Csabai Béla emlékére
Idézet a Tököli Tükörből :
"Csabai Bélát mindenki szerette! Ki volt ő? Talán egy angyal, aki Isten kegyelméből 1928-2010 között élt a Földön. Még kevesen tudják, büszkélkedhetnénk, mert tököli volt hosszú éveken keresztül. Lehetett volna mesterszakács, mérnök, orvos, pap, tanár bármely szakmában, kiemelkedőt nyújtott volna, olthatatlan tudásszomjával, megállíthatatlan szorgalmával. Ő a magyar motorkerékpárok szerelmese, koronázatlan királya volt. Egyetlen aki a kezdetektől értett a teljesítmény növeléséhez. 26 éven keresztül kisérletezett, hogy a csepeli motorkerékpár a Pannónia exportképes legyen. Saját találmánya a csabai kipufogódobtól, minden tipus erősebb lett. A versenysport is az ő tuningjaival kezdte szárnyait bontogatni. Többszörös magyar bajnok motorversenyző volt, év sportolója, több győztes versenyző motorjának építője. Érdemei megszámlálhatatlanok. Kevés ilyen szerteágazó tehetségű ember van. Távozása igazán őszinte gyászba borította a motoros társadalmat. Nem utolsó sorban EMBER is volt, mindenkinek adott, semmi gőggel nem bírt, tegezte és barátjának érezte az is, aki csak két mondat erejéig találkozott vele. 80 évesen is új volt, remek humorával magához vonzotta a hallgatóságot. Élete példa értékű, igazi példakép a mai fiataloknak, minden tekintetben. Ritka szerencse az élettől, ha találkozhatunk olyan pedagógussal, edzővel, főnökkel, akire pótszülőként emlékezünk életünk végéig, ilyen volt nekem Csabai Béla. Nagy szerencsém volt, személyesen ismerhettem tízenévesen. Első nagy motoros kedvencem Csiga Pali bácsi vitt el hozzá, tőle származik a nick nevem, a pléhúsz, így becézte a húszasát (kéthengeres pannónia motorkerékpár). Csabás temetése is egy páratlan szép emlék volt, mindazoknak akik elkisérték utolsó útjára. Köszönet a gyászoló családnak, megengedték, hogy az ország Bélájától alkotásai a Pannóniák is elköszönhessenek. Városunk kivételes tehetségű lelkipásztorának Papp Lászlónak külön hálás vagyok a személyes élményeivel fűszerezett búcsúztatójáért. Visszaemlékezve a tököli motoros történelemre, 1970-ben 6. osztályos voltam a kisoldalon Dragovics Annuska tanárnő védőszárnyai alatt. Ugyanekkor a Fő utcán repesztettek P-20-as magyar motorkerékpárral a tököli vageszok, Istvánov Dodi, Kaltenekker Nándi, Lerner Jani, Nagy Jani, Reich Feri és Zsivnovszki Gyuri. Akkoriban a fiatalok a Monostori kino-cinema előtt gyűltek s amikor begürdült közülük egy-két égi paripa fekete s króm pompában, ritka élményben részesültünk. A gyermekeim szlengjével szólva, igazi zsír-királyság volt a javából. Az összes poronty tudta kezében a 2 Ft-os jeggyel, amely a moziban az első két sorba volt hivatalos, egyszer majd neki is lesz ilyen rakétája. A péhúszas akkora vízválasztó volt az akkori járművekhez képest, mint Mózes a Vörös Tengerben. Ahogy egyre cseperedtem a gyerekkori álom nem párolgott el. 16 évesen előadtam édesanyámnak a Máriának, úgy vélem a csepeli piacra a meggyet kosárban szállítani a legalkalmasabb lenne egy kéthengeres pannónia. Volt olyan rugalmas, hogy a Csepel Autó Gyárban a Normáliában megkérdezte a munkatársait, hogyan vélekednek a húszasról. "Jaj Isten mentsen, hogy a fiának olyat vegyen, abból nem lesz motorozás, csak éjjel-nappal szerelés." Ez a hajó elment, a Csabai féle húszas még mindíg váratott magára, de elmentünk az Ecseri piacra és vett nekem a szülém egy egyhengeres