Alpok túra 2014 - Yamaha R6R
Teljesült az álmom. Egy mondhatni 4 éves terv valósult meg idén. Végleg megunva a rossz utakat, illetve a már unott menjünk le Orfűre vagy a Mánfa-Mecseknádasd szerpentinezést idén kipróbáltam valami újat. Ha máshogy nem, hát egyedül is nekivágtam. Nagyon megérte azt kell, hogy mondjam!
Elmesélni nehéz lenne azt a sok szép helyet, szituációt illetve a jó utak érzését. A még feltöltésben levő képek és a készülő videó egy kis ízelítőt ad majd erről a világról. De ezt látni kell!
Nagy vonalakban azért megpróbálok leírni néhány részletet:
1. nap célom az osztrák szálláshely elérése volt. Kb. reggel 8 órai indulással, végig jó időben motoroztam. Szlovéniában autópályán, később a 69-es - motorosok által közkedvelt - osztrák útra csatlakozva közelítettem a hegyeket, majd a Wörthi tó előtt ismét csatlakoztam az autópályára egészen a Spittalig, ahonnan már normál közúton közelítettem Großkirchheim felé. Kb. délután 4 óra körül ott is voltam a szálláson. A teljesített táv 600 km.
2. nap reggel gyönyörű tiszta idő fogadott. 7:30-as reggeli után egyből indultam a Großglöckner hochalpenstraße meghódítására. A felfelé vezető úton szinte senki nem volt előttem, és mikor felértem a gleccserhez alig volt pár ember, remek fotókat tudtam készíteni tömeg nélkül. Később mentem még 1 kört fel-le, volt egy kis tízórai is, illetve még egy pár fotó, majd indultam az Edelweißspitze-re. Kiváló minőségű úton (a gleccser felé néhány helyen huplis volt). Alagutakon és hófalak között közelítettem a 2571 méteren fekvő kilátóhoz. A csúcshoz vezető út macskaköves volt. Sajnos ide már csak dél körül értem, így már elég nagy volt a tömeg, néhány kép erejéig maradtam, aztán indultam tovább, cél a Zell am See volt. Sajnos elég nagy volt a forgalom ekkor (hétvége és a jó időre való tekintettel). A Zell am See-nél nem is időztem sokat, mert kicsit már fáradtam, ezért visszafordultam ismét a hegyre, mivel a szálláson kapott Nationalpark Kärnten-nek köszönhetően úgymond ingyen 3 napig használhattam az amúgy díjköteles látvány utat. kb. 4 óra körül értem ismét a szállásra. A teljesített táv 200 km tömény szerpentin és hajtűkanyar.
3. nap tanulva az előző nap hibájából, miszerint a templom mellett volt a szállásom ami 5:55-kor 5 percig úgy kolompolt, hogy még a süket is felkelt volna rá, ezért megkértem a szállásadót, hogy 6:00-ra legyen kész a reggeli és tudjak menni utamra. Simán fel is keltem 5:30-kor. 6:30 körül már indultam is, célom a Nockalmstraße volt. Gyönyörű idő ma is, kissé csípős volt a reggel, de legalább felébredtem a motoron. Útközben a Millstätter see mellett is elhaladtam, ami gyönyörű volt reggel. A Nockalmstraße fizetőkapuhoz érve kiderült, hogy ott sem kell fizessek a használatért, köszönhetően az előbb említett kártyának. Már ott is volt a zsebemben a tageskarte, így egy napot használhattam az utat. Szintén korán ideérve szinte senki nem használta ekkor még ezt a sportmotorosoknak kihagyhatatlan utat. Nagyon jó volt motorozni rajta, mentem is 2 kört teljes hosszban. Kb. 11:30 körül elindultam a Malta Hochalpenstraße irányába. Itt sem kellett fizetnem az úthasználatért. A felfelé vezető úton volt pl. az alagútban hajtűkanyar, vagy piros lámpa, mert csak 1 sávon engedték a forgalmat olyan szűk alagutak voltak. A gát már messziről monumentális, de közelről még inkább az. A környéken még a hegyeken hó is volt. Gyönyörű a kilátás! Lefelé menet ismét kifogtam egy piros lámpát várakozási idő 8 perc volt. Mivel időben indultam délután fél 3 körül már a szállásra értem. A teljesített táv kb. 400 km.
