Éppen ma 75 éve, hogy elhunyt a H-D egyik meghatározó alakja, Walter Davidson. Az ifjú éveiben a Milwaukee Railroadnál tevékenykedő szerelő valódi ezermester volt, ha valamit gőz vagy benzin hajtott, ő biztosan szót értett vele. Szükség is volt talpraesettségére és szerteágazó szaktudására, mert a H-D alapítása után néhány hónappal már napvilágot látott egy prototípus terve a cég apró kis fészerében, de a lelkes, ám szakmailag nem éppen felkészült Arthur és William messze volt még a próbakörtől, valamint a sorozatgyártástól. Az idősebb Davidsont azzal az ígérettel csábították haza a Milwaukee Railroadtól, hogy ő egy személyben lesz a projekt vezetője, s a társaság hivatalos tesztpilótája.
Döcögősen indult...
Jóllehet, ebben volt egy kis füllentés, ugyanis az ajánlatra rábólintó Waltert nem egy befejezésre váró masina várta, hanem egy halom ütött-kopott alkatrész, illetve testvére sejtése, hogy azok jó eséllyel passzolnak egymáshoz, és motorkerékpár készíthető belőlük. A baljós előjelek dacára Walter mégiscsak működő kétkerekűt varázsolt a reménytelennek tűnő alkatrészkupacból, míg ezalatt a másik alapító, William Harley beiratkozott a madisoni főiskola mérnökképzésére, hogy nagyobb szakértelemmel és felkészültséggel felügyelje a leendő H-D-k gyártását.
Az eltökélt csapat mindent megtett a sikerért, s munkájuk gyümölcseként csakhamar előrukkoltak első modelljükkel, a 440 köbcentis, egyhengeres Harley-Davidsonnal. Ezzel elindult a ma már 114 éves társaság sikertörténete, melyben oroszlánrésze volt az üzletemberként és mérnökként is helytálló Walternek, aki éppen ma 75 évvel ezelőtt, 1942. február hetedikén távozott közülünk.