Történetünk főhőse jó tíz évvel ezelőtt kezdett ismerkedni a motorozással, bátyja segítségével az Atashgah hegység ormain sajátította el az endurózás csínját-bínját. Eltökélte, hogy előbb-utóbb kipróbálja magát a versenypályán is, ugyanakkor tudta, hogy országában a nők nem nevezhetnek ilyen összecsapásokra.
Akárhogy is, ő nem hátrált meg, hisz' számára természetesnek tűnt, hogy kellő tapasztalatszerzés után maga is sisakot és krosszmezt öltsön.Többször elutasították, de végül addig kilincselt, míg rá nem bólintottak ötletére, ráadásul ekkor már nem volt egyedül - országszerte több hölgy jelezte, hogy ők is nyeregbe pattannak, ha a minisztérium engedélyt ad rá.
A kitartó munka gyümölcse
Végül több évnyi elkeseredett küzdelem árán sikerült tető alá hozniuk a kizárólag női pilóták részvételével megrendezett futamot, igaz, dolgukat nagyban nehezítette, hogy egy nappal a start előtt még hó fedte a számukra kijelölt pályát. Ha már eddig eljutottak, a szebbik nem tagjai nem adták fel a harcot - maguk tették motorozásra alkalmassá a helyet, és terveikhez ragaszkodva rajthoz álltak. Történetük több egyszerű sikersztorinál, valójában annak a bizonyítéka, hogy a legreménytelenebb helyzetben is érdemes elszántan küzdeni, s a kemény munka meghozza a gyümölcsét.