Miután Ákos rájött, hogy nem gondolta át ezt a Balassagyarmat-Hollókő dolgot igazán, Vác után inkább balra fordultunk. Innen Nagymarosból Visegrádra kompozva ebédeltünk egyet, majd "minek esőruha, alig esik és mindjárt eláll" felkiáltássál nekivágtunk a dunaparti főútnak, hogy elcsípjük a citadellás legurulást. Szentendrén, mikor egy óra esőben gurulás után a jól védett RT-n nedves lett a kabátom könyöke, mondtam Ákosnak, hogy talán vegyük fel az esőcuccot. Szegény addigra a kis Harley-n minden védelem nélkül tökig ázott.