A tegnapi napunk mindössze öt óra alvással, 24 óra utazás után szuperül telt. Motorok kipakolása matricázás, boxunk berendezése... Minden szuper volt, és nagyon vártam a versenyzői vacsorát. A régi road racer közeg, és a körülöttünk levő felhajtás nagyon megható élmény számomra.
A vacsora előtt pórul jártam: én voltam a negyedik, hotelből kilépő olyan ember, aki nem vett észre egy lépcsőt. Épp a Pirelli főnök viccelt velem, mikor megbotlottam, és egy rossz pozícióban óriási terhelést kapott a lábam. Volt egy nagy reccsenés és pokoli fájdalom. Folyamatosan egyeztettem az orvosommal, a helyzet a következő: ki kell bírnom a fájdalmat, mert versenyezni jöttem ide. Eltört a forrásnak indult csont újra, de a vasak tartják profin.... Utána egész nap felpolcolva pihentettem és vártam a nagy ceremóniát. Pontosan hétkor a helyi TV élőben mutatta, amikor a WTCC-sek is, és mi motorosok is egy másik helyszínen, tűzijátékkal felvonultunk bőrruhában egy nagy színpadra, ahol bemutattak minket a rengeteg szurkolónak.
Mint tudjuk a 32 legjobb utcai verseny specialista van itt Macauban. Nagyon sok a gyári superbike motor. Én egy superstockot használok, de a beállításokat kellet megtalálnom először. Mivel hét éve nem jártam itt így újoncnak éreztem magam a nagyon nehéz hegyi szakaszra alig emlékszem pedig nagyon fontos. A reggeli egyórás szabad edzés után a rendezők szóltak hogy ne aggódjak mert én is újoncnak számitok. Ez kicsit megnyugtatott. Nagyon korainak tartom a reggel 7.30-as edzés kezdetet ami 5.40-es kelést jelent... Mindegy reggel 2.42-es köridő volt a legjobb időm a szabadedzésen. Délután az első kvalin jó ritmust találtam de a két edzés között meg most utána is jegelni kell a lábamat a hotelben.
Nagyon fáj mindig csak a motoron nem. Ott más az adrenalin szintem. Sajnos az Ice Valley BMW-s Ben Wylie pont előttem csapódott a falba. Rögtön leintették az edzést Nagyon mérges voltam mert nem tudtam egy tiszta kört sem menni. Tíz perccel a baleset után újra folytatódott az edzés és az első körömben megfutottam eddigi leggyorsabb körömet 2.37.467 el.
Talán innen látszik a legjobban, hogy milyen közel is vannak a falak, mikor háromszázzal hasít az ember... (Didier Grams, BMW S1000RR, Macau GP)
Ez nagyon nagy szó bár csak a 24. rajthelyet jelenti. Az egész depó nagyon gratulált és nagyon büszke rám, hogy ilyen sérülten ennyire gyors tudtam lenni. Én is nagyon büszke vagyok. Amint itt vége a versenynek és a pattaya-i túránknak rögtön kórház ahol remélem kitalál valami gyors megoldást Popik Ervin főorvos barátom, mert a mai teljesítményemnek köszönhetően a nagyon gyors Dave Johnson meghivott az ausztràl bajnokság három futamára mostani BSB stock bajnok csapattársam meg Dél-Afrikába egy stock versenyre, illetve egy 24 órás Endurance-ra.
A teljes makaói futam, a mezőnyben Bitterrel és a Kawasakival
A háttérben már folytak egész héten a tárgyalások a jövő évre vonatkozóan. Jól érzem mag a Quattronàl de velük valószínű hogy pár 24 órás vb fogok tudni menni. Ami biztos, hogy leszerződtem az Ice Valley csapathoz a magyar főszponzorom a RedLine Hungary segítségével. Számomra ez nagy lehetőség, mert nagyon jól felkészített motorjaim lesznek, illetve a supersport már meg is van. A superstock és superbike futamokra BMW-t fogok használni. A szerződésbe foglalt versenyeim: Northwest200, Man szigeti TT, Ulster GP, Southern100 és Macau GP megint. Nagyon nagy motivációval folytatom a felkészülést hazaérkezesem után, hiszen 2005 óta nem volt ilyen, hogy biztos a következő évem főleg, hogy egy ilyen jó csapatban mehetek mint az Ice Valley Red Line Bmw Team.
S hogy milyen volt a verseny? Tizenkilencedik lettem egy borzalmas rajt után. Már vége, egyben vagyok. A köridőm nem volt jó, mert 23 liter benzinnel mentem, és elállítottam az első futóművet. Nem voltam elég kemény a rossz rajtom után. Az első féktávon nagy keveredés volt. A rajtom rosszul sikerült, végig zárkóznom kellett és csatáznom. Nehezen vergődtem át magam a lassabb versenyzőkön. Mindegy, mi lettünk a legjobb csapat, elértem a kitűzött célt, és a jövőm biztosított. Nagy fegyvertény hogy elvertem az ICE Valley BMW-s Ben Wylie-t, aki Terlickóban harmadik lett a Grand Finálén, amikor én csak huszadik, és kilenc másodperccel jobb volt, mint én. Ennyit fejlődtem szeptember másodika óta. Még nehezen dolgozom fel ezt a sok jót, de már nagyon rám fért.