Nordkapp 2018 július
Nordkapp a kontinensünk egyezményes északi sarka.A valódi onnan még kb 3000 km-re található,ezért inkább amolyan világvége jelentőségű,legalábbis autós,motoros és biciklis szempontból,hiszen szárazföldön onnan már nem lehet északabbra jutni.Ezt már majd 300 éve bemérték,és zarándokhelyként is funkcionál a tudatban.Persze, legészakibb pont ide vagy oda,az ember,főleg a"színe-java" azt is meg akarta szerezni magának,és kemény,de annál értelmetlenebb háborús csatákban sikerült ott is pirosra színezni emberi vérrel a tenger vizét,emberek ezrei pusztultak el a minden oldalról.A főni meg azt hitte,hogy nyert.Erről most csak a látógatóközpontban lévő leírásokból,képekről értesülünk.
Rövid a szabadság ideje,ezért odafele tempósan mentünk,nem sokat nézelődtünk,pedig öt országon mentünk keresztül.Napi 6-7száz km-es átlaggal sikerült ötödik nap elérnünk a legészakibb szállásunkat,Olderfjordban.
A tranzitszállásokon azért sikerült megnézni ezt azt.Lengyelországban Csárdás hotelben szálltunk meg,Chestochovától kicsit délre.Gdanskban egy furgonból egy férfi leintett,kiszállt,csak azért,hogy köszönjön,látva a "H" jelzést,és elmondta,hogy egri motoros barátai vannak,és bármiben segít,ha kell."Djenkujem",jött ki belőlem nem is tudom milyen mélyről,amire ő "köszönömmel" válaszolt és átöleltük egymást.Mondtam,hogy a belvárost nézzük meg,mert van 3 óránk a komp indulásáig.
Eddig Gdanskról azt hittem,hogy egy nagy szocreál város.Hát nem csak az.Felújított régi városrész a nyüzsgő emberekkel nagyon elvarázsolt.Annál inkább,mert egy xilofonon két srác éppen Brahms valahányadik Magyar táncát ütögette.Így indult a túránk.
Haernosandban amerikai autók cirkáltak mindenfele,Mikulásfalván (Rovaniemi) pedig átléptük a sarkkört.
Utána rögtön megjelentek a rénszarvasok.Nem zavarják az autók. A mi szarvasaink maximum átrohannak az úton,és úgy okoznak balesetet,ezek egész egyszerűen ott bóklásznak,félelem érzet nélkül.Ki is alakult a védekezés ellenük: kerítéselem a kamionokon,és szúró fény a személyautókon.
Sok furcsaságot lát az ember egy hosszabb út során,van amit sikerül lefényképezni,de sok minden emlékként marad meg.Ilyen egy utánfutós Schwalbe,amivel valaki igyekezett eljutni a Nordkappra.Persze a képek között szereplő katona-láda utánfutós motor is egyedi.Egy kis 3 kerekű dobozos Piaggio vitte el a pálmát azt hiszem (sajnos nincs kép).Olasz rendszáma volt, a pasi a leghűségesebb,négylábú társával kettesben indult világot látni,a doboz körablakos volt,és amint kétütemű zajjal és füsttel elpöfögött látni lehetett kettejük vetett ágyát. Sokan biciklivel vágnak neki a nagy útnak.Ez nekem már nem menne.Egy idősebb,macis úr Chicágóból röppent át a saját biciklijét is áthozva,hogy tekerjen egyet észak Norvégiában.Nem semmi.
Visszafele Norvégia fjordokkal csipkézett partján csorogtunk ,jóval lassabb tempóban,sok rövidebb hosszabb kompos átkelőn.Féltem az előre olvasott sok traffitól,de az utunk során jóformán rendőrt sem láttam,Telepített,és előre nagyon észrevehetően jelzett mérők voltak,de mind indokolt helyeken: leginkább nagy kereszteződések előtt.Nem volt meg a "vadásznak rám" érzés.
