Czárán Gyula egyik legnagyobb munkája a Gablinához kötődik, ami élete végéig elkísérte őt. Évről évre visszajárt finomítani, szakszerű robbantásokkal, a nehezen megközelíthető helyeken csákányokkal,lapátokkal kézi erővel építették, szépítették, mely végül a Bihar-hegység turistaparadicsoma lett. A gyarló ember viszont elérte a fában gazdag erdőségeket 1905-ben, a gablinai erdőirtások látványa, a természetpusztítás, nagyon megviselte az amúgy is beteges szívű embert, következő évben 1906 januárjában -sokak szerint bánatában- halt meg. Kívánsága szerint egyszerű tölgyfa koporsóban temették el.