A történet nagyjából egy évvel ezelőtt indult. Úgy adódott, hogy nősülésre adtam a fejem, így a házasság sok-sok egyéb előnye között felbukkant az életünkben a nászút kérdése is. Az unalmas társasutazásokat egyből kilőttük, a motorral elérhető országokat szintén, hiszen ezeket egyébként is bármikor elérhetjük kétkeréken. Másra, újdonságra, felfedezésre vágytunk, ugyanakkor nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy a bő kéthetes út nem kerülhet többe, mintha ugyanennyi időre mennénk el motorozni, mondjuk egy európai körútra. Az utazási iroda fantáziátlan alkalmazottjai Isztambult ajánlották, mint egészen távoli és különleges célpontot, úgyhogy gyorsan sarkon is fordultam - akinek egy kétórás repülőút az egzotikum netovábbja, az valószínűleg nem érti, mire gondoltam.
Egy húron pendülünk
Szerencsémre nem sokkal ezután Kovács Zsigmond barátommal futottam össze, aki a történet végét meg sem várva szakított félbe. Omán! - kiáltotta határozottan, fél órával később pedig már jókora fotósorozat landolt a postaládámban, tele az Arab-félszigeten általa készített csábító képekkel. Utólag elmondhatom, minden idők egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy kikértem a véleményét: ez valóban egy csodás hely, amit egyszer az életben mindenkinek látni kell. Igen ám, de hogy állsz neki megszervezni az egyéni utat egy olyan helyre, amiről alig tudsz valamit?
Neked, kedves Olvasó nem kell a nulláról kezdened, ha ilyen kalandra adnád a fejed, a következő itinerrel és leírással könnyedén összerakhatsz egy téli motorostúrát, ami még a családi kasszát sem nullázza le. Omán messze van, és a politikai helyzet kissé ingoványos a közbeeső országokban, ezért lábon aligha jutsz oda a motoroddal. Hatékonyabb, ha közvetlenül vagy átszállással érkezel, lecsapva valamelyik légitársaság aktuális akciójára, ott pedig a kiválasztott célponttól függően bérelsz egy motort és/vagy egy autót. A repülés 8-12 órát vesz igénybe, és attól függően, mennyire olcsó a választott társaság, fejenként nagyjából 140-150 ezer forintot kóstál. Ennél lényegesen olcsóbb - és kalandosabb -, ha egy fapados járat 20-30 ezerbe kerülő jegyével öt óra alatt elrepülsz a közeli Dubajba, onnan pedig a népszerű buszjáratok egyikével további három-négyezer forintból jutsz Omán fővárosba, Muscatba. Ha motorozni is szeretnél kint, érdemes eleve egy vízhatlan táskába pakolni, ami a repülőn és kint túrázás közben is hasznodra lehet. Ne riasszon el, ha ez így leírva hosszúnak tűnik, valójában pofonegyszerű kijutni! Bő fél nap alatt simán ott vagy, csak most a 12-15 óra utazást követően nem a Dolomitok csúcsai köszönnek vissza, hanem egy olyan világ, melynél érdekesebbet és barátságosabbat tényleg csak elképzelni lehet...
Miért pont Omán?
Omán különlegességét - többek között - az adja, hogy 40-50 éve még csak egy volt a sivatagban elterülő, egyszerű birodalmak közül. Ekkor azonban egy erős kezű vezető, név szerint Qaboos bin Said 1970-ben úgy döntött, felzárkóztatja országát a fejlett nyugathoz, ugyanakkor mindvégig ügyelt rá, hogy az európai értékek és fejlesztések honosítása mellett megőrizze állama függetlenségét és eredetiségét. Kezdésként megszüntette a 19. század vége óta fennálló brit befolyást, uralkodása hetedik évében az utolsó angol katona is elhagyta Ománt, ezt követően pedig hozzálátott a gazdaság, illetve a szociális rendszer fejlesztésének. A terület olajkincseit kinyerve komoly tőkére tett szert, ebből pedig felvirágoztatta a szultánságot. A hazánknál háromszor nagyobb államban ekkor szinte ismeretlen volt az aszfaltozott út, az oktatás, az egészségügy meg sem közelítette az európai szintet - a hatalmas ország évszázados lemaradással küzdött. Mára ugyanakkor a térség egyik legfejlettebb és leggazdagabb állama lett, egy ománi rialért csaknem 740 (!) forintot kérnek, autóút és autópálya vezet minden nagyvárosba, azonban ez a gazdagság nem lehetetlenítette el a szegényebb rétegeket sem. A benzin literje továbbra is nyolcvan forint körül mozog, az egyszerűbb kifőzdékben bármikor megvacsorázhatsz egy ezresből, az utak mentén felállított sütödékben ennek akár feléből is, szállodai szobát pedig 4-5000 forintért is találni.
