Egyértelműen a kecsesebb, egyszerűbb motorok irányába fordul az amerikai Victory cég, a 2013-as modellként bemutatott Judge is ezt az érzetet erősíti, hiszen ez a vas inkább a Harley V-Rod sorozatának állít konkurenciát, mint a szó hagyományos értelmében vett csoppereknek.
Korábban is találtunk olyan gépeket a márka kínálatában, melyek motorépítő műhelyek segítségével születtek, ám ezek jellemzően a túldíszített, európai szemmel szinte használhatatlannak tűnő szerkezetek voltak. Ezért is üdítő látvány a nemrégiben bemutatott café racer építés, mely a Judge műszaki alapjait kölcsönözte, de a végeredmény aligha emlékeztet a sportos, de dundi powercruiserre:
Természetesen a gép az amerikai piacra készült, hiszen bármennyire is lefaragták a gép tömegét, Európában a café racer fogalomhoz olyan gépeket társítunk, melyek kétszáz kiló körüli önsúllyal mérlegelnek, és olyan keskenyek, hogy a térdünk szinte összeér a filigrán üzemanyagtank szorítása közben. Az építés egyébként Zach Ness fantáziáját és mérnöki képességeit dicséri, és a munka során nem csak megjelenésében változott a Victory Judge alapmodellje: az Öhlins TTX felfüggesztésnek köszönhetően jobb lett a gép stabilitása és nőtt a hasmagassága is, illetve a saját készítésű kiegészítőknek köszönhetően a café racer lényegesen könnyebb, mint a donorként szolgáló motor.
A blokkhoz nem nyúltak a műhelyben, hiszen a menetteljesítményre szériaállapotában sem lehet panasz: az 1731 köbcentiméteres, 50 fokos hengerszögű, levegő-olajhűtésű V-Twin blokk több mint 150Nm forgatónyomatékot tud, közel száz lóerős csúcsteljesítmény mellett.