A hetedik Dakarján induló Marc Coma címvédőként érkezett a 2010-es megmérettetésre. A cél egyértelmű: a lebutított teljesítményű KTM-el is diadalt aratni az Aprilia/BMW armadával szemben. A csapat bizakodó, és maga Coma is optimistán nyilatkozott a rajt előtt: "Óriási motiváció újra versenyezni. Egész évben ezért dolgoztunk, már alig vártam, hogy itt állhassak. A motorunk versenyképes, mi pedig felkészültünk a legnehezebb szakaszokra is." – nyilatkozta a spanyol.
Nagy meglepetésre nem ő, hanem Casteau nyerte az első etapot, és ezzel a Sherco is feliratkozott az esélyes márkák közé. Színes a gyártók versenye, az első nyolc helyezett öt különböző motorral indult – ezzel a szervezők számára beigazolódni látszott a 450 köbcentis felső korlát bevezetése.
Az első mért szakasz végén Casteu, Depres, Coma sorrendben érkeztek a cordobai célba a versenyzők, a két órás speciál végén pár másodperc csak a különbség köztük, jöhetett a második nap.
A Yamaha tapasztalt versenyzője, David Fretigne nyerte a második szakaszt, de mögötte alig egy perccel marad csak le Casteau, így az összetettben is tartja vezető helyét a Shercoval induló francia. A legjobb KTM-es Despres lett harmadik helyével, míg Coma lakott területen való gyorshajtásért kapott súlyos időbüntetést. Az Apriliások tízen kívül, ezzel borult a papírforma második szakasz után.
A spanyol KTM-es nem is hagyta szó nélkül a versenybíróság döntését, igazságtalannak érzi az ítéletet: "A sebességtúllépés, amiért büntettek, egy olyan helyen történt, ahol semmilyen jelzést nem helyeztek ki erről. Ráadásul a szervezők által szolgáltatott GPS akadozva működött, tehát a navigációtól sem kaptam érdemi információt. Nem hiszem, hogy megérdemeltük volna ezt a büntetést.”
Harmadik szakasz: újra KTM az élen
Cyril Despres ellentmondást nem tűrően állt az élre a 182 km-es mért szakasz után. Közel negyed órás hátrányban követték csak a többiek (Rodrigues és Goncalves), Coma csak a kilencedik, míg az Apriliák egyre javuló formát mutatva az élmezőnyhöz közelítenek.A pihenőnapig sok változás nem történt, az egyetlen szenzációt ismét Marc Coma, és a versenybíróság szolgáltatta: a spanyol kerek hat órás(!) büntetést kapott az idei Dakar leghosszabb, közel 600 kilométeres mért szakaszán. A büntetés oka, egy szabálytalan szervizelés (a sérült hátsó gumi cseréje, külső segítséggel), amit a mért etap aszfaltos összekötőjén vett igénybe. Ezzel végleg elszálltak győzelmi esélyei, lemaradása gyakorlatilag behozhatatlan az élen álló Despres előtt.
Olyannyira kedvét szegte a fenti incidens a spanyolnak, hogy az ítélet hallatán a verseny feladását tervezte, de később a csapat nyomására mégis nekivágott a következő szakasznak. Talán a dühtől is hajtva, egészen a második helyig jutott (a chilei Lopez Contardo mögött) de ez csak a szépítésre volt elég, a 24. helyről startoló KTM-esnek.
Új csillag tűnt fel eközben, aki a végső győzelemre is esélyessé vált egyenletes teljesítményével. Pal Anders Ullevalseter, az összetett második helye egyre fenyegetőbb az élen álló Despres számára, míg ekkor harmadik helyen a chilei Contardo állt Apriliájával.
A KTM-mel versenyző vajdasági magyar, Saghmeister Gábor a 62. helyen szerepelt félidőben, sokszor az első ötven között motorozva.
A quadosoknál is a versenybíróság döntései borították fel a versenyen elért sorrendet: az ifjabb Patronelli három órás büntetésben részesült, így ő és bátyja is a verseny feladása mellett döntött. A másnap reggeli startnál azonban mégis felsorakozott a két Yamaha, ugyanis a szankció ellen benyújtott óvásukat elfogadták, és törölték a büntetést. Az összetettben így továbbra is az idősebb testvér, Alejandro állt az élen, viszont a következő szakaszt az ifjabb Patronelli nyerte bátyja, és a Polaris-szal versenyző Declerck előtt.
