Két éve még a Talmácsi Racing Team keretein belül gurultál. Mióta vagy a H-Moto Team versenyzője?
„A tavalyi évem elég balszerencsésen sikerült, ugyanis a harmadik Superstock 600-as viadalom után már nem versenyeztem többet. Az R2 MotorRacing csapatánál kezdtem a múlt szezont, de nem valósultak meg azok a feltételek, melyekben az együttműködésünk kezdetén megállapodtunk, így sajnos annyiban maradt a kollektív pályafutásunk. Mivel addig minden energiámat a felkészülésekre fordítottam, alkalmam nyílt megtapasztalni, hogy milyen egy „átlagember” élete, és én is dolgozni kezdtem. Szerencsére ez csak egy átmeneti időszak volt, ugyanis a sors összehozott Kelemen Krisztiánnal, a H-Moto Team csapatfőnökével, így az idei évadot már közösen kezdtük meg.”
Érzékelsz különbségeket a csapatok között, hol érzed magad jobban?
„Nem szeretnék különbséget tenni, de tény, hogy a H-Moto csapatában sokkal jobban érzem magam, mint eddig bárhol. Itt családiasabb a hangulat, emellett minden lehetséges módon támogatják a pályafutásomat, és nekem is lehetőségem adódik arra, hogy a fiatalabb csapattársaimnak segíthessek a felkészülésben. Bízom benne, hogy sok együtt eltöltött, eredményekben gazdag év áll még előttünk.”
Kérlek, mesélj az elmúlt két év történéseiről, milyen versenyeken vettél részt, milyen kategóriában, és milyen eredményeket értél el?
„Ami említésre méltó, hogy 2013-ban sikerült kijutnom a nemzetközi mezőnybe: a European Junior Cupban indulhattam, ahogy az idei évben is. Akkor még az 500 köbcentis kategóriában álltam rajthoz, s bár az eleje nehezen indult, ahogy belejöttem és hozzászoktam a géphez, kétszer még dobogós helyezést is sikerült szereznem. 2014-ben a Superstock 600-as csoportra váltottam, itt is nehéz volt a kezdet, de ahogy gyűltek a versenykilométerék, a tapasztalatnak köszönhetően általában az első öt vetélytárs között maradtam. 2015-ben ugyanebben az osztályban indultam, immáron az R2 színeiben, de ahogy az előbb is említettem, az a szezon elég rövidre sikeredett.”
Milyen szériákban indulsz az idén, és jelenleg milyen motorral körözöl a pályákon?
„Idén is az EJC-ben, de már egy Honda CBR650F paripával versenyzem. Eddig négy megmérettetés volt, mindegyiken viszonylag jó pozícióban sikerült célba érnem, ráadásul az utolsó verseny hab volt a tortán, ugyanis harmadikként végeztem, és 16 értékes ponttal gyarapítottam az eddigieket. A jelenlegi állás szerint még az első hely is elérhető közelségben van, hiszen az ötödik vagyok a bajnokságban, és csupán 30 ponttal vagyok lemaradva a legeredményesebb riválistól. Persze nem akarok elrugaszkodni a valóságtól, ha reálisan nézem a dolgokat, a végső fináléban elégedett lennék a másik két dobogós hely egyikével is. Az EJC mellett a MAMI Kupában is indulok, ami közel áll a szívemhez, hiszen régebben itt kezdtem el a pályafutásomat. Jelenleg a Youngtimer 125 4T kategóriában állok rajthoz, ahol technikailag nem használjuk ki a szabályok által nyújtott kiskapukat, így csak kőkemény küzdelmek árán sikerül eredményeket elérni. Ez kiváló gyakorlási lehetőség számomra, hiszen legjobban versenykörülmények között fejlődhetek, sokkal többet ér, mint magányosan körözni valamelyik pályán.”
Van valamilyen stratégia, taktika, amit minden erőpróba alkalmával szem előtt tartasz?
„Hogyha összevetnénk két videót, amin versenyzem 2013-ban és az idén, akkor teljesen más stratégiát fedezhetnénk fel a képkockákon. Régebben már a futam elején a nyerő pozícióra hajtottam, emiatt belementem olyan csínyekbe is, amibe nem kellett volna, s ez sokszor még bukásokhoz is vezetett. Mostanság, miként Misanóban is látni lehetett, már sokkal higgadtabban megyek. Miután megbizonyosodtam arról, hogy tudom tartani az élboly tempóját, inkább a viadal utolsó köreiben gyújtom be a rakétákat, s akkor próbálok meg minél előkelőbb helyezést szerezni. Így biztosabban tudok pontszerzőként végezni, hiszen nem az elején kell megnyerni a versenyt, hanem a végén.”
Van lehetőséged arra, hogy a sorozat következő állomása előtt eltölts néhány napot az aktuális pályán, és kellőképpen felkészülj a megmérettetésre?
„Szerencsére a csapatomnak köszönhetően van erre lehetőségem, például a szeptemberi forduló Németországban, a Lausitzringen lesz, ahol a rajt előtt két napon át barátkozhatok a pálya sajátosságaival, igaz, hogy nem a versenygépen, hanem egy hasonló képességű vas nyergében. Ennek óriási jelentősége van, hiszen a legtöbb vetélytársamhoz hasonlóan még nem jártam itt, úgyhogy ez egy kis előnyhöz juttathat a többiekkel szemben. Ezeken a napokon gyalog is alaposan megismerkedem a pályákkal, hiszen az általam ismert terepen is évről-évre újabb változtatásokat eszközölnek, megvizsgálom, hogy hol van zöld aszfalt vagy műfű, illetve hol és miként lehet még jobban kihasználni az adott ring sajátosságait.”