4. nap reggelre ismét 6:00-ra kértem a reggelit, viszont a szállásadó elaludt, így kicsit késve tudtam csak reggelizni, meg is lett az eredménye, hiszen eleredt az eső, mire akartam indulni. Ráadásul ez a búcsú nap volt, mivel megpakolva indultam Olaszországon keresztül Szlovéniába a Bledi-tóhoz. Sebaj, gondoltam nem húzom fel az esőruhát, kemény leszek. Meg lett az eredmény, kb. 15 km keresztül esett, de láttam a fény az alagút végén és igazam lett, mert abbahagyta, viszont pont eléggé átázott a csizmám ahhoz, hogy néhány km keresztül ne legyen olyan kellemes az utam. Az olasz határig vizes is volt az út, viszont már sütött a nap. Ennek ellenére tudtam, hogy végig az eső elől menekülök Ezért nem is tankoltam Ausztriában, ami hiba volt, mert az olasz hegyekben kivillant a tankolj ledecske. Na onnantól volt benzinspórolás, a hágókon csak felfelé pocsékoltuk a benzint, lefelé gurultunk a kis Yamahámmal Sajnos kerülnöm kellett, mert Tarvisionál volt csak a legközelebbi benzinkút. De kb. 20 km belefért, jobb mint tolni. Ezután megtámadtam a szlovén Mangart csúcsot, ami kb. 2000 m magasságig elérhető járművel. Viszont az idő itt sem volt kegyes hozzám, mivel ahogy közelítettem a csúcsra egyre ködösebb lett az idő, majd az eső is eleredt, így menekülőre fogtam, és csak néhány képet csináltam a sisakkameráról. Sajnálom, mert gyönyörű ez a hágó, ide még egyszer vissza fogok jönni jó időben. Egyébként fizetős volt, de majdnem elblicceltem, mert itt nincs sorompó, csak egy Stop tábla volt a felfelé vezető uton az út szélén, két csaj meg már hevesen integetett, hogy fizetni kellene mikor már elmentem mellettük. 5 euro volt, de még ebben a csúf időben is megérte, azt mondom. Ezután egy hegyi patak mentén közelítettem Bled felé a Vrsic hágón keresztül. Itt egy tucat hajtűkanyarban macskaköves az út még a II. Világháborúból maradt fent. Ez is egy élmény volt. A hegyről leérve még megálltam a hegyi pataknál készíteni pár képet, gyönyörű tiszta vize volt. Délután 1 órakor már a szállásnál voltam, lévén ma nem tudtam annyit fotózni a rossz idő miatt (viszont nem áztam el!) 1-2 óra múlva el is eredt az eső Bledben, így a tavat már nem tudtam megnézni, de legalább egész nap az eső előtt jártam. Elázás helyett egy élményekkel teli nap után tértem nyugovóra. Teljesített táv kb. 350 km.
5. nap indulás haza. Korai kelés 5:30, reggeli 6:45-kor már az autópályán csapattam hazafelé. Féltem, hogy ma elázok, de csak köd volt az elején, meg borús szinte végig. Egyszer megálltam tankolni Maribor után, később már csak Letenyénél ettem egyet, majd indultam az utolsó etapra (gondoltam én) Kaposvár előtt nem leszakad az ég? Na felavattam az esőruhát…kár volt, csak 2 km keresztül szakadt Na mindegy már nem vettem le. Dombóvárnál még tankoltam aztán hazafelé már csak csepergett 1-2 helyen. Viszont az feltűnt, hogy Dombóvártól-Bonyhádig voltak a legrosszabb legmocskosabb utak, ahol a közel 2000 km keresztül jártam (beleértve Magyarország más területeit). Traktorok által felhordott sár+kátyús zötykölődős utak……szégyen. Inkább mentem volna még 400 km-t csak olyan helyre tudnék hazajönni, ahol biztonságban lehet közlekedni, normális utakon.
Összegzés: Külföldön bátran ott hagytam bárhol a motort még a cuccokkal együtt is, nem kell félni, hogy bármit elvisznek (itthon még a motort sem szeretem szemtől távol hagyni). Az utak állapotát összehasonlítani sem tudom az itthoniakkal (főleg a környékünkön). Mondhat bárki bármit, itt nincs 2300 méteres magasság, meg 3-4 méteres hó mégis egy rakat sz*r az úthálózatunk. A benzin néhol még olcsóbb is, mint idehaza, a fogyasztásom pedig még úgy is, hogy nem számoltam még ki pontosan, de már most tudom, hogy elképesztő volt a kinti benzinnel! Rendőrt Ausztriában egyszer láttam az útvonalaimon, az is éppen mozgásban volt, nem a pénzbehajtás (b*szogatás) megy ezerrel. Egyedül az az elképesztő táj az, amit nem tudnék itthon elérni, de a többi dolgon mind lehetne változtatni itthon is, de ebbe már nem megyek bele. Lényeg, hogy ezen élmények után valószínűleg rá fogok szokni az ilyen jellegű túrákra és kihagyok néhány 20-100 km-es „menjünk le Orfűre meg a szerpentinre csapatást”, mert sokkal jobban megéri, mint itthon szenvedni a fent említett állapotok miatt.