A tavalyi versenyhez képest szomorú statisztika, hogy vasárnap mindössze 14 quad, 96 motor, 70 autó és 36 kamion vágott neki a távnak. Egy évvel ezelőtt a célbaérők száma is több volt ennél…
Kilencedik szakasz
A napok óta egyre erősödő köd miatt a reggeli startot elhalasztották, így csak délelőtt tizenegykor, húsz fős csoportokban rajtoltatták a motorosokat és quadosokat. Az időveszteség és a rendkívül rossz látási viszonyok miatt a 338 kilométeres távot nagyrészt törölték, mindössze 170 kilométernyi mért szakaszt kellett megtennie a versenyzőknek.
Ez a nap is a KTM-ek csatájáról szólt, egymástól csak másodpercekre eltávolodva érkezett minden ellenőrzőponthoz Despres és Coma, végül a napi győzelem (mindössze négy másodperc előnnyel) Coma neve mellé került. Közvetlenül mögöttük Contardo, Ullevalseter, Duclos és a yamahás Fretigne. Ezzel a befutóval Coma neve is felkerült abba az elit csoportba, akik legalább tíz Dakar szakaszgyőzelemmel büszkélkedhetnek.
Szinte már vártuk, hogy valamelyik versenyző ’belekössön’ az új szabályzásba, és elindítsa a KTM vs. Mindenki vitát. Contardo hétfői teljesítménye után nyilatkozott, egyben bírálva is az új rendszert, miszerint ő tudott volna a KTM-es csapat tempójában motorozni, de egyszerűen gyenge volt a 450 köbcentis V2-es Aprilia, hogy versenyre tudjon kelni a nagyobb hengerűrtartalmú osztrák márkával…
Szerencsére a fura nyilatkozat válasz nélkül maradt, így a mezőny gond nélkül rajtolt el a rendkívül gyors – és ezzel a legerősebb motoroknak kedvező – tizedik etapra.
Coma itt megmutatta, milyen az amikor nem hátráltatják büntetések, vagy technikai malőrök: gond nélkül hozza a kötelező győzelmet, míg csapattársa Despres már az összetett elsőségre összpontosít, így a legveszélyesebb helyeket elspórolva, a hatodik helyen zárta a napot.
A Yamahának kedvezett a kövekkel tarkított, hosszú egyenesekkel bőven megszórt szakasz, a második és harmadik helyet kibérelték magunknak a hangvillás márka élmenői (Fretigne és Rodrigues). Utóbbi ezzel a teljesítményével az összetett negyedik helyre zárkózott, közvetlenül Lopez Contardo mögé.
Ezzel a szakasszal búcsúzott a mezőny Chilétől, és másnap az Andokon átkelve tértek vissza Argentínába ahol 220 kilométernyi mért szakasz, és egy nagy meglepetés várta a versenyzőket. Ugyanis ezen az etapon a BMW diadalmaskodott, amire 2001 óta nem volt példa. (akkor a jelenleg vezető Despres ajándékozta meg a bajor márkát a győzelemmel.)
Persze nem az történt, hogy egyszer csak erősebb lett a BMW minden más motornál. A 13. kilométernél a helyi erők a jobb oldali ösvényre irányították a versenyzőket (miközben az itineren balos jelzés szerepelt). Aki „bedőlt” a hibás rendőri intézkedésnek, az sokat vesztett. És persze ugyanennyit nyert az, aki ragaszkodott a motor műszerfalán olvasható piktogramhoz.
A szervezők széttárták a karjukat: ők kiadták, hogy az ott kérem bal, a többi nem az ő dolguk. Mégis versenyzők tucatjai jelentkeztek a szakasz után panaszukkal, többen óvást is nyújtottak be az incidens miatt. A BMW-s Verhoeven persze roppant boldog, összetettbeli ötvenedik helyéhez képest hatalmas eredmény a szakaszgyőzelem.
Egyetlen magyar versenyzőnk, a vajdasági Saghmeister Gábor a 62. helyen állt ekkor, és látva a további szakaszok viszonylagos egyszerűségét, jó esélye volt az első ötvenben történő célba érésre. Persze mindezen számok az óvás előtti állapotot tükrözik, és csak akkor igazak, ha a benyújtott panaszokat elutasítják.
De a nyomás egyre nagyobb, élversenyzők és csapataik fenyegetik egyre komolyabban a rendezőket, így nincs mit tenniük: helyt adnak a kérelmeknek, és Coma, Fretigne, Verhoeven sorrendre módosítják a vitatott szakasz végeredményét.
Az utolsó erős nap: már reggel hat órakor elrajtoltak a motorosok, hogy a majd’ nyolcszáz kilométernyi távot időben befejezhessék. Tovább nehezítette a dolgukat, hogy ebből közel ötszáz kilométernyi mért szakasz, még ha az összekötők 100-200 kilométeres aszfaltozott úton is zajlottak.
