Nem véletlenül van három egymásra rakott hangvilla a Yamaha motorokon, ugyanis a névadó, Torakusu Yamaha (ejtsd Torakuszu Jamaha) eredetileg hangszergyártással kezdte az ipart, amikor 1887-ben megalapította a Nippon Gakki Corporationt. Az elején még csak orgonákat és zongorákat készítettek, ám a cégalapító eltökéltségének köszönhetően rohamtempóban bővült a repertoár, hamarosan dobok, gitárok, brácsák, sípok is készültek Yamaha emblémával.

yamaha-tortenete-1-815
1955 és 1958 között gyártották a „vörös szitakötő” becenevű YA-1-et, ami gyakorlatilag a német DKW RT125 klónja volt. Az egyhengeres, kétütemű blokkból hat lóerő körüli teljesítményt hoztak ki, akkoriban elég volt ahhoz, hogy versenyeket nyerjenek vele. Ehhez persze az is kellett, hogy elképesztően jó minőséget produkáltak már a kezdetektől fogva

A gyors növekedést a második világháború akasztotta meg, a gyártósorok jó részét átállították a hadiiparra, és orgonasípok helyett például repülőgép-propellereket is öntöttek. A háború utáni években pont ez adta az ötletet a bővülésre a cég fiatal és ambiciózus elnökének, aki hosszas piackutatás után arra jutott, hogy a motorgyártásban tudnák a legjobban kamatoztatni a meglévő szaktudásukat és kapacitásukat. Kawakami Genichi (Kavakami Genicsi) nevét kell megjegyezni, az ő ötlete volt a motorkereskedés, ám tiszteletből a Yamaha Motor Company nevet kapta az új, 1955 júliusában alapított leányvállalat. Első modelljük az YA-1-volt, amit még nem házon belül fejlesztettek, hanem átvették a német DKW RT125 terveit.

Ki a csuda az a Torakusu Yamaha?

A világ egyik legnagyobb hangszergyárának alapítója tulajdonképpen teljesen véletlenül csöppent a zeneiparba, nem volt képzett muzsikus, órásnak tanult és mindemellett rajongott a finommechanikai dolgokért. Az ügyes kezű, jó műszaki érzékkel megáldott srác mintegy mellékesen elkezdett kórházaknak is dolgozni, orvosi berendezéseket javított. Egy ilyen alkalommal a hamamatsui kórházban – mintegy véletlenül – megkérdezték tőle, hogy ha már itt van, mi lenne, ha ránézne az intézmény bekrepált orgonájára. Torakusu természetesen kötélnek állt, sikeresen megjavította a hangszert, és közben teljesen beleszeretett a működési elvébe. Olyannyira, hogy ezután belevágott egy saját orgona építésébe. Az első alkotás meglehetősen kiforratlan volt, sok kritikát is kapott, de Torakusu szó szerint éjt nappallá téve fejlesztette, hogy a megfelelő hangokat csiholja ki belőle. A gyári legendárium szerint ebből az időszakból származik a hangvillás logó ötlete is, mivel Torakusu barátunk egyik legfontosabb segítsége ez volt, a sípok behangolásához.

Irány a versenypálya!

Zseniális érzékkel fordultak már rögtön a legelején a versenyzés felé, mert tudták, pontosabban valószínűleg csak sejtették, hogy így lehet kitűnni a rengeteg frissen alakult konkurens közül. Hála a jó alapkonstrukciónak és gyártási minőségnek, már rögtön az első versenyükön sikereket értek el, 1956-ban belevágtak hát egy másik DKW modell, az RT 175 „átvételébe” is, igaz itt már belenyúltak a technikába, és egy teljesen új karburátort készítettek hozzá.

yamaha-tortenete-1-819
1957-ben jelent meg az első igazi Yamahának tekinthető kéthengeres, kétütemű modell, az YD-1. A hatalmas első sárvédőjéről és a burkolt lánchajtásáról lehetett messziről felismerni

Rengeteg energiát öltek a fejlesztésekbe, 1957-re már ott tartottak, hogy bemutathatták az első saját modelljüket, a kéthengeres, 250 köbcentis YD-1-et. Ezt már nem csak hazai versenyekre nevezték, hanem bedobták a mélyvízbe, és 1958-ban az Egyesült Államokban is rajthoz álltak vele. Ez mai szemmel nem nagy hír, de gondoljunk csak bele, hogy akkoriban a japán márkák szinte teljesen ismeretlenek voltak az Államokban, így a nulláról kellett elismertséget szerezni a Harley-Davidson hazájában.

yamaha-tortenete-1-816
Ha valamibe belefogsz, légy a legjobb – ez volt Kawakami Genichi (középen) életfilozófiája. A Yamaha hamar kiemelkedett minőségi motorjaival, mielőtt belefogtak volna a motorgyártásba, Genichi megjárta Amerikát és Európát, hogy tapasztalatokat gyűjtsön

Amihez csak nyúlnak, sikeres lesz

A sportsikereknek köszönhető egyre nagyobb ismertség meghozta gyümölcsét az eladásokat illetően is, 1960-ban megalapították a Yamaha International Corporationt, és elindult a hivatalos export az Államokba, sőt a hatvanas évek végére már saját üzemeket építettek Thaiföldön és Mexikóban, amit hamarosan további gyárak követtek Brazíliában és Hollandiában.

yamaha-tortenete-1-823
Már a motorgyártás legelején felismerték, hogy a népszerűség egyik kulcskérdése a sikeres versenyzés. Az első gyorsasági világbajnoki trófeát 1964-ben szállította nekik Phil Read, „a sebesség hercege”, aki a negyedliteresek között diadalmaskodott

A termékpalettájuk is rohamtempóban fejlődött ebben az időben, sorra születnek az új, és érdekes technikai megoldásokat felvonultató motorok, amelyek közül az automatikus olajadagoló mechanikájáról (Autolub) ismerté vált YF-1, és a világ egyik első endurójának számító DT-1-es emelhető ki.

yamaha-tortenete-1-817
Az 1965-ös Tokiói Autószalonon mutatták a be a Toyota 2000GT-t, az első igazi japán szupersportkocsit. A fejlesztésébe és a gyártásába a Yamaha is besegített

A motorok fejlesztése mellett még arra is volt energiájuk, hogy motorosszánokkal bővítsék a portfóliót, sőt a hatvanas években a Toyotával is összeálltak, és közösen megalkották a 2000GT nevű sportautót, a japán autógyártás egyik kultikus darabját. Nem is rossz, egy hangvillás logójú cégtől, ugye? És ez még csak a kezdet a márka történetében, sorozatunk következő részében bemutatjuk, hogyan születtek meg a ma már jól ismert ikonikus modellek.