Ahogy reggel kinézek az ablakon, a hőmérő higanyszála csak alig kúszik nulla fok fölé, s a nap hiába süti bágyadtan az aszfaltot, az bizony már nem melegszik fel úgy, mint akár pár héttel ezelőtt. Nincs mit tenni, ha csak azt nem, hogy a túrák útvonalát és időtartamát is ehhez igazítom - kényelmes, délelőtti indulással, szerényebb távolságokkal és napnyugta előtti érkezéssel. Persze az efféle korlátokból előnyt is kovácsolhat az ember, mondjuk ha lakóhelyét origónak használva körzőzik egy ötven kilométeres sugarú körben, majd irányt és célpontot választva útra kel, alaposabban megismerve a közeli, de talán éppen ezért ritkábban látott vidékeket.
Rejtett szépségek
Hogy ne unjuk el magunkat a rövid körön, érdemes kicsit utánajárni, milyen rejtett látnivalók mellett is suhantunk el a nyáron, mikor még többre tartottuk a tökéletes íveket, mint a tőlük pár száz méterre szerénykedő érdekességeket. Ide sorolható a Zsámbékot Bajnával, illetve Sárisáppal összekötő kanyargós szakasz is, ahol több fontos megálló akad, ha elég figyelmesen pásztázod a hívogató táblákat, hirdetéseket.
Az első és legfontosabb ilyen a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis, melyet jókora felület hirdet az út jobb oldalán. Az egysávos, elhagyott bekötőút végén található komplexumban - a kiállítások mellett - megcsodálhatók az egykori még aktív harcijárművek és rakéták is, hiszen ez a terület fontos védelmi központ volt még néhány évtizeddel ezelőtt.
Észak felé továbbhaladva pár percet megér a környék motorosbarát panziója is, ahol a Motoparking mintájára zárható szekrényekkel és baráti fogadtatással várják a kétkeréken érkezőket. Ha teheted, igyekezz déltájban beesni, mert a hely nem csak hangulatában, hanem ételei minőségében, ízében - no meg adagjaiban - is felülmúlja közvetlen vetélytársait.
Ha szerencséd van, innen szintén észak felé motorozva elcsípheted a Tokod-Ebszőnybányán gyakorló motorosokat, majd újabb negyedórás utazást követően a határ innenső oldalán, Esztergomnál állhatsz meg egy rövid pihenőre, valamint a kötelezően posztolt „én és a motorom a Bazilika előtt" című kép elkészítésére...
Ugyan a késő délutáni órákban már a vízfoltok és az erdei állatok miatt sem veszélytelen a zárt erdei szakaszok bemotorozása, mégis azt javasoljuk, hogy - kellő önuralom mellett - látogass el visszafelé még Dobogókőre, búcsúzva a kedvelt nyári pihenőhelytől, s megcsodálva az aranyba, bronzba boruló természetet.
Ahogy említettem is, ez nem éppen egy Ironbutt-rali, inkább afféle feltankolás az élményekből, hogy a hosszú téli kényszerpihenőt jobban viselje az ember. S ha már a téli pihenő szóba került: a feltétlenül szükséges teendőkről és a holtszezonban megspórolható költségekről részletesen olvashattok a Gondos kezekben című írásunkban.
Minden változik...
A késő őszi motorozások sok tekintetben különböznek a nyár végi kanyaroktól, ezért fontos, hogy pár fontos szabályt betarts, ha ilyenkor is motorra pattansz. A legfontosabb, hogy a hideg és reggelente gyakran párás aszfalt akár többszörösére is növelheti a fékutat, ezért hagyj nagyobb követési távolságot és a tempót is ennek megfelelően válaszd meg! A hegyekben kanyarogva nem csak az árnyékos részeken felbukkanó tócsák, hanem a lehullott levelek is baleseti forrást jelentenek, ezért a szokottnál is óvatosabban készülj a kanyarokra, bőséges tartalékot hagyva a korrigálásra!