Grossglockner - Jöf di Montasio - Villacher Alpenstrasse
4 napos túránk során rengeteg gyönyörű helyet láttunk, és volt pár megpróbáltatás is amit sikeresen teljesítettünk.
Az első nap reggel 4 órakor indultunk Debrecenből, a célállomás Radstadt volt. Magyarországon elég hamar átértünk, hiszen majdnem végig pályán jöttünk. Rábafüzes után az elhatározásunkhoz hűen kerültük az autobahnt. Egész jó időt fogtunk ki, így szépen tudtunk haladni. Majd mikor már épp egy gyönyörű szerpentinre értünk Voitsbergnél sajnos leszakadt az ég. Onnantól egészen a nap végéig váltakozó volt az időjárás, a hegy egyik oldalán esett, majd ha átértünk rajta csodás napsütés fogadott.
A 99-es úton a fáradság miatt sajnos rossz irányba fordultunk, így nem Radstadtban, hanem Trebesingben szálltunk meg, egy babaszállóban. Körülbelül 9 órakkor értünk oda és aznap 850km-ert tettünk meg.
2. nap Kezdődhetett az igazi élvezkedés. A 99-es úton visszafele elindulva gyönyörű látvány és csodás idő fogadott. Az első nagyobb hegyecske Obertaurennél tárult elénk. Onnan tovább haladva elértük Radstadt-ot. Nem bántuk meg, hogy nem jó helyen aludtunk, mivel így kipihenten és frissen a napsütésben tudtuk megtenni ezt a fergeteges szakaszt. Innen már hamar elértünk Fusch-be a Grossglockner lábához a 107-es útra. Egy hosszabb pihenő - energiaital - kávé kombó után nekivágtunk a látványútnak, melynek díja 9.50 € volt. A tempókülönbségek miatt Tibor barátomat nagyon lehagytam, így én megnéztem az edelweissi felső parkolót. Onnan tovább haladva találkoztunk az utolsó parkolóban, ahonnan csodás látvány fogadott. Elindulva a szállás felé St. Stefan in Gailtalba végig élvezkedhettünk felváltva a kanyargós utakon és a gyönyörű látványon. A 2. napon körülbelül 370km-ert tettünk meg, és mivel ennyire megtetszettek a csodálatos utak ezért 3.napra nem a Wörther See, Faaker See, Ossiacher See tavi nézelődést választottunk, hanem úgy döntöttünk, hogy átlépünk Olaszországba és egy picit belekóstolunk a Dolomitokba. A szállásadó egyébként motoros volt és jól el lehetett vele dumálgatni.
3. nap Elindulva Olaszország felé valószínűleg Ausztria legrosszabb minőségű útján léptük át a határt. Persze nem volt szörnyű annyira, mert csak egyes szakaszokon volt elromolva az útminőség, de azért mivel eddig csak tükörsima tökéletes úton közlekedtünk ez meglepett minket.
Előző nap kinéztem térképen egy jó magas pontot, és találtam egy utat is ami felvezetett, majd mivel zsákút volt vissza is ott kellett jönnünk. Egyszerűen megdöbbentő volt, hogy ilyen páratlan látvány tud fogadni random térképbökdösésből. Az út egysávos volt, de nem kellett tartanunk nagy forgalomtól. A 18km-es szakaszon kb 2 autó jött szembe velem. Élvezeti faktorban majdnem nyújtott olyat, mint a Glockner, így nagyon feldobott ez a kis szerpentinezés. Ezt követően még visszamentünk Villachba és megnéztük a Villacher Alpenstrassét, ahol sajnos nem volt olyan jó az idő így folyton ködben, párában mentünk. Egyébként 16km-es szakasz és 4,50€ az ára. Szép időben simán megérheti.
Ezt az utat mire megjártuk már délután 5 óra volt és nekünk Hagyárosböröndön volt az esti szállásunk. Nagyon bele kellett húznunk, így megszegve azt az ígéretünket, hogy kerüljük az autópályákat felkényszerültünk rá. Mivel Tibi már nagyon fáradt volt, ezért ő belassult kb 80km/h-s tempóra. Ezt az RR-en nem nagyon lehet bírni, mert már így is rettentő fájdalmaim voltak a csuklómban és a hátsómban. Én ezért elkezdtem picit tempózni, majd a határ után megvártam öreg barátom. Este 11-kor érkeztünk a szállásra és csoda, hogy be tudtunk jutni.
4.napra már csak a Hagyárosbörönd - Debrecen táv maradt. Székesfehérvárig nem mentünk fel a pályára, onnan viszont elkezdtünk tempózni és délután 5kor hazaértünk.
