Ő volt az első nagymotorom, amit 35 éve vettem és rengeteg élmény fűzött hozzá. Aztán jött a szokásos forgatókönyv, nősülés, gyerekek, építkezés, majd a búcsúzás, mert akkor már a fontossági sorrend legvégére került a motorozás. Még sok évvel később is álmodtam vele, egyszer azt, hogy még mindig ott van a szülői ház sufnijában, megyek és kihozom egy körre.. szomorú volt az ébredés, pedig akkor már sokkal komolyabb motorjaim voltak, de az ETZ olyan emlék maradt, amit nem lehetett csak úgy elfelejteni.