Beszéljünk egy kicsit az aktuális versenymotorodról. Miben különbözik egy ugyanilyen utcai vastól, milyen technikai specifikációknak kell megfelelnie?„A jelenlegi versenygépem egy Honda CBR650F, melyen csupán néhány módosítást alkalmaztak, hogy jobban megfeleljen a pályamotorozás követelményeinek. Elöl egy átszelepelt Andreani futómű csillapít, míg hátul Öhlins TTX gondoskodik a megfelelő úttartásról. Gyorsváltó könnyíti a fokozatok közti ugrásokat, Termignoni kipufogórendszerre cserélték a gyárit, emellett könnyített sportlábtartó, sportkormánycsutka, könnyebb idomszett és akkumulátor kapott helyet a gépen. Sem az elektronikában, sem motorikusan nem történt módosítás az eredeti állapothoz viszonyítva, csak az első lámpa, az indexek és a tükrök kerültek le a további súlycsökkentés érdekében. A Pirelli támogatja a kategóriát, így az első keréken Pirelli SC1, míg a hátsón SC2 gumik biztosítják a tapadást. Kicsit kemény keveréknek találom, de ez is segít a fejlődésben, hiszen jobban meg lehet tanulni a csúsztatásokat, és ezután egy jobb gumival még magabiztosabban eshetek be a kanyarokba.
Mit hozhat a jövő? Van már elképzelésetek arról, hogy 2017-ben milyen versenysorozatokon veszel majd részt?
„Mivel hosszú távon gondolkodunk a H-Moto csapatával, már szóba került a következő idény is, elképzelhető, hogy Németország felé tendálunk, és ott állok majd rajthoz a bajnokságon. Persze vannak ennél nagyobb álmaink is, például, hogy a Moto2-ben vagy a Supersportban versenyezzünk, de ez komolyabb anyagi hátteret igényel, mely egyelőre még nem áll a csapat rendelkezésére. Ezért is lenne előnyös a német bajnokságban indulni és ott kiemelkedően szerepelni, mert számos szakértő követi figyelemmel az ottani rangadókat, és így nagyobb esélyem lenne bejutni egy olyan teamhez, akik a világszínvonalú sorozatokon tudják indítani a pilótáikat.”
Telik az idő, már 21 éves vagy. Kizárólag a versenyzésből szeretnél megélni, vagy tanulsz valamelyik felsőoktatási intézményben?
„Jelenleg csak a motorversenyzés tölti ki az életemet, és arra törekszem, hogy a későbbiekben is ebben a közegben tudjak elhelyezkedni. A felkészülés bőségesen kitölti a hétköznapjaimat, heti ötször járok tréningezni, ahol saját testsúllyal végzett gyakorlatokkal igyekszem növelni az állóképességemet, ráadásként a fizikai edzések mentális tréningekkel is kiegészülnek. Már a Talmácsi Racingben kipróbálhattam magam abban, hogy milyen fiatal tehetségeknek átadni a tapasztalataimat, hiszen Somosi Alexander mellett több gyermek csapattársam is volt, akik örültek az idősebbek jó tanácsainak, és a H-Moto-nál is szívesen segítek az ifjoncoknak. A jövőben is szeretném ezt folytatni, hiszen a hazai motorsport nem bővelkedik az utánpótlásban, jó lenne ifjú reménységeket felfedezni, és végigkísérni az útjukat egészen a dobogóig. Terveim között szerepel, hogy hivatalos edzői képesítést szerezzek, és ennek birtokában már szakképzetten taníthassam az elkövetkezendő generációkat.”
Hol gyakorolsz itthon és melyik a kedvenc pályád azok közül, ahol már motoroztál?
„Az esetek túlnyomó többségében a kakucsi és a kecskeméti aszfaltcsíkon, illetve az Euroringen van lehetőségem a felkészülésre, ezen kívül a Hungaroringen és a Pannóniaringen gyakorlunk, de itt a kötött pályanapok miatt lényegesen kevesebb időt tölthetünk el. A legnagyobb kedvencem az asseni pálya, idén itt a negyedik helyen végeztem, de a misanói küzdőtér is a favoritok közé tartozik.”
Ez az egyik legveszélyesebb technikai sport. Volt már komolyabb sérülésed?
„Tavaly előtt eltört a kulcscsontom és a csuklóm, balszerencsémre ezek egy oldalon sérültek meg, és a csuklógipsz súlytöbblete nem jött jól a kulcscsont összeforrásánál. Szerencsémre ez októberben történt, így a téli időszakban bőven volt időm regenerálódni, s három hónap múlva ismét a nyeregbe ülhettem.”
Hogy érzed, miben kell még fejlődnöd, hogy a legjobb lehess a korosztályodban?
„Elsősorban a versenykilométerek számát kell gyarapítanom, hiszen minél több időt töltök ebben a közegben, annál kevésbé stresszes végigcsinálni egy viadalt. Maximalistaként mindenben fejlődni szeretnék, hiszen ez kell ahhoz, hogy én lehessek a legjobb.”