Eddigi 7 éves motoros pályafutásom legjobb élménye volt.
Köszi aki követte a kalandom.
Ha valakit érdekelnek részletek konkrét helyekről szívesen beszámolok róla.
Elmesélni nehéz lenne azt a sok szép helyet, szituációt illetve a jó utak érzését. A még feltöltésben levő képek és a készülő videó egy kis ízelítőt ad majd erről a világról. De ezt látni kell!
Nagy vonalakban azért megpróbálok leírni néhány részletet:
1. nap célom az osztrák szálláshely elérése volt. Kb. reggel 8 órai indulással, végig jó időben motoroztam. Szlovéniában autópályán, később a 69-es - motorosok által közkedvelt - osztrák útra csatlakozva közelítettem a hegyeket, majd a Wörthi tó előtt ismét csatlakoztam az autópályára egészen a Spittalig, ahonnan már normál közúton közelítettem Großkirchheim felé. Kb. délután 4 óra körül ott is voltam a szálláson. A teljesített táv 600 km.
2. nap reggel gyönyörű tiszta idő fogadott. 7:30-as reggeli után egyből indultam a Großglöckner hochalpenstraße meghódítására. A felfelé vezető úton szinte senki nem volt előttem, és mikor felértem a gleccserhez alig volt pár ember, remek fotókat tudtam készíteni tömeg nélkül. Később mentem még 1 kört fel-le, volt egy kis tízórai is, illetve még egy pár fotó, majd indultam az Edelweißspitze-re. Kiváló minőségű úton (a gleccser felé néhány helyen huplis volt). Alagutakon és hófalak között közelítettem a 2571 méteren fekvő kilátóhoz. A csúcshoz vezető út macskaköves volt. Sajnos ide már csak dél körül értem, így már elég nagy volt a tömeg, néhány kép erejéig maradtam, aztán indultam tovább, cél a Zell am See volt. Sajnos elég nagy volt a forgalom ekkor (hétvége és a jó időre való tekintettel). A Zell am See-nél nem is időztem sokat, mert kicsit már fáradtam, ezért visszafordultam ismét a hegyre, mivel a szálláson kapott Nationalpark Kärnten-nek köszönhetően úgymond ingyen 3 napig használhattam az amúgy díjköteles látvány utat. kb. 4 óra körül értem ismét a szállásra. A teljesített táv 200 km tömény szerpentin és hajtűkanyar.
3. nap tanulva az előző nap hibájából, miszerint a templom mellett volt a szállásom ami 5:55-kor 5 percig úgy kolompolt, hogy még a süket is felkelt volna rá, ezért megkértem a szállásadót, hogy 6:00-ra legyen kész a reggeli és tudjak menni utamra. Simán fel is keltem 5:30-kor. 6:30 körül már indultam is, célom a Nockalmstraße volt. Gyönyörű idő ma is, kissé csípős volt a reggel, de legalább felébredtem a motoron. Útközben a Millstätter see mellett is elhaladtam, ami gyönyörű volt reggel. A Nockalmstraße fizetőkapuhoz érve kiderült, hogy ott sem kell fizessek a használatért, köszönhetően az előbb említett kártyának. Már ott is volt a zsebemben a tageskarte, így egy napot használhattam az utat. Szintén korán ideérve szinte senki nem használta ekkor még ezt a sportmotorosoknak kihagyhatatlan utat. Nagyon jó volt motorozni rajta, mentem is 2 kört teljes hosszban. Kb. 11:30 körül elindultam a Malta Hochalpenstraße irányába. Itt sem kellett fizetnem az úthasználatért. A felfelé vezető úton volt pl. az alagútban hajtűkanyar, vagy piros lámpa, mert csak 1 sávon engedték a forgalmat olyan szűk alagutak voltak. A gát már messziről monumentális, de közelről még inkább az. A környéken még a hegyeken hó is volt. Gyönyörű a kilátás! Lefelé menet ismét kifogtam egy piros lámpát várakozási idő 8 perc volt. Mivel időben indultam délután fél 3 körül már a szállásra értem. A teljesített táv kb. 400 km.
