Tipikus történet: az autós balra kanyarodás közben nem vette észre az őt már előző motorost és nekiment a a jobb oldalának, csakúgy, mint például a Rékasi-balesetben. A motoros elesett, eltört a lába, de szerencsére nem lett más, komolyabb baja. Ahhoz, hogy megértsük az ezután történteket, értelmeznünk kell egy bizonyos törvénycikket.
Tárgyalás helyett
„Nem büntethető, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette” (BTK 29.)
Tehát, ha a „közvetítői eljárást”, azaz a megállapodást választjuk, nem kell rengeteg pénzt és időt fecsérelnünk ügyvédekre meg jogi hercehurcákra. Pont, mint egy tanmesében: ha nem ragaszkodsz körömszakadtáig a „saját igazadhoz” és tárgyalás helyett inkább a sértett felépülésére költesz, akkor mindketten jobban jártok. Nem árt kiemelni, hogy erre csak akkor van mód, ha a balesetben résztvevők egyike sem fogyasztott alkoholt, tudatmódosító vagy kábítószert, tehát teljesen normális körülmények között történt az ütközés.
Visszatérve a fent említett balesethez: a motoros is a „közvetítői eljárást” választotta, és meglepő módon nem kérte a kiesett fizetését, az ellátás költségeit. Egyszerűen csak azt akarta, hogy bocsánatot kérjen a hölgy, miután beismerte, hogy vétkes volt - áll a Közlekedéstudományi Intézet beszámolójában. Mivel erre a törvény lehetőséget nyújt, a meglepett és vétkes sofőr megúszta egy bocsánatkéréssel. Miért nem követelt a motoros pénzt vagy kártérítést? Nem tudni. Talán szimpatikus volt neki a balesetet okozó hölgy, vagy csak megesett rajta a szíve, ki tudja. Egy biztos, filmbe illő jóindulatról tett tanúbizonyságot a motoros srác, és ezzel többet nyert a kiharcolható pár százezer forintnál – tuti, hogy a sofőr másként tekint ezután a motorosokra.
Miként az eset is bizonyítja, a közös megállapodással mindenképpen jobban járunk, ha nem az ügyvédek zsebét tömjük, hanem a sértettet próbáljuk kiengesztelni és kárpótolni.
Hogy mi lehet jóvátétel? Szinte bármi, amiben a felek megállapodnak, ugyanis nincs megkötés, de természetesen a pénzbeli „kiengesztelés” a leggyakoribb. Vagyis – elméletben – le is dolgozhatja a vétkes, így segítve a sérültet, de tárgyi felajánlás is szóba jöhet. Csupán annyi a kikötés, hogy a kártérítés nem ütközhet törvénybe, jó erkölcsbe, és nem születhet megállapodás kényszer, fenyegetés vagy más törvénytelen befolyásolás hatása alatt.
Reméljük, tudtunk segíteni, és ha esetleg a jövőben ilyen helyzetbe kerültök, könnyebben tudtok majd dönteni – persze az a legjobb, ha soha nem lesz rá szükségetek.