Utak szempontjából Norvégia nem áll a csúcson.Általában persze jók az útjaik,de sok helyen hozzák a magyar minőséget.Meglepő,hogy az E6-os pl. annyira szűkké válik néhol,hogy két kamion nagyon óvatosan fér el egymás mellett,a középvonalazás is elmarad.Sok helyen bővítették,és sok helyen szélesítik,de ott gőzerővel. Az az érzésem,mintha rendszerváltás után álltak volna neki az úthálózat elmaradt fejlesztésének,csakhogy náluk NEM VOLT rendszerváltás.Szóval nem Svédországban nagyon tetszett a 3 sávos E4-es egészen északig.2-3 km-ként váltakozott a 2+1 rendszer.Nem autópálya ugyan,olcsóbb annál,és nincs kergetőzés türelmetlenség,mert nemsokára úgyis lehet előzni.Olcsó gyorsforgalmi út,amelyet néhol még lámpás kereszteződés tarkít,70-es táblával.De van lámpa nélküli is.
A természet páratlan szépségű,a sok fjord és szikla alpesi tavas tájat juttat az ember eszébe,de a GPS magasságmérője nem hazudik:sok esetben a tenger szintjénél alig magasabban mentünk.Legmagasabb parkolásunk a Trollok útján volt,900 m,igaz ez már délebbre van.De az érzékünk 2ezerrel fentebb saccolta.
Sok mindent láttunk,nyilván sok mindent nem,de amit "muszáj volt",az a bálna les. Bár kb 50 méterre közelítettük meg őket csak,mégis lehetett érzékelni a nagy méreteiket.
Nem mindennapi élmény a természetes élőhelyükön,szabadon látni.
Atlanti út,Geirenger fjord mind turista csalogatók.A Trollok útja látványos,de akár a Transalpina,akár a Transfogaras komolyabban megcsinált útak.De eszembe jut Albániában az SH 20-as,nem beszélve akármelyik alpesi hágóról,mind 2 sávosak.Ez,amint látható keskeny szűk út.
Az érintett városokat kicsit bejártuk,de nem igazán város látogató út volt ez.Leginkább Trondheim tetszett,emberi léptékű szines nagyváros.,arányos növekedési képpel.Bergen egy nagyon patinás óváros köré nekem túl nagyra nőtt.Halpiac,vendéglők,tömeg,és halk szaxofon alapzene: "Azok a szép napok,csak arra gondolok"...-fújta.És mondhatni így ért véget a túránk,zenei keretbe foglalva.
Itt délután kompra szálltunk egészen Dániáig,ahonnan Hamburgig gurultunk végig autópályán.Éjszaka onnan egy autóvonattal Bécsig utaztunk.Így sikerült egy egy napot nyerni,és kb 2ezer km-t spórolni.Így is 6900 km-t tekert az óra.
Van egy két érdekesség a videok között is.
Rövid a szabadság ideje,ezért odafele tempósan mentünk,nem sokat nézelődtünk,pedig öt országon mentünk keresztül.Napi 6-7száz km-es átlaggal sikerült ötödik nap elérnünk a legészakibb szállásunkat,Olderfjordban.
A tranzitszállásokon azért sikerült megnézni ezt azt.Lengyelországban Csárdás hotelben szálltunk meg,Chestochovától kicsit délre.Gdanskban egy furgonból egy férfi leintett,kiszállt,csak azért,hogy köszönjön,látva a "H" jelzést,és elmondta,hogy egri motoros barátai vannak,és bármiben segít,ha kell."Djenkujem",jött ki belőlem nem is tudom milyen mélyről,amire ő "köszönömmel" válaszolt és átöleltük egymást.Mondtam,hogy a belvárost nézzük meg,mert van 3 óránk a komp indulásáig.
Eddig Gdanskról azt hittem,hogy egy nagy szocreál város.Hát nem csak az.Felújított régi városrész a nyüzsgő emberekkel nagyon elvarázsolt.Annál inkább,mert egy xilofonon két srác éppen Brahms valahányadik Magyar táncát ütögette.Így indult a túránk.
Haernosandban amerikai autók cirkáltak mindenfele,Mikulásfalván (Rovaniemi) pedig átléptük a sarkkört.
Utána rögtön megjelentek a rénszarvasok.Nem zavarják az autók. A mi szarvasaink maximum átrohannak az úton,és úgy okoznak balesetet,ezek egész egyszerűen ott bóklásznak,félelem érzet nélkül.Ki is alakult a védekezés ellenük: kerítéselem a kamionokon,és szúró fény a személyautókon.