4. nap reggelre ismét 6:00-ra kértem a reggelit, viszont a szállásadó elaludt, így kicsit késve tudtam csak reggelizni, meg is lett az eredménye, hiszen eleredt az eső, mire akartam indulni. Ráadásul ez a búcsú nap volt, mivel megpakolva indultam Olaszországon keresztül Szlovéniába a Bledi-tóhoz. Sebaj, gondoltam nem húzom fel az esőruhát, kemény leszek. Meg lett az eredmény, kb. 15 km keresztül esett, de láttam a fény az alagút végén és igazam lett, mert abbahagyta, viszont pont eléggé átázott a csizmám ahhoz, hogy néhány km keresztül ne legyen olyan kellemes az utam. Az olasz határig vizes is volt az út, viszont már sütött a nap. Ennek ellenére tudtam, hogy végig az eső elől menekülök Ezért nem is tankoltam Ausztriában, ami hiba volt, mert az olasz hegyekben kivillant a tankolj ledecske. Na onnantól volt benzinspórolás, a hágókon csak felfelé pocsékoltuk a benzint, lefelé gurultunk a kis Yamahámmal Sajnos kerülnöm kellett, mert Tarvisionál volt csak a legközelebbi benzinkút. De kb. 20 km belefért, jobb mint tolni. Ezután megtámadtam a szlovén Mangart csúcsot, ami kb. 2000 m magasságig elérhető járművel. Viszont az idő itt sem volt kegyes hozzám, mivel ahogy közelítettem a csúcsra egyre ködösebb lett az idő, majd az eső is eleredt, így menekülőre fogtam, és csak néhány képet csináltam a sisakkameráról. Sajnálom, mert gyönyörű ez a hágó, ide még egyszer vissza fogok jönni jó időben. Egyébként fizetős volt, de majdnem elblicceltem, mert itt nincs sorompó, csak egy Stop tábla volt a felfelé vezető uton az út szélén, két csaj meg már hevesen integetett, hogy fizetni kellene mikor már elmentem mellettük. 5 euro volt, de még ebben a csúf időben is megérte, azt mondom. Ezután egy hegyi patak mentén közelítettem Bled felé a Vrsic hágón keresztül. Itt egy tucat hajtűkanyarban macskaköves az út még a II. Világháborúból maradt fent. Ez is egy élmény volt. A hegyről leérve még megálltam a hegyi pataknál készíteni pár képet, gyönyörű tiszta vize volt. Délután 1 órakor már a szállásnál voltam, lévén ma nem tudtam annyit fotózni a rossz idő miatt (viszont nem áztam el!) 1-2 óra múlva el is eredt az eső Bledben, így a tavat már nem tudtam megnézni, de legalább egész nap az eső előtt jártam. Elázás helyett egy élményekkel teli nap után tértem nyugovóra. Teljesített táv kb. 350 km.
5. nap indulás haza. Korai kelés 5:30, reggeli 6:45-kor már az autópályán csapattam hazafelé. Féltem, hogy ma elázok, de csak köd volt az elején, meg borús szinte végig. Egyszer megálltam tankolni Maribor után, később már csak Letenyénél ettem egyet, majd indultam az utolsó etapra (gondoltam én) Kaposvár előtt nem leszakad az ég? Na felavattam az esőruhát…kár volt, csak 2 km keresztül szakadt Na mindegy már nem vettem le. Dombóvárnál még tankoltam aztán hazafelé már csak csepergett 1-2 helyen. Viszont az feltűnt, hogy Dombóvártól-Bonyhádig voltak a legrosszabb legmocskosabb utak, ahol a közel 2000 km keresztül jártam (beleértve Magyarország más területeit). Traktorok által felhordott sár+kátyús zötykölődős utak……szégyen. Inkább mentem volna még 400 km-t csak olyan helyre tudnék hazajönni, ahol biztonságban lehet közlekedni, normális utakon.
Összegzés: Külföldön bátran ott hagytam bárhol a motort még a cuccokkal együtt is, nem kell félni, hogy bármit elvisznek (itthon még a motort sem szeretem szemtől távol hagyni). Az utak állapotát összehasonlítani sem tudom az itthoniakkal (főleg a környékünkön). Mondhat bárki bármit, itt nincs 2300 méteres magasság, meg 3-4 méteres hó mégis egy rakat sz*r az úthálózatunk. A benzin néhol még olcsóbb is, mint idehaza, a fogyasztásom pedig még úgy is, hogy nem számoltam még ki pontosan, de már most tudom, hogy elképesztő volt a kinti benzinnel! Rendőrt Ausztriában egyszer láttam az útvonalaimon, az is éppen mozgásban volt, nem a pénzbehajtás (b*szogatás) megy ezerrel. Egyedül az az elképesztő táj az, amit nem tudnék itthon elérni, de a többi dolgon mind lehetne változtatni itthon is, de ebbe már nem megyek bele. Lényeg, hogy ezen élmények után valószínűleg rá fogok szokni az ilyen jellegű túrákra és kihagyok néhány 20-100 km-es „menjünk le Orfűre meg a szerpentinre csapatást”, mert sokkal jobban megéri, mint itthon szenvedni a fent említett állapotok miatt.
Eddigi 7 éves motoros pályafutásom legjobb élménye volt.
Köszi aki követte a kalandom.
Ha valakit érdekelnek részletek konkrét helyekről szívesen beszámolok róla.
