A magas benzin- és valutaárak miatt kétszer is meg kell gondolnunk, hogy mikor és hogyan indulunk hosszabb túrára, de szerencsére akadnak olyan kalandok, melyek két-három mátrai szerpentinezés árából kijönnek, és bizony nagy-nagy élményt nyújtanak, sokadszorra is. Az egyik ilyen Lengyelország, a közeli célpont szinte kimeríthetetlen mennyiségű látnivalót és felfedezésre váró utat tartogat a motorosoknak.
Budapestről Zólyomon (Zvolen) és Besztercebányán (Banska Bystrica) keresztül érjük el leggyorsabban a lengyel határt, de kár kapkodnunk, hisz’ ügyesen szervezve az utazás is számos kellemes meglepetést tartogathat. Elsőként itt van rögtön a szlovák motorosok Mekkája, az Alsóhermándról (Horny Harmanec) induló felfutó, mely nagyjából tíz kilométer hosszú, de ezernyi kanyar és kiváló minőségű aszfalt teszi élvezetessé a feljutást.
Innen észak felé tovább indulva választhatjuk a vadregényes tájakon kanyargó 59-es utat, ami a környék egyik legszebb középkori építménye mellett halad – ez nem más, mint Árva vára. A nagyjából nyolcszáz éves erődítmény büszkén trónol a száz méterrel az út fölé magasodó szikla tetején, lehetetlen nem észrevenni, ha arra motorozunk.
Ha a szerpentinezést követően mégis keletnek vennénk az irányt, szinte vadonatúj aszfalton haladhatunk Breznóbánya (Brezno) felé a 66-oson. Komoly dilemma, hogy melyik lehetőségnél forduljunk újra északnak, hogy célba vegyük a lengyel határt, hiszen a 72-es, Maluzina felé vezető szerpentin és a 67-es - Poprád felé tartva - komoly versenyben van a környék legszebb látványútja címért. Előbbi némi „extrával” is szolgál, ugyanis az Alacsony-Tátrán átkelve az apró falvak eredeti állapotban megőrzött évszázados kisházait is megcsodálhatjuk, míg utóbbin remek útminőség és – ha lehet – még több hajtűkanyar vár minket.
A 67-es azért is lehet jobb választás, mert pár perces kitérővel a Dobsinai jégbarlangot is útba ejthetjük. A nem mindennapi élményt „nem adják ingyen”, ugyanis húszperces kimerítő sétával lehet elérni a 969 méter magasan fekvő bejáratot.
A belépő nem vészes, de a fotó- és videójegyért három rugót kell leszurkolnunk, és a narancs biléta meglétét kőkeményen ellenőrzik… Persze a magyar lelemény itt is működik, mi a visszaúton el szoktuk ajándékozni a cetlit, kvázi „megfelezve” a bekerülési költséget, még ha ez konkrét megtakarítást nem is hoz nekünk :)
Döntsünk bárhogy is, a 72-esen és a 67-esen haladva egyaránt a fenséges Magas-Tátrát pillantjuk meg az út végén. Ekkor már jócskán háromszáz kilométer felett járunk, így hamarosan szükségünk lesz egy szállásra, mielőtt tovább indulnánk. A Tátra déli oldalán némileg magasabbak, míg az északin valamivel alacsonyabbak a szobaárak, így a hegyet megkerülve – ami újabb negyven-ötven perces sztori lesz – már fejenként 8-9 euróért megszállhatunk a panziókban. A pihenő azért is javasolt, mert a környék tele van jobbnál jobb éttermekkel, a Goral-tál (lecsós, zöldséges húscsíkok tésztakabátban), és a hegyi népekre jellemző erős, tartalmas levesek miatt igazán megéri beülni egy vacsorára.
Másnap tovább indulva – még mindig a 67-esen haladva – hamarosan a lengyel határhoz érünk, ami újabb dilemmával szembesíti az utazót. Az egykori határátkelőnél élesen balra fordulva a Morskie Oko-t érhetjük el, igaz, ehhez egy tízkilométeres gyalogtúrát is teljesítenünk kell, vagy kiválthatjuk a megerőltető kaptatót a húsz euróba kerülő lovaskocsi használatával. Akár így, akár úgy, a látvány mindenképpen megéri a nagyjából 5-6 órás kitérőt. Aki nem szeretne ennyit kutyagolni, a 67-es folytatásán, a lengyel 49-esen fordulhat északnak, hogy célba vegye a legközelebbi turistacélpontokat, Zakopanét, Krakkót és Oswiecimet.
Mozgókép: Zakopane (PL) - Zdiar (SK) - Tátralomnic on-board videó
Zakopane fél óra alatt elérhető a határról, de ne fogadjuk el a térképprogramok ajánlását, és hagyjuk a fenébe az unalmas 960-ast, helyette csapjunk le balra az első aszfaltozott úton, a határtól alig öt percnyire, és élvezzük a kihalt, de remek minőségű szerpentint, ahol csak a helyi kisbuszok vezetőivel kell versenyeznünk, de ők naponta tucatszor teszik meg ezt az etapot. így hát aligha fogjuk lenyomni őket a kanyarokban…
Zakopanéba érve ne hagyjuk lehúzni magunkat a hevesen integető parkolóőrök által, a sétálóutca mellett a széles járdán nyugodtan – és ingyen – letehetjük a vasakat. Innen már könnyedén elérhető a piactér, ahol sajtok, gyümölcsök és illegális szerencsejátékosok hada vár minket, igaz, a magyar szó hallatán gyakran elbizonytalanodnak a „pirosozók” - jobban szeretik a kevésbé rafkós német turistákat játszótársként. Egy alkalommal konkrétan menekülőre fogta a rutintalan játékmester, amikor egyszerre 6-8 magyar motoros fogta közre, hogy most legyen ügyes, mutassa csak, hová bújt az a fránya piros…
Érdemes legalább három-négy órát szánni a városra, és ha mindent be akarunk járni, étkezéssel együtt 3-4000 forintnak megfelelő valutára lesz szükségünk, amit akár helyben is válthatunk, egészen jó árfolyamon.