Pannóniát. Igaz gyümölcsöt kosárban nem igen szállított, mert a hátsó üllésre inkább tököli tini lányok ültek, akik azóta kiváló, fodrász, tanárnő és szinésznővé lettek. Egyetemista voltam s még mindíg nem volt pénzem, a nagy teljesítményű motorra. Mária sem hagyta mégegyszer rászedni magát. Csabás az ízig vérig vasas városi ember ekkor kezdett el kertészkedni Tökölön, olyan magas szinvonalon könyvekből tanulva, hogy én a kertészmérnök jelölt csak lestem. Igazi kistermelő volt piacra termelve, vásárlói megelégedésére. Látta rajtam, hogy bele vagyok zavarodva a pléhúszba és csinált nekem egy nem akármilyen motort, kertészeti szaktanácsért, kerti segítségért. Több mint 10 évig motoroztam vele, különösebb hibák nélkül, külföldön is jártam nem egyszer. 100 000 km futott, ez motoros berkekben is nagy elismerést váltott ki. Drága Béla bá, köszönöm szépen, nem csak a motoromat, fontosak voltak számomra a beszélgetések, minden történeted. Emlékedet megőrzöm. Annó amikor a TMC-és (Tököli Motoros Club) fiúkkal ittuk a szavaidat és jöttek a gyárból a munkatársaid, élcelődve kérdezték. "Te Béla, kipufogónak hívják már az utcádat?" Igen, nem túlzás, ha utca vagy közintézmény viselné a nevedet. Mondhatnám a második legnagyobb magyarnak Festetics grófnak és Csabai Bélának nincs utca neve Tökölön. Ma már nincs semmink, csak azok az 50 éves gépek, amit Te és a hozzád hasonló aranykezű mesterek hagytak ránk . Azon útba igazításoddal búcsúznék amit 2 éve az első húszas találkozón mondtál a barátaimnak, ahol életműdíjadat pityeregve vetted át." Fiúk tanulni kell egész életeteken keresztül, képezni kell magatokat, hogy az újat el tudjátok fogadni és meg tudjátok érteni. Mindíg tanulni kell." Gergics Ántó"
"Csabai Bélát mindenki szerette! Ki volt ő? Talán egy angyal, aki Isten kegyelméből 1928-2010 között élt a Földön. Még kevesen tudják, büszkélkedhetnénk, mert tököli volt hosszú éveken keresztül. Lehetett volna mesterszakács, mérnök, orvos, pap, tanár bármely szakmában, kiemelkedőt nyújtott volna, olthatatlan tudásszomjával, megállíthatatlan szorgalmával. Ő a magyar motorkerékpárok szerelmese, koronázatlan királya volt. Egyetlen aki a kezdetektől értett a teljesítmény növeléséhez. 26 éven keresztül kisérletezett, hogy a csepeli motorkerékpár a Pannónia exportképes legyen. Saját találmánya a csabai kipufogódobtól, minden tipus erősebb lett. A versenysport is az ő tuningjaival kezdte szárnyait bontogatni. Többszörös magyar bajnok motorversenyző volt, év sportolója, több győztes versenyző motorjának építője. Érdemei megszámlálhatatlanok. Kevés ilyen szerteágazó tehetségű ember van. Távozása igazán őszinte gyászba borította a motoros társadalmat. Nem utolsó sorban EMBER is volt, mindenkinek adott, semmi gőggel nem bírt, tegezte és barátjának érezte az is, aki csak két mondat erejéig találkozott vele. 80 évesen is új volt, remek humorával magához vonzotta a hallgatóságot. Élete példa értékű, igazi példakép a mai fiataloknak, minden tekintetben. Ritka szerencse az élettől, ha találkozhatunk olyan pedagógussal, edzővel, főnökkel, akire pótszülőként emlékezünk életünk végéig, ilyen volt nekem Csabai Béla. Nagy szerencsém volt, személyesen ismerhettem tízenévesen. Első nagy motoros kedvencem Csiga Pali bácsi vitt el hozzá, tőle származik a nick nevem, a pléhúsz, így becézte a húszasát (kéthengeres pannónia motorkerékpár). Csabás temetése is egy páratlan szép emlék volt, mindazoknak akik elkisérték utolsó útjára. Köszönet a gyászoló családnak, megengedték, hogy az ország Bélájától alkotásai a Pannóniák is elköszönhessenek. Városunk kivételes tehetségű lelkipásztorának Papp Lászlónak külön hálás vagyok a személyes élményeivel fűszerezett búcsúztatójáért. Visszaemlékezve a tököli motoros történelemre, 1970-ben 6. osztályos voltam a kisoldalon Dragovics Annuska tanárnő védőszárnyai alatt. Ugyanekkor a Fő utcán repesztettek P-20-as magyar motorkerékpárral a tököli vageszok, Istvánov Dodi, Kaltenekker Nándi, Lerner Jani, Nagy Jani, Reich Feri és Zsivnovszki Gyuri. Akkoriban a fiatalok a Monostori kino-cinema előtt gyűltek s amikor begürdült közülük egy-két égi paripa fekete s króm pompában, ritka élményben részesültünk. A gyermekeim szlengjével szólva, igazi zsír-királyság volt a javából. Az összes poronty tudta kezében a 2 Ft-os jeggyel, amely a moziban az első két sorba volt hivatalos, egyszer majd neki is lesz ilyen rakétája. A péhúszas akkora vízválasztó volt az akkori járművekhez képest, mint Mózes a Vörös Tengerben. Ahogy egyre cseperedtem a gyerekkori álom nem párolgott el. 16 évesen előadtam édesanyámnak a Máriának, úgy vélem a csepeli piacra a meggyet kosárban szállítani a legalkalmasabb lenne egy kéthengeres pannónia. Volt olyan rugalmas, hogy a Csepel Autó Gyárban a Normáliában megkérdezte a munkatársait, hogyan vélekednek a húszasról. "Jaj Isten mentsen, hogy a fiának olyat vegyen, abból nem lesz motorozás, csak éjjel-nappal szerelés." Ez a hajó elment, a Csabai féle húszas még mindíg váratott magára, de elmentünk az Ecseri piacra és vett nekem a szülém egy egyhengeres Pannóniát. Igaz gyümölcsöt kosárban nem igen szállított, mert a hátsó üllésre inkább tököli tini lányok ültek, akik azóta kiváló, fodrász, tanárnő és szinésznővé lettek. Egyetemista voltam s még mindíg nem volt pénzem, a nagy teljesítményű motorra. Mária sem hagyta mégegyszer rászedni magát. Csabás az ízig vérig vasas városi ember ekkor kezdett el kertészkedni Tökölön, olyan magas szinvonalon könyvekből tanulva, hogy én a kertészmérnök jelölt csak lestem. Igazi kistermelő volt piacra termelve, vásárlói megelégedésére. Látta rajtam, hogy bele vagyok zavarodva a pléhúszba és csinált nekem egy nem akármilyen motort, kertészeti szaktanácsért, kerti segítségért. Több mint 10 évig motoroztam vele, különösebb hibák nélkül, külföldön is jártam nem egyszer. 100 000 km futott, ez motoros berkekben is nagy elismerést váltott ki. Drága Béla bá, köszönöm szépen, nem csak a motoromat, fontosak voltak számomra a beszélgetések, minden történeted. Emlékedet megőrzöm. Annó amikor a TMC-és (Tököli Motoros Club) fiúkkal ittuk a szavaidat és jöttek a gyárból a munkatársaid, élcelődve kérdezték. "Te Béla, kipufogónak hívják már az utcádat?" Igen, nem túlzás, ha utca vagy közintézmény viselné a nevedet. Mondhatnám a második legnagyobb magyarnak Festetics grófnak és Csabai Bélának nincs utca neve Tökölön. Ma már nincs semmink, csak azok az 50 éves gépek, amit Te és a hozzád hasonló aranykezű mesterek hagytak ránk . Azon útba igazításoddal búcsúznék amit 2 éve az első húszas találkozón mondtál a barátaimnak, ahol életműdíjadat pityeregve vetted át." Fiúk tanulni kell egész életeteken keresztül, képezni kell magatokat, hogy az újat el tudjátok fogadni és meg tudjátok érteni. Mindíg tanulni kell." Gergics Ántó"
