Addig ereszkedtünk, amíg a már leküzdött akadályok miatt visszafordulni se bírtunk, így eljutottunk ide. Az út vége, kérem szálljanak ki. Egyedüli lehetőség lejutni a hegyről, a patakmederben volt.
Nehezítette a helyzetünk, hogy nem erre számítottunk, fél kiló kenyéren kívül semmi nem volt nálunk, reggel óta nem ettünk (délután 4 óra van), a nagy motorállítgatásban is jól elfáradtunk. El voltunk éhezve,, vizünk nem volt, ellenben kánikula igen.
Jobb egy másnapi fosás, egy aznapi ájulásnál, így a patakból voltuk kénytelen inni.
A kaland ott kezdődik ahol az aszfalt véget ér; de ahol már az utak is véget érnek, ott jön a küzdelem!