Csodálatos túra volt, akaraterő is kellett, hogy egy 600RR-en lenyomjam ezt a 2200km-es túrát, de a páratlan látvány kárpótolt és már tervezzük a következő kanyart.
Az első nap reggel 4 órakor indultunk Debrecenből, a célállomás Radstadt volt. Magyarországon elég hamar átértünk, hiszen majdnem végig pályán jöttünk. Rábafüzes után az elhatározásunkhoz hűen kerültük az autobahnt. Egész jó időt fogtunk ki, így szépen tudtunk haladni. Majd mikor már épp egy gyönyörű szerpentinre értünk Voitsbergnél sajnos leszakadt az ég. Onnantól egészen a nap végéig váltakozó volt az időjárás, a hegy egyik oldalán esett, majd ha átértünk rajta csodás napsütés fogadott.
A 99-es úton a fáradság miatt sajnos rossz irányba fordultunk, így nem Radstadtban, hanem Trebesingben szálltunk meg, egy babaszállóban. Körülbelül 9 órakkor értünk oda és aznap 850km-ert tettünk meg.
2. nap Kezdődhetett az igazi élvezkedés. A 99-es úton visszafele elindulva gyönyörű látvány és csodás idő fogadott. Az első nagyobb hegyecske Obertaurennél tárult elénk. Onnan tovább haladva elértük Radstadt-ot. Nem bántuk meg, hogy nem jó helyen aludtunk, mivel így kipihenten és frissen a napsütésben tudtuk megtenni ezt a fergeteges szakaszt. Innen már hamar elértünk Fusch-be a Grossglockner lábához a 107-es útra. Egy hosszabb pihenő - energiaital - kávé kombó után nekivágtunk a látványútnak, melynek díja 9.50 € volt. A tempókülönbségek miatt Tibor barátomat nagyon lehagytam, így én megnéztem az edelweissi felső parkolót. Onnan tovább haladva találkoztunk az utolsó parkolóban, ahonnan csodás látvány fogadott. Elindulva a szállás felé St. Stefan in Gailtalba végig élvezkedhettünk felváltva a kanyargós utakon és a gyönyörű látványon. A 2. napon körülbelül 370km-ert tettünk meg, és mivel ennyire megtetszettek a csodálatos utak ezért 3.napra nem a Wörther See, Faaker See, Ossiacher See tavi nézelődést választottunk, hanem úgy döntöttünk, hogy átlépünk Olaszországba és egy picit belekóstolunk a Dolomitokba. A szállásadó egyébként motoros volt és jól el lehetett vele dumálgatni.
3. nap Elindulva Olaszország felé valószínűleg Ausztria legrosszabb minőségű útján léptük át a határt. Persze nem volt szörnyű annyira, mert csak egyes szakaszokon volt elromolva az útminőség, de azért mivel eddig csak tükörsima tökéletes úton közlekedtünk ez meglepett minket.
Előző nap kinéztem térképen egy jó magas pontot, és találtam egy utat is ami felvezetett, majd mivel zsákút volt vissza is ott kellett jönnünk. Egyszerűen megdöbbentő volt, hogy ilyen páratlan látvány tud fogadni random térképbökdösésből. Az út egysávos volt, de nem kellett tartanunk nagy forgalomtól. A 18km-es szakaszon kb 2 autó jött szembe velem. Élvezeti faktorban majdnem nyújtott olyat, mint a Glockner, így nagyon feldobott ez a kis szerpentinezés. Ezt követően még visszamentünk Villachba és megnéztük a Villacher Alpenstrassét, ahol sajnos nem volt olyan jó az idő így folyton ködben, párában mentünk. Egyébként 16km-es szakasz és 4,50€ az ára. Szép időben simán megérheti.
Ezt az utat mire megjártuk már délután 5 óra volt és nekünk Hagyárosböröndön volt az esti szállásunk. Nagyon bele kellett húznunk, így megszegve azt az ígéretünket, hogy kerüljük az autópályákat felkényszerültünk rá. Mivel Tibi már nagyon fáradt volt, ezért ő belassult kb 80km/h-s tempóra. Ezt az RR-en nem nagyon lehet bírni, mert már így is rettentő fájdalmaim voltak a csuklómban és a hátsómban. Én ezért elkezdtem picit tempózni, majd a határ után megvártam öreg barátom. Este 11-kor érkeztünk a szállásra és csoda, hogy be tudtunk jutni.
4.napra már csak a Hagyárosbörönd - Debrecen táv maradt. Székesfehérvárig nem mentünk fel a pályára, onnan viszont elkezdtünk tempózni és délután 5kor hazaértünk.
Csodálatos túra volt, akaraterő is kellett, hogy egy 600RR-en lenyomjam ezt a 2200km-es túrát, de a páratlan látvány kárpótolt és már tervezzük a következő kanyart.