A kommunikáció sem bonyolult, mert az ománi polgárok többsége alapszinten megérteti magát angolul, és a legkisebb sivatagi falvakat leszámítva a feliratok is kétnyelvűek. Az időjárás nyáron szinte elviselhetetlenül meleg, nem ritka az 50 fok feletti hőmérséklet, augusztus környékén ráadásul rendkívül csapadákos is, ezért motorozni inkább a téli időszak ajánlható. November végétől kellemes, 25-28 fok körüli csúcs jellemző egészen márciusig, esővel gyakorlatilag nem kell számolni, éjjelre pedig egy szál sátor is megteszi - a 18-20 fokos hőmérséklet és a valóban biztonságos, s ezért elterjedt vadkempingezés igazi paradicsom azoknak, akik szeretik tényleg szabadon tölteni a vakációjukat.
A luxustermékeket, így a motorokat is elképesztően magas adó sújtja, ezért csak szélsőségekkel találkozni az utakon. Lerobbant kismotorokkal és túlméretes, fényűző chopperekkel, illetve őrült módon tuningolt, hosszú lengővillás sportmotorokkal fut össze az ember, már ha elég türelmes hozzá, mert a nagyvárosokban is csak elvétve látni ilyeneket. Motorkölcsönzőből csupán egy (!) működik, de ott legalább nagy a választék - chopper, csupaszmotor és túraenduró is akad Hamoodnál, aki kifejezetten kedveli a magyarokat.
- Képzeljétek, az előttetek érkező magyar csapatot egy Szultán nevű fiú vezette! - fogadott minket kitörő örömmel, amire csak kisvártatva tudtunk felelni, hogy igen, a mi Zoltánunk valóban a szultán szóból ered, s máris kialakult közöttünk egy kedves kapcsolódási pont.
A felkapott környék bérházának kertjében (!) tárolt motorokat körbejártuk, és ráböktünk a legolcsóbb, napi húszezer forintot kóstáló Kawasaki KLR650-re. A feltűnően kedves tulajdonos még korábbi levelezésünk során elárulta, hogy a déli főváros, Salalah szinte elérhetetlen motorral, pontosabban nem ajánlja, hogy nekivágjunk, mert maga a dögunalom. A nagyjából 1100 kilométeren lakott település ritkán akad, benzinkutak is csak elvétve szegélyezik, ráadásul az autóút olyan nyílegyenes és unalmas, hogy itt állították fel pár éve a 24 órás országúti motorozás világrekordját.
Vágjunk bele!
Hamood azt is hozzátette: a motorral bejárt utakat a helyi klubok itinerei alapján érdemes összerakni, ők már tényleg töviről-hegyire felfedezték az ország észak-keleti részét, ahol kiváló szerpentinek, valóban lélegzetelállító tájak, valamint gépjárművel is szabadon, ingyen bejárható parkok és kristálytiszta wadik (természetes medencék) fogadják az utazókat.
Komoly érv Omán mellett, hogy a végtelennek tűnő homokdűnék közül akár 20-30 perc alatt eljuthatunk az ilyen lenyűgöző wadikba, ahol bármikor ingyenesen frissíthetjük fel magunkat
Ez legalább négy-öt napra elegendő látnivaló, mely után érdemes terepjáróra cserélni a vasat, hogy az olyan, aszfaltburkolat nélküli hágókat is bejárhasd, melyek két végén csak akkor engednek át, ha a kocsidon ott virít az a bizonyos 4WD felirat... Végül más recept alapján, de végül mi is így tettünk, különválasztottuk a rendelkezésre álló 18 napot, és egy részét motorral, míg a hosszabb távokat egy helyben bérelt Pajeróval tettük meg. A következő részben jönnek a motorostúra részletei, a lenyűgöző ománi Grand Canyon, az ámulatba ejtő utak sora, valamint a helyiek, akik olyan túláradó szeretettel veszik körbe az utazókat, mintha csak rég nem látott testvérüket, barátjukat fogadnák éppen...