Elkezdődött számomra az az időszak, amikor kitolom a tökéletes gépet, felszállok rá, és eggyé válok vele az utakon.
8 évig az volt számomra a kihívás, kaland hogy hóban, jégen, mínuszokban megyek, az ez időszakom alatt szerzett tapasztalatokat semmi sem pótolhatná, viszont jól jön az új kalandokhoz.
Sosem feledem, mikor a sötét esti órákban jártam az erdőt télen a hófehér tájban és fagyban Zümivel. Se térerő, se GPS, semmi.
Szeretek szembenézni a félelmeimmel:
Idén egyedül fogok nekivàgni sokszor a világnak.
Gondolok egyet, és 2 perc alatt elhagyom az országom, a napi gondjaim, a negatív érzéseim, bántalmaim. Így volt ez a napokban is, pontosan 2 perc volt.
Azért másnap reggel még szervizbe befele jövet kerültem kicsit. Bár motorszerviz révén hetente több motorral kerülök Visegrád felé, ez egy kicsit csak más érzés volt, hogy a sajáttal. Olyan ~600 km-t mentem így első blikkre. Nem fotóztam sokat, inkább megéltem a pillanatot. :)