadviga néven Lengyelországban jutott trónra; ott is avatták szentté. (Neki köszönhető a Jasna Gora-i kolostor alapítása, ahol túlélt a rend annak ellenére, hogy idehaza előbb II. József, majd Rákosi Mátyás látott ellenséget bennük.)
Az egykori pálos kolostor ma börtön. Az udvarba gyalog be lehet sétálni, motoros járművel viszont tilos a behajtás. Lépjünk be, ha nyitva a templom, nézzük meg a czestochowai Madonna-kép másolatát! Az eredeti sajnos történelmi okok miatt elkerült Magyarországról, ahogy remete Szent Pál ereklyéi is, amelyek 1527-ben a trencséni tűzvészben égtek el, mikor a török elől menekítették azokat.
A rend kapuja alól jól látni a bányát, amely Márianosztra másik nevezetessége. Az arra futó kisvasút mentén visz az út lefelé – mindenképpen álljunk meg a Mindszenty József bíboros hercegprímás által megszentelt Mária-kútnál egy kortyra! A víz finom, a hely története pedig igen érdekes, hisz két alkalommal is történt csoda a Malomvölgyi-forrásnál.
Túraendurós olvasóinknak mindenképpen megemlíteném, hogy létezik egy vékony, egykor aszfaltozott, mára leginkább járhatatlan utacska Nosztráról Zebegénybe, ahol a környék legjobb rétesét kapni. Autóval felejtős, motorral még végig lehet rajta menni – erdők, legelők és régi, elhagyott gyümölcsösök között vezet az ösvény.
Tovább is van...
Bárhogy is, Márianosztráról a 12-es úthoz érve két lehetőség közül választhatunk. Balra, azaz délnek fordulva ismét Szobra jutunk (itt esetleg megtankolhatunk), míg jobbra a Börzsöny ismeretlenebbik oldalát fedezhetjük fel, méghozzá az Ipoly mellett gurulva. Első településként Ipolydamásdon át vezet az út; idén kitisztították a falu végén található várrom környezetét, könnyen fel lehet sétálni. Letkésnél észak felé tartva célozzuk be Nagybörzsönyt! Ez volt a hazai aranybányászat reménysége, igaz, a történelem itt is mindig közbeszólt.
Az egykor festői szépségű bányászfalunak a tárnák lezárása vetett véget, pedig egyes szakmai források szerint máig érdemes lenne itt dolgozni, illetve kutatni a nemesfémeket. A rendszerváltás után az MNB megbízásából történtek vizsgálatok, amelyek reményteljes eredményt hoztak, igaz, a munka nem kezdődött el, s feltehetőleg nem is fog. Mindezek ellenére a Bányapuszta, a Fagyosasszony-bánya, a Rózsabánya környéke, valamint a Bezina-völgy és a nagyirtáspusztai ércesedési terület máig romantikus túraútvonal, igaz, nem motorral, hanem gyalogoson, vándorbottal.
Nagybörzsöny község egykor virágzó bányaváros volt, máig őrzi erre jellemző településszerkezetét. Mindenképpen álljunk meg a Szent István templomnál, mert ez országunk egyik legszebb román kori építménye. Beljebb bányásztemplom, vízimalom és kedves börzsönyiek várják a kirándulókat, senki nem sértődik meg, ha a kerítéseken át bepillantunk a megkapó házikókra.
Ha visszagurulunk a főútra, induljunk északra, vagyis jobbra: irány Kemence község, ahol a főútról kanyarodjunk szintén jobbra, be a hegy felé. Két út is visz a kisvasút irányába, az egyik egy patakon vezet át. Nem kell tőle megijedni, ha nem esett aznap, simán átmegy rajta egy chopper is. Itt kezdődik a „Transbörzsöny Highway”, vagyis a patak völgyében Diósjenőig vezető, igazából behajtani tilos táblával ellátott utacska.
A táblát nagyjából húsz éve felejthették kint, nem kell vele törődni, nem jellemző, hogy bárki is keménykedne a kirándulókkal és a motorosokkal, kivéve, ha nagyon buták (amúgy pont olyan szakasz, ahol a nagyon buták berepülnek a sziklák vagy a fák közé). Aki idáig eljutott, azt hiszem tényleg nem a gyorshajtás miatt jött, hanem gyönyörködni akar. Érdemes is előre nézni, figyeljünk a kerékpárosokra! Húsz perc békés kanyargás után máris a Börzsöny keleti felén találjuk magunkat. Ha elrontottuk a faluba érkezést, akkor velünk szemben meglátjuk Sváb Sándor egykori kastélyának kerítését és néhány barátságos értelmi fogyatékost, akik ott laknak. Ha megmutattuk a motort, forduljunk meg és keressük meg a lejtős utcát, ami a központba visz!
A faluban délnek fordulva pár perc alatt átérünk Nógrádba, ami egykor megyeszékhely volt, most békés falu, amely fölött ott magasodik a várrom. Mielőtt felcaplatnánk a kis emelkedőn gyönyörködni a panorámában, üljünk le a parkoló végi büfében egy jó házi szörpre és kávéra – kifejezetten jó a konyha is.
A szlávok által épített földvárat többen és többször átépítették, hisz stratégiailag fontos helyen volt. Tudták ezt a törökök is, igaz, 1685-ben kényszerből kellett kiköltözniük. Villám csapott a lőportoronyba, a pusztulás óriási volt. Nógrádból pillanatok alatt kiérünk a kettesre, ami Szendehely, majd Szendehely-Katalinpuszta érintésével visszavisz minket Vác térségbe, a kiindulási ponthoz.
Ez az útvonal nagyjából 150 kilométer, ha szeretünk nézelődni, bámészkodni, nyugodtan elmegy vele a nap, de ha megnyújtjuk egy hétvégére, még több izgalmas cél belefér. A motorozás előtt érdemes informálódni, rendszeresen vannak falunapok, kistérségi törpefesztiválok, ez-az-amaz – a Börzsönyben szeretik a vendégeket...