A hétvégén csapattársam Ryan Farquhar megdöntötte Joey Dunlop minden rekordját itt Írországban. Ryan és a családja nagyon sokat segít nekem, és az otthonról a szurkolók is, de nagyon sok új szurkolóm lett Írországból és Angliából, köszönhetően annak, hogy a Cookstown 100 volt a nyitó fordulója Nemzeti Ír utcai versenyeknek.
A superbike B csoportban lettem második, mert az A csoportba kvalifikálni úgy tudod magad, hogy az előző év 22 leggyorsabb embere minden kategóriát egybevéve + két fő, hát ebbe természetes, hogy nem fértem bele. Viszont tizenkilencen voltunk újoncok a Guy Martinnal együtt, akit végül töröltek az újonc listáról, hiszen 2004-ben vagy 2005-ben - most emlékszem pontosan -, minden kategóriát megnyert itt. Guy Martin azért nevezett az újoncként, hogy pár körrel többet tudjon menni (ez nagyon fontos hiszen egy teljesen nyílt utcai pályáról van szó). A TT-n vagy az Ulsteren először körbeviszik a pályán az újoncokat, megmutatva a kritikus pontokat, majd négy kör a marshall mögött, ami egy kontrollált tempó, ahol két-három fokozattal lassabban haladunk, majd azt követően négy kör alatt kell kvalifikálnom magam a trükkös és nehezen betanulható 2.5 mérföldes körön. Az érintési pontok és az ugratók nagyon nehezek, bokrok és fák között kell menni ugyanúgy, mint a TT-n.
Az azért hiányzott, hogy itt a versenyek előtt nincs warm up - jó lett volna legalább két kör ami talán segített volna a még jobb eredmény elérésében, így viszont csak körről körre tudtam gyorsulni. Sokat dolgozom a motoron én is, ezt tudom, hogy otthon nem nagyon fogják elhinni, de alázattal kell lenni a sport iránt, és annak része az is, amit soha nem csináltam életemben: a motort mindig kristály tisztára kell varázsolni verseny után. Mindig szétszedjük, és minden apró alkatrészt el kell mosogatnom, de ha a Ryannnek nem szakad le a keze úgy, hogy öt versenyt nyert a hétvégén, és ezt csinálja, akkor nyilván nekem is kötelességem megtenni. Itt minden utcai versenyző tisztelettel van a motorja felé, és a többi versenyző felé is. Egyelőre úgy érzem, hogy a Kawasaki nagyon jó, de a Cookstownon a saját Suzukimmal gyorsabb tudtam volna lenni, hiszen most a motor és a pálya is új volt nekem.
Több ezer néző volt kint, nagyon jó volt ennyi ember előtt versenyezni. A díj amit kaptam nagyon szép volt, és hosszú idő óta ez az első amit én értékelni tudok, és a szakma is megbecsüli itt, az angol nyelvterületen. A debütálásom nagyon jól sikerült, a hétvége leggyorsabb újonca voltam, tele voltak velem a helyi újságok, és abban a megtiszteltetésben volt részünk Ryannel, hogy mi vezettük fel és nyitottuk meg az Ulster Strongest Man felvonulását az arénába. Mi mentünk elöl a Ryan-nel, mindketten a saját motorunkkal, utánunk pom-pom lányok, majd a verseny résztvevői.
Most megint nagyon izgulok, mint minden nagy verseny előtt, hiszen ezen a hétvégén következik a Tangedree 100 verseny. Keith Amor és Ryan egyszerűen csak "mini TT-nek" hívja ezt a pályát. Hát nem egyszerű, még így miniben sem. Ez a pálya már hat mérföld hosszúságú, és ugyanúgy csak négy köröm lesz a Marshall mögött menni, hogy betanuljam a kanyarokat, és négy, esetleg öt kör a kvalifikáción. Itt nem tudom, hogy lesz-e B verseny, a Cookstown-on 18 futam volt, rengeteg kategóriában egymás után, reggel tíztől este hatig. Az lenne a legjobb, ha volna több motorom, például a super twin kupában szeretnék a Suzukival menni, és valami 600-as motor is nagyon jó lenne. Azt már nagyon várom, hogy a saját Suzukimmal tudjak menni az IRRC International Road Racing Cup sorozat csehországi futamán, addigra nagyon jó bőrben lesz a motorom, illetve a szövetségből kaptam a hírt, hogy június nyolcadikán a Magyar Bajnokság folytatódik a Pannónia–ringen, amit már nagyon várok.
Most fókuszálnom kell az itteni nagy futamokra, hiszen csak négy napot leszek itthon, június 14-ig. Visszatérve a Tangedree-re, itt halt meg Martin Finnigan barátom, aki nagyon nagy reménység volt. A pálya az nagyon trükkös, ma mentem tíz kört kocsival rajta, de ez nagyon kevés az egészhez, hogy átéljem azt, hogy hol van a 4.-5. teligáz, mert az autóval nem vághatod le az íveket, hiszen van szembejövő forgalom is. A pálya nagyon veszélyes, tele van borzalmas gyors ugratókkal, amiket négy-öt teligázon teljesítünk, húszméteres ugratások vannak, úgyhogy igazán csúcs formába kell lendülnöm. Remélem, hogy az otthoni szponzor dolgok teljesülnek az ígéretekhez híven, és nem maradunk bajban, mert ez rányomná a bélyegét a teljesítményemre is. Ezt a két versenyt mindenképpen arra használjuk, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el a NorthWest 200-on illeve a TT-n. Nem véletlenül hívják ezt a pályát a mini TT-nek, hiszen ha itt megtaláljuk az optimális futómű beállítást akkor a Man TT-n sem lehet gond.