Sok furcsaságot lát az ember egy hosszabb út során,van amit sikerül lefényképezni,de sok minden emlékként marad meg.Ilyen egy utánfutós Schwalbe,amivel valaki igyekezett eljutni a Nordkappra.Persze a képek között szereplő katona-láda utánfutós motor is egyedi.Egy kis 3 kerekű dobozos Piaggio vitte el a pálmát azt hiszem (sajnos nincs kép).Olasz rendszáma volt, a pasi a leghűségesebb,négylábú társával kettesben indult világot látni,a doboz körablakos volt,és amint kétütemű zajjal és füsttel elpöfögött látni lehetett kettejük vetett ágyát. Sokan biciklivel vágnak neki a nagy útnak.Ez nekem már nem menne.Egy idősebb,macis úr Chicágóból röppent át a saját biciklijét is áthozva,hogy tekerjen egyet észak Norvégiában.Nem semmi.
Visszafele Norvégia fjordokkal csipkézett partján csorogtunk ,jóval lassabb tempóban,sok rövidebb hosszabb kompos átkelőn.Féltem az előre olvasott sok traffitól,de az utunk során jóformán rendőrt sem láttam,Telepített,és előre nagyon észrevehetően jelzett mérők voltak,de mind indokolt helyeken: leginkább nagy kereszteződések előtt.Nem volt meg a "vadásznak rám" érzés.
Utak szempontjából Norvégia nem áll a csúcson.Általában persze jók az útjaik,de sok helyen hozzák a magyar minőséget.Meglepő,hogy az E6-os pl. annyira szűkké válik néhol,hogy két kamion nagyon óvatosan fér el egymás mellett,a középvonalazás is elmarad.Sok helyen bővítették,és sok helyen szélesítik,de ott gőzerővel. Az az érzésem,mintha rendszerváltás után álltak volna neki az úthálózat elmaradt fejlesztésének,csakhogy náluk NEM VOLT rendszerváltás.Szóval nem Svédországban nagyon tetszett a 3 sávos E4-es egészen északig.2-3 km-ként váltakozott a 2+1 rendszer.Nem autópálya ugyan,olcsóbb annál,és nincs kergetőzés türelmetlenség,mert nemsokára úgyis lehet előzni.Olcsó gyorsforgalmi út,amelyet néhol még lámpás kereszteződés tarkít,70-es táblával.De van lámpa nélküli is.
A természet páratlan szépségű,a sok fjord és szikla alpesi tavas tájat juttat az ember eszébe,de a GPS magasságmérője nem hazudik:sok esetben a tenger szintjénél alig magasabban mentünk.Legmagasabb parkolásunk a Trollok útján volt,900 m,igaz ez már délebbre van.De az érzékünk 2ezerrel fentebb saccolta.
Sok mindent láttunk,nyilván sok mindent nem,de amit "muszáj volt",az a bálna les. Bár kb 50 méterre közelítettük meg őket csak,mégis lehetett érzékelni a nagy méreteiket.
Nem mindennapi élmény a természetes élőhelyükön,szabadon látni.
Atlanti út,Geirenger fjord mind turista csalogatók.A Trollok útja látványos,de akár a Transalpina,akár a Transfogaras komolyabban megcsinált útak.De eszembe jut Albániában az SH 20-as,nem beszélve akármelyik alpesi hágóról,mind 2 sávosak.Ez,amint látható keskeny szűk út.
Az érintett városokat kicsit bejártuk,de nem igazán város látogató út volt ez.Leginkább Trondheim tetszett,emberi léptékű szines nagyváros.,arányos növekedési képpel.Bergen egy nagyon patinás óváros köré nekem túl nagyra nőtt.Halpiac,vendéglők,tömeg,és halk szaxofon alapzene: "Azok a szép napok,csak arra gondolok"...-fújta.És mondhatni így ért véget a túránk,zenei keretbe foglalva.
Itt délután kompra szálltunk egészen Dániáig,ahonnan Hamburgig gurultunk végig autópályán.Éjszaka onnan egy autóvonattal Bécsig utaztunk.Így sikerült egy egy napot nyerni,és kb 2ezer km-t spórolni.Így is 6900 km-t tekert az óra.
Van egy két érdekesség a videok között is.