Az elsőség ekkor már szinte biztosra vehető volt: amíg a többiek (Contardo, Ullevalseter és Fretigne) a helyosztókért vívtak vérre menő csatákat, addig az élen álló Despres a legbiztonságosabb tempóját felvéve, hatodik-nyolcadik helyeken haladt, semmit nem kockáztatva. Neki már a végső aranyra kellett koncentrálni, nincs az a szakaszgyőzelem, ami megért volna egy balesetet, vagy kiesést.
Saghmeister Gábor újra javított, ezúttal az 57. helyen ért célba, és a 61. pozícióban állt az összetettben.
A tizenharmadik szakasz
Itt már fizikailag is közel jártak a Buenos Aires-i célhoz. A homokdűnék végleg elköszöntek a mezőnytől, innentől teligázas síkságok, és nagy tempójú kanyarok várták a fáradt, de egyre lelkesebb versenyzőket.Ullevalseter betartotta korábbi ígéretét, miszerint az utolsó percig küzdeni fog a helyezésekért vagy akár a győzelemért is. Igaz, a KTM ereje is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy valóra váltsa fogadalmát: jelentős előnnyel inthették le elsőként a célban, és ezzel újra átvette az összetett második helyet is a tabellán. Gábor az 58. helyre zárkózott összetettben, korábbi sérülései ellenére továbbra is folyamatos jó tempót tud motorozni.
Utolsó szakasz
Ahogy várható volt, az előző etap végeredményét hirdethették ki a Dakar zárónapján is, aki ideáig eljutott, az a 206 kilométeres záró etapon már semmit nem kockáztatott.
Cyril Despres (KTM) egyenletes, és gyors motorozásával megérdemelten szerezte meg élete harmadik Dakar győzelmét. „Az egyik legkeményebb Dakar volt amin eddig részt vettem, de sikerült újra nyernem. Három éve győztem utoljára – akkor még a Rózsaszín-tó partján - azóta nagyon sokat dolgoztunk, hogy ez újra sikerüljön. Mindvégig erősebb volt bennem a nyerni akarás, mint a félelem hogy veszítek, vagy kiesek a versenyből. Ez egy nagyon kemény, de fantasztikus Dakar volt és nagyon örülök, hogy nyertem.” – mondta Despres a célbaérés után. A riporter kérdésére, miszerint ’mennyivel nagyobb dolog nyerni, mint dobogóra állni?’ egytizedmásodperc alatt vágta rá a választ: Sokkal! Nézd csak meg, az én trófeám legalább 15 centivel nagyobb mint a többieké!
Ullevalseter (KTM) végzett másodikként, aki az utolsó szakaszon hatalmas időt motorozott, hogy biztosan megtartsa helyét. Elmondása szerint 25 évet dolgozott ezért a pillanatért, és álmaiban sem gondolta, hogy ilyen sikert érhet el. Az előző napi szakaszgyőzelme erőt adott neki ahhoz, hogy az utolsó szakaszon is bátran motorozzon, és ezzel megszerezze az összesített ezüstöt.
A helyiek nemzeti hőse, az apriliás Lopez Contardo végül hét perccel a KTM-ek mögött lett harmadik. Talán mondanom sem kell, győztesnek kijáró ünnepléssel fogadták, óriási eredmény a bronzérem a kevésbé ismert versenyzőnek és az újonc Apriliának.
A quadosok mezőnyének élén Marcos Patronelli és idősebb testvére, Alejandro végeztek. A verseny után Marcos elmondta, hogy egy régi álma teljesült ezzel, hogy bátyjával nyerhették meg ezt a csodálatos viadalt. Harmadik helyen a szintén yamahás Gonzalez Corominas ért célba, így idén a távol-keleti márka teljes győzelmet aratott a tengerentúli gyártók (Polaris, Can-Am) felett.
A Dakar jövőjével kapcsolatban rengeteg szóbeszéd kering
Új helyszínekről pletykálnak, melyek –elsősorban- anyagilag erősítenék a sorozatot. Kína belépése a legvalószínűbb, de az arab világ olajtól duzzadó államait sem zárhatjuk ki véglegesen az esélyesek névsorából.Egy biztos, az ASO szervezőgárdája eltökélt, és még az aktuális verseny rajtja előtt biztosítja a következő évi megmérettetés feltételeit.
Így továbbra is élvezhetjük, minden év első napján az elrajtoló motorok, autók, kamionok és quadok látványát - még ha a Rózsaszín-tó lenyűgöző panorámáját nélkülöznünk is kell a befutókon.