Innen nagyjából száz kilométerre található Krakkó, de bőven kell számolnunk az idővel, ugyanis a nagy forgalom és a városokban gyakori sebességmérés miatt nem ritkán másfél-két órát is igénybe vehet az út. Sőt, ha igazán jól akarunk szórakozni, Krakkó előtt érdemes jobbra letérni, a Wieliczka nevet kutatva a táblákon.
A falucskában található sóbánya nagyjából másfél óra alatt bejárható, és egészen hiteles élményt nyújt, hiszen a korabeli nyitott „liftekkel” utazhatunk a mélybe és vissza, miközben az érdes, sós illatú sziklák centikre suhannak el mellettünk.
Kinga gyűrűje
IV. Béla lánya, Árpád-házi Kinga a lengyel királyhoz ment feleségül, de még előtte az apjától kapott máramarosi sóbányába dobta gyűrűjét. A legenda szerint később, az általa alapított wieliczkai sóbányában egy bányász megtalálta ezt a gyűrűt, és átadta a lengyelek által királynőként tisztelt Kingának. Ezt a pillanatot örökíti meg a sóból faragott életnagyságú szobor (ld. fent), mely ma is megtekinthető Wieliczkában. Krakkóban át kell verekednünk magunkat a zsúfolt bevezető utakon, mielőtt elérjük a történelmi belvárost. A látnivalók sokasága miatt nem árt, ha készülünk valamilyen szállással, hiszen a Posztócsarnok (Sukiennice) és a Wawel királyi palota megér egy egész napot, már ha van rá annyi időnk. A palotába egyébként is tanácsos kora reggel érkezni, mivel egyes termekbe korlátozott számban engedik fel a látogatókat, és ha kimerült a napi kvóta, a következő reggelig hiába is próbálkozunk a bejutással.
Újabb hatvan kilométert kell motoroznunk, hogy Oswiecimbe érjünk. Így talán idegenül cseng a városnév, de ha azt mondom, Auschwitz, már mindenki tudja, miről is van szó. Egymástól nagyjából öt percnyi motorozásra találjuk az Auschwitz múzeumot és a birkenaui tábort – előbbi az interaktív magyar kiállítás és a legendás „Arbeit macht frei” felirat miatt lehet érdekes.(Ez utóbbit egyébként ellopták pár éve, de gyorsan lekapcsolták az elkövetőket. Állítólag el akarták adni az ereklyét, de azt nehezen hiszem, hogy senkinek nem szúrt volna szemet az ebay-en az eredeti méretű felirat aukciója…)
Visszafelé jöhetünk egyenesen, Zakopane – Ruzomberok (Rózsahegy) érintésével, de plusz egy nap rááldozásával újabb célpontokat is felvehetünk a listára. A lengyel 87-es úton haladva Ólubló felett lépjük át a szlovák határt, az impozáns vár igazán megéri a kitérőt. Nem csak a kiállítások és az erődítmény ódon hangulata lehet érdekes, hanem a helyi madarászok bemutatója is, hiszen a bátrabbak felvehetik a súlyos bőrkesztyűt, és röptethetik a nemes sólymokat. A páratlan élmény ingyen van, de a kihelyezett kalap utal rá, hogy szívesen veszik, ha támogatjuk munkájukat némi apróval…
Innen mindössze hatvan kilométerre található a Szepesség egyik legszebb része, Káposztafalva (Podlesok), ahonnan gyalogtúrákat tehetünk a Hernád-áttörés környékén. A négy-hatórás séta nem túl megerőltető, ha jobb megoldás éppen nem akad, akár motorosruhában is teljesíthetjük, de a tériszonyban szenvedőket várja egy két meglepetés a kaland során.
Ha valakinek túl sok lenne a fenti információtömeg, íme, egy vázlatos ajánlat, hogyan és merre indulj egy napra, vagy egy hétvégére:
Egynapos túra:
Budapest – Hont – Zólyom (Zvolen) - Horny Harmanec – Donovaly – Budapest. 420 km. Üzemanyag, étkezés: 10-15 000 Ft (2fő/motor)
Hétvégi túra:
1. nap. Budapest – Hont – Zólyom (Zvolen) – Besztercebánye (Banska Bystrica) – Maluzina – Tátralomnic – Zdiar.
2. nap. Zdiar – Zakopane – Bajmóc vára (Bojnice) – Zólyom – Budapest.
720 km (az autópálya ingyenes a motorosoknak). Üzemanyag, étkezés, belépők: 40 000 Ft (2fő/motor)
Távolságok, költségek
A látnivalók sokasága miatt akár egészhetes túrává hizlalhatjuk a fenti terveket, háromszáz kilométeres etapokkal számolva ehhez fejenként negyven-ötven euró napi költséggel kell bővítenünk a keretet (szintén 2fő/motor esetén).