Szardínia 2023
Újabb év, újabb Szardínia… idén a nagy többség leszállította a motorokat, ami jó döntésnek bizonyult, mert ennyire barátságtalanul nem fogadott még minket a sziget.
Az első két nap kuka, a brutál sok és állandó eső miatt. Mindenhol a szigeten kivétel nélkül, nulla értelme lett volna elindulni. Aztán jött az aggódás, hogyha eláll, mi vár majd a hegyi utakon minket (hordalék és társai). Nem erre vártunk egy évet…
De a helyi útkarbantartók tökéletes munkát végeztek, az első esőmentes napon már indulhatott is a móka. Amiből így végül 4,5 tökéletes nettó nap jutott nekem motorozással.
Pazar az egész és még mindig felfoghatatlan, hogy milyen körülmények vannak kint. Rendőr idén is lehúzódott és intett, hogy haladjunk. Legális záróvonalas előzés és tempózás. De ki tudja meddig marad ez a nagy szabadság még itt.
A tempózás kapcsán… egyértelműen a hegyi menők idén az osztrákok voltak. Félelmetes tempókat mentek néha, látszik, hogy a helyi szabályozásaik miatt már más terepen kell mozogniuk :).
Ami érdekes volt, hogy idén a motorosok kb 70%-a osztrák, német és svájci volt. A maradék meg olasz, angol, spanyol és pár lengyel, szlovén, cseh csapat.
Amikor ott motorozol kint akkor nagyon összeáll minden. Nagyon élsz, nagyon megéled, nagyon felemel. De észnél is kell lenni, napi szinten volt neccesebb helyzet, nem saját hibás (kanyarokban átlógó busz, kamion, kanyart levágó motoros stb).
Sajnos tegnap már útban hazafele belefutottunk egy tragikus balesetbe, a szállásunk zsákutca falujának (Cala Gonone) a bejárata előtt frontálisan ütközött két motoros. Nem sokkal előttünk történt, akkor érkezett a mentő a faluból. Érthetetlen helyzet, mert egy belátható kb 200m-es egyenes szakaszon történt. Ráadásul egy helyi 50+ éves okozta rossz előzés miatt (ő meg is halt), aki a szomszédos városban lakott és motoros boltja is volt. Tehát ő aztán tényleg tudta, hogy mi merre. Tényleg érthetetlen, hogy ott ezt hogyan tudták ilyen szinten összehozni. Sokkoló volt ezt látni így a végén.
Szóval az eső miatt szarul kezdődött, pazar volt a hosszabb közepe és szomorú a vége.
Motorozás szempontjából (meg a többi körítés miatt is) egy kincs a sziget. Én egyértelműen itt találom meg magam, az igazi harmónia és adrenalin keveréke. Egy évben egy hét ajándék, hogy átélhetem és ott motorozhatok.
És látva, hogy merre indult el a világ (súlyos és szigorú sebesség korlátozások, motorosok ellen hozott szabályok), lehet max 10 év múlva már nosztalgiázva fogunk visszatekinteni ezekre az utakra és motorozási élményekre.
Jövőre újra ott, hosszú lesz az újabb egy év várakozás :)
Az első két nap kuka, a brutál sok és állandó eső miatt. Mindenhol a szigeten kivétel nélkül, nulla értelme lett volna elindulni. Aztán jött az aggódás, hogyha eláll, mi vár majd a hegyi utakon minket (hordalék és társai). Nem erre vártunk egy évet…
De a helyi útkarbantartók tökéletes munkát végeztek, az első esőmentes napon már indulhatott is a móka. Amiből így végül 4,5 tökéletes nettó nap jutott nekem motorozással.
Pazar az egész és még mindig felfoghatatlan, hogy milyen körülmények vannak kint. Rendőr idén is lehúzódott és intett, hogy haladjunk. Legális záróvonalas előzés és tempózás. De ki tudja meddig marad ez a nagy szabadság még itt.
A tempózás kapcsán… egyértelműen a hegyi menők idén az osztrákok voltak. Félelmetes tempókat mentek néha, látszik, hogy a helyi szabályozásaik miatt már más terepen kell mozogniuk :).
Ami érdekes volt, hogy idén a motorosok kb 70%-a osztrák, német és svájci volt. A maradék meg olasz, angol, spanyol és pár lengyel, szlovén, cseh csapat.
Amikor ott motorozol kint akkor nagyon összeáll minden. Nagyon élsz, nagyon megéled, nagyon felemel. De észnél is kell lenni, napi szinten volt neccesebb helyzet, nem saját hibás (kanyarokban átlógó busz, kamion, kanyart levágó motoros stb).
Sajnos tegnap már útban hazafele belefutottunk egy tragikus balesetbe, a szállásunk zsákutca falujának (Cala Gonone) a bejárata előtt frontálisan ütközött két motoros. Nem sokkal előttünk történt, akkor érkezett a mentő a faluból. Érthetetlen helyzet, mert egy belátható kb 200m-es egyenes szakaszon történt. Ráadásul egy helyi 50+ éves okozta rossz előzés miatt (ő meg is halt), aki a szomszédos városban lakott és motoros boltja is volt. Tehát ő aztán tényleg tudta, hogy mi merre. Tényleg érthetetlen, hogy ott ezt hogyan tudták ilyen szinten összehozni. Sokkoló volt ezt látni így a végén.
Szóval az eső miatt szarul kezdődött, pazar volt a hosszabb közepe és szomorú a vége.
Motorozás szempontjából (meg a többi körítés miatt is) egy kincs a sziget. Én egyértelműen itt találom meg magam, az igazi harmónia és adrenalin keveréke. Egy évben egy hét ajándék, hogy átélhetem és ott motorozhatok.
És látva, hogy merre indult el a világ (súlyos és szigorú sebesség korlátozások, motorosok ellen hozott szabályok), lehet max 10 év múlva már nosztalgiázva fogunk visszatekinteni ezekre az utakra és motorozási élményekre.
Jövőre újra ott, hosszú lesz az újabb egy év várakozás :)
