A régi mondás szerint a valódi kaland ott kezdődik, ahol az aszfalt véget ér. Ezt minden terepmotoros kiegészíthetné azzal, hogy a valódi szívás is ott kezdődik, ezért mielőtt belefogsz, érdemes megfogadni pár egyszerű tanácsot. Mivel valószínűleg gyakrabban esel endurózás közben, mint közúton, egészen másfajta védőfelszerelésekre lesz szükséged, a testedet is formába kell hoznod, mert komoly izommunka az off-roadozás, és persze társak sem ártanak, mert egyedül könnyen bajba kerülhetsz a semmi közepén. Ez a pár apróság azonban ne riasszon el, hogy belekóstolj az eddig ismeretlen ösvények felfedezésébe, mert pár liter benzinből egy egész napos, tartalmas programban lehet részed, ami önállóan is megállja a helyét, de egyben remek kiegészítője is az utcai motorozásnak.
Jómagam eddig csak ATV-k nyergében kóstoltam bele a földutak és erdei átvezetők nyújtotta élvezetekbe, de nemrégiben úgy alakult, hogy meghívást a BMW GS Kalandnapra, ahol közel két napon keresztül barangoltunk a Sóskút-Tata-Sárisáp háromszög földútjain. Kellemes, napsütötte, őszi időjárás fogadott minket induláskor, ezért aztán a megtett kilométerek nagyobb részén jókora port vert fel a harmincfős társaság, s csak az árnyékos erdei utak mentén futottunk bele kisebb-nagyobb tócsákba, sáros szakaszokba.
A sokszínű géppark jól példázta, hogy gyakorlatilag bármilyen, bőséges hasmagasságú vassal abszolválni lehet az efféle túrákat, így az átépített szupermotótól a könnyű kéthengeres endurókon át az ezres és még nagyobb hengerűrtartalmú példányokig akadt itt minden, amit csak terepre terveztek japán és európai mérnökeik. Persze az alapigazság most is beigazolódott, hogy minél könnyebb és magasabb építésű egy enduró, annál könnyebb dolgod lesz, már ha megfelelő gumit választottál a feladathoz. Nem is ért váratlanul egyik akadály sem, mert KTM-em messze a legfiligránabb motor volt a sorban, a Pirelli MT-k pedig, bár nem mai darabok, viszonylag jól boldogultak a terepen, s a tökéletes összképhez csak a 21-es első kerék hiányzott, hogy a vízmosásokon áthaladva se kelljen a gödörben eltűnő felni miatt aggódnom...
Első nap egy alig száz kilométer hosszú etap várt minket, nagyjából negyven kilométeres off-road szakasszal. Apró falvak utolsó kis utcáin vonult a népes brigád, mindenhol lelkes kölykök sorfalával övezve, hogy azután a következő településig csak lemenő nap és az erdészeti gépek által kitaposott nyomok adjanak támpontot arról, vajon jó irányba haladunk-e. Pár kisebb eldőlést, megcsúszást leszámítva este nyolc körül egyben, rendben megérkezett a társaság a Tarjáni Sporthorgász Egyesület által felajánlott tóparti házhoz, ahol a kedves házigazdák jóféle szarvaspörkölttel várták az éhes motorosokat.
Ahogy az történni szokott, a jórészt ismeretlen résztvevők a vacsora és néhány pohárka „hazai" mellett gyorsan közös nevezőre jutottak, beszélgetés közben az alaptémától, a motorozástól el-elszakadva sztoriztak késő éjszakáig. A lelkesebbek csak jócskán éjfél után tértek nyugovóra a sátrakban, hogy reggel hétig megpróbálják kiheverni a 4-5 órás etap fáradalmait, illetve felkészüljenek a második nap közel háromszáz kilométeres távjára, és az egyre komolyabb terepakadályokra.
A korai ébresztő ellenére a csapat minden tagja gyorsan összekapta magát, és reggeli után pár perccel már járó motorral, beöltözve állt a ház előtt, hogy kezdetét vegye a valódi megmérettetés. Hét hosszabb-rövidebb off-road szakasz, számos tesztmotorozási lehetőség és jóféle országúti etapok vártak ránk - kezdésként rögtön a Vértes legszebb, motorral is bejárható ösvényein tettük meg az első kilométereket.
A pihenők alatt alkalmunk nyílt kipróbálni a BMW F 800 GS, illetve F 800 GS Adventure modelleket, a kezdők pedig a tapasztaltabb társaktól leshették el az endurózás fortélyait. Felzárkózásuk igencsak látványos volt, mert az első napon még bátortalanul araszoló úttörők is felvették a ritmust, így a zárónap végére egységes, jó tempóban haladt a konvoj a végcél, a Budakeszi Vadaspark felé.
Immáron a helyenként feltűnő mély homok és a nagyobb sár, illetve a méretesebb kaptatók sem állhatták utunkat, a könnyű GS-ek mögött ott sorakoztak a testesebb, utcai gumikkal felszerelt masinák is, s a korábban leküzdhetetlennek tűnő átkeléseket is gond nélkül gyűrték le a résztvevők. A kirándulás szó szerinti és átvett értelemben vett csúcspontja Szomor környéki dombtető volt, ahol késő délután egy csoportkép erejéig megpihent a társaság, majd egy gázon haladtunk Budakesziig, hogy onnan már ki-ki hazafelé vegye az irányt.
Másfél napig motoroztunk, sok-sok élménnyel gazdagodva, s az csak hab a tortán, hogy a tartalmas hétvége költségei aligha összehasonlíthatók az országúton abszolvált hétvégi túrákkal. Mindössze egy megfizethető, bőséges szabad hasmagasságú motorra, 21 liter benzinre meg egy sátorhelyre volt szükség, hogy egy valóban tartalmas kanyarral bővüljön az idei szezon. Ismét beigazolódott, hogy a valódi csodák mellett eddig csak elszáguldottunk, hiszen ezek gyakran rejtve maradnak, ha aszfalton járjuk be